2017. június 11., vasárnap

Tévhitek 1. - Kenguruk

A most kezdődő Tévhitek cikksorozatunkban a hordozással kapcsolatos gyakran felmerülő kérdéseket, kijelentéseket igyekszünk majd áttekinteni, körüljárni. Kezdjük elsőként az ábrákkal, összehasonlító fotókkal!

A lent tárgyalt képek mindegyike a kenguruk “káros” hatását igyekszik bemutatni, mégsem az optimális, élettani, tehermentes testtartást állítja velük szembe, ám ezen kívül több szempontból is hibásak.

Mit szeretnénk elérni hordozáskor? Egy kis anatómia
A csecsemő fejlődésben levő gerince nagyon érzékeny. A gerinc melletti és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki gerincben a görbületek és erősödnek az amellett futó izmok is. Ezért nagyon fontos, hogy olyan eszközben legyen megtámasztva a baba törzse, melyet csigolyáról csigolyára, így pontról pontra feszesre lehet húzni.
A kisbabák éretlen csípővel jönnek a világra, ez azt jelenti, hogy az ízületi vápa még jóval sekélyebb, laposabb, a combnyak pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont találkozása, összekapaszkodása még nem olyan tökéletes, mint a felnőtteknél. Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális testtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig.
Ha ebben a pózban támasztjuk meg a kisbabát a megfelelő és feszesre húzott eszközben, elérhetjük az élettani, tehermentes pozíciót.
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésében, annál inkább szeretnénk az élettani tartáshoz közelíteni hordozáskor.
Azoknak a babáknak, akiknek még fejlődésben van a gerincük, tehát kialakulóban vannak a görbületek, illetve erősödnek az izmaik, célszerű olyan hordozóeszközt választani, amelyek pontról pontra meg tudják támasztani a törzsét és támogatják az optimális csípőfejlődést.

A hordozókendők
Ezek az eszközök képesek a babát az élettani testhelyzetben tehermentesen pontról pontra megtámasztani. Ennek megfelelően kisebb babáknak, önálló ülés, járás előtt elsősorban a hosszú szövött kendő és a karikás kendőt javaslom.



A fix derékpántos eszközök

A fix derékpántos hordozóeszközökben (mei-tai, félcsatos, csatos) az eszköz felépítéséből adódóan a baba a fiziológiástól eltérő testhelyzetben lesz (széles terpesztés, vízszintes combok, egyenes hát). 

Pár szó a kengururól
A kenguru csatokkal rögzíthető, általában a hordozó személy vállára terhel. A babát alulról a lába között, az ágyéki részen tartják meg, a felső testüket pedig egy merev vagy kevésbé merev anyaggal határolják.
A kenguru merev, vastag fala nem képes a baba törzsét pontról pontra megtámasztani, ami a gerincfejlődés szempontjából lenne fontos. Kivitelezhetetlen benne az optimális terpesztett guggoló lábtartás, ami a csípőfejlődést támogatja. A baba teljes súlyával a saját ágyékára nehezedik, mivel a combjait nem támasztja alá térdhajlatokig az eszköz.
Itt érdemes megemlíteni, hogy az ortopédiai és a lelki szempontokat is figyelembe véve, mindig befelé fordítva hordozzuk a babát!

Mit mutatnak a következő képek?
Habár az alábbi képek mindegyike a kenguruk “káros” hatását igyekszik bemutatni, mégsem az optimális, élettani, tehermentes testtartást állítja velük szembe, s ezen kívül több szempontból is hibásak, legtöbbjük sajnálatos módon egy-egy gyártó marketingfogása. Lássuk részletesen ezeket!

(forrás: gremese.hu)
  • természetesen a boldogság/boldogtalanság nem attól függ, hogy milyen eszközben hordozunk
  • a nem optimális nem azt jelenti, hogy káros is egyben
  • a csípőficam a combcsont fejének a csípőbe való ízesülésének zavara, melynek okai lehetnek: örökletes, magzat méhen belüli elhelyezkedése, szülési körülmények, baleset
  • nem az az optimális, ha a baba combjai széles terpesztésben vannak és vízszintesek (jobb, mint a pl. a kenguruban, de nem optimálisak!)
  • az “M alakú lábtartás” vagy a ‘békapóz” nem megfelelő kifejezés, használjuk helyette a terpesztett guggoló lábtartást!
  • a feltüntetett hordozóeszközben (rugalmas kendő) nem tudjuk biztosítani az enyhe terpesztést és a köldökmagasságig feltolt térdeket, a gerinc csigolyáról csigolyára való megtámasztását, tehát nem tudjuk kivitelezni a fiziológiás testtartást

  • az az optimális, ha a combok teljes hosszában alá vannak támasztva a térdhajlatokig, a jobb alsó képen látható gyermek már kinőtte ezt a csatos eszközt
  • a feltüntetett eszközökben (csatos hordozóeszköz) nem tudjuk biztosítani az enyhe terpesztést és a köldökmagasságig feltolt térdeket, a gerinc csigolyáról csigolyára való megtámasztását, tehát nem tudjuk kivitelezni a fiziológiás testtartást
(forrás: liliputi.hu)
  • a nem optimális nem azt jelenti, hogy káros is egyben
  • az ergonómia tudománya az ember és a technikai berendezések kapcsolatával foglalkozik, így babahordozás tekintetében nem igazán releváns 
  • a feltüntetett eszközben (csatos hordozóeszköz) nem tudjuk biztosítani az enyhe terpesztést és a köldökmagasságig feltolt térdeket, a gerinc csigolyáról csigolyára való megtámasztását, tehát nem tudjuk kivitelezni a fiziológiás testtartást
  • a fix kialakítású eszközök csak szűk időintervallumban nyújtanak teljes, pontos alátámasztást a comboknak (ez az állítható eszközökre is igaz!) 
  • a többrétegű hordozók (minden fix kialakítású hordozó minimum kétrétegű, de sok esetben még bélelt is!) nem tudnak pontosan igazodni a baba testének vonalához, nem beszélve a pántok és hevederek okozta babára gyakorolt erőhatásokról
(forrás: www.modrykonik.sk)
  • a feltüntetett eszközökben (csatos hordozóeszköz) nem tudjuk biztosítani az enyhe terpesztést és a köldökmagasságig feltolt térdeket, a gerinc csigolyáról csigolyára való megtámasztását, tehát nem tudjuk kivitelezni a fiziológiás testtartást, még akkor sem, ha a baba elalszik - tehát a baba combjai az optimálisnál szélesebb terpesztésben vannak, a baba gerince emiatt egyenes vagy homorú lesz
  • csatos hordozóeszközben nem valósítható meg a az enyhe terpesztés és a köldökmagasságig feltolt térdek, a gerinc csigolyáról csigolyára való megtámasztása, tehát nem tudjuk kivitelezni a fiziológiás, tehermentes testtartást
  • a baba nem jelzi minden esetben, ha kényelmetlen számára az adott testhelyzet, hiszen a testkontaktus felülírja az esetleges kényelmetlenséget is. A hordozás nem csak a szülőnek kell, hogy jó érzést adjon, hiszen ugyanolyan súllyal kell figyelembe venni a baba ortopédiai, lelki szempontjait is! 

  • látszatmegoldás csupán
  • a kenguru merev fala így sem nem támasztja a csigolyáról csigolyára a baba gerincét
  • a sál használata ellenére sincs meg a combok optimális alátámasztása
  • a gyermek súlya továbbra is az ágyékára összpontosul
  • a fentiek értelmében nem valósul meg a csípőfejlődést támogató terpesztett guggoló lábtartás sem 
(forrás: instagram)

A bal oldalon lévő képeken egy belül zsebes kötést láthatunk összehasonlítva egy függő hintaágyban való testhelyzettel.

A belül zsebes kötésnek az a tulajdonsága, hogy a baba combjait vízszintesen támasztja alá a kendő, az ízületek, izmok tehermentesítése érdekében a gyermek térdeit is csak eddig húzzuk fel, és ezt fixáljuk a feszesre húzott kendővel .

Ezzel szemben a függőhinta U alakban támasztja alá a combokat úgy, hogy a térdek magasabbra vannak felhúzva, mint az abban ülő személy medencéje. Igazából ez a testhelyzet lenne az optimális a baba gerinc- és csípőfejlődése szempontjából  és nem a belül zsebes kötés adta póz.
A jobb oldali, alsó képen a kenguruban a gyermek kifelé van fordítva.
A kenguru csatokkal rögzíthető eszköz, mely általában a hordozó személy vállára terhel. A babát alulról, a lábai között, az ágyéki részen tartja meg, felsőtestét pedig legtöbbször merev anyaggal veszi körül.
  • A kenguru merev fala nem képes a baba törzsét pontról pontra megtámasztani, ami a gerincfejlődés szempontjából fontos;
  • kivitelezhetetlen benne az optimális terpesztett guggoló lábtartás, ami a csípőfejlődést támogatja;
  • mivel a baba combjait nem támasztja alá teljes hosszában, térdhajlattól térdhajlatig az eszköz, ezért a baba teljes súlyával a saját ágyékára nehezedik. 
A babát kifelé fordítva nem javasoljuk a hordozást!

  • kiegyenesítheti vagy homorításra kényszerítheti a baba érzékeny gerincét;
  • nem valósítható meg így az optimális guggoló terpesztett lábtartás, ami a csípőfejlődés szempontjából fontos;
  • ha a babát túl sok vagy ijesztő inger éri, akkor nem tud elbújni a külvilág elöl, az őt hordozó személyhez bújva.
Mind a baba, mind a hordozó személy számára léteznek optimálisabb hordozóeszközök. Fontos, hogy a szülő számára is kényelmes legyen a kiválasztott eszköz: egyenes legyen a testtartás, a gyermek és a felnőtt súlypontja minél közelebb essen egymáshoz.

Ezzel szemben fent láthatjuk, ahogy hevederen függeszkedik a képen ábrázolt férfi.
Kenguruban a baba teljes súlyával a saját ágyékára nehezedik, hiszen az eszköz kialakítása lehetővé teszi az igencsak keskeny alátámasztást. Az illusztráción csak a lágyékon futnak a hevederek, tehát nem ugyanazt a terhelést mutatja be a két ábra.

Szerző: Zuglói Babahordozó Klub, Mátyus Évi