A gerinc fejlődése
A csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny. A gerinc melletti és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki gerincében a görbületek és erősödnek a gerinc melletti izmai is. A gerinc csigolyákból és porckorongokból áll. Utóbbiak folyadékkal vannak telve, fiatal felnőttkorig érhálózattal teleszőve. Napközben (a mozgás következtében)a porckorongok veszítenek nedvességtartalmukból, mert a csigolyák mozgásukkal kinyomják a nedvességet belőlük. Éjjel, nyugalmi helyzetben viszont feltöltődnek (reggel és este mérve a hosszúnkat lehet 1-2 cm-es eltérés is). A porckorongok feladata az, hogy felfogják, tompítsák a gerincet érő hatásokat, hogy a mozgás által keltett rezgéseket elnyeljék (ne a csont a csonton koccanjon).
 |
| (forrás: endoprotezis.hu) |
A kisbabák éretlen csípővel jönnek a világra, ez azt jelenti, hogy az ízületi vápa még jóval sekélyebb, laposabb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont összekapaszkodása még nem olyan tökéletes, mint nálunk, felnőtteknél. Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak (60-90 fok) és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig (110-120 fok).
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésében, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor. Ha ebben a pózban támasztjuk meg a babát a számára megfelelő és feszesre húzott hordozóeszközben, elérhetjük a fiziológiás, tehermentes pozíciót.
A születéskor még porcos combfej folyamatosan csontosodik, ebben az ideális terpesztett guggoló lábtartásban centrálisan ékelődik a csípővápába, a nyomással ellentétes irányba.
Ha nem a közepén éri a nyomás a vápát, akkor nem szimmetrikusan porcosodik össze az ízület, így deformált lesz a combcsont feje: egy részen közelebb, egy részen távolabb lesz a vápa falához.
A kor előrehaladtával (változókor, menopauza idején) a vápa és a combfej között elhelyezkedő porcréteg - ami lehetővé teszi azok szabad mozgást - elkezd veszíteni a nedvességtartalmából. Ennek következtében a csontok összeérhetnek, ami jelentős fájdalmat okozhat.
Amíg a baba nem tudja önállóan tartani magát, ameddig nem kellően erősek a gerinc melletti izmok, tehát amíg nem ül stabilan, célszerű olyan hordozóeszközt választani, ami képes a gerincét csigolyáról csigolyára ill. a törzsét pontról pontra támasztani.
Mit várunk egy hordozóeszköztől?
● finoman támassza meg a baba gerincét (egészen a nyakcsigolyáktól kezdve), lehetőleg az élettani C görbületben,
● stabilan, pontról pontra ölelje körül a baba törzsét,
● combjait teljes hosszában, egészen a térdhajlatokig támassza alá,
● biztosítsa az enyhe terpesztést, a köldökmagasságig felhúzott térdek helyzetét.
Hordozóeszközök tulajdonságai és babára gyakorolt hatásai
A szövött hordozókendők (hosszú és karikás) kereszt-, gyémántsávoly vagy zsákárd szövéssel készülnek. Szövésük lehetővé teszi, hogy az anyagukat sávonként feszesre lehessen húzni, ez pedig a gerinc csigolyáról csigolyára való alátámasztását biztosítja. Bizonyos kötéseiben (kenguru, csípőkenguru, batyu) maradéktalanul biztosítható az optimális terpesztett guggoló lábtartás.
A fix derékpántos hordozóeszközök (pl. mei-tai, félcsatos és csatos eszközök) gyakran több réteg anyag összeillesztésével készülnek, de főként a kialakításuk miatt (derékpánt, vállpánt csatlakozik a body részbe) nem lehet sávonként feszesre húzni őket, ami azt jelenti, hogy nem képesek a baba gerincét csigolyáról csigolyára megtámasztani, illetve a baba törzsét pontról pontra támasztani. Ezekben az eszközökben azok felépítéséből adódóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben van: széles terpesztés, egyenes vagy homorú gerinc. Ha a hát egyenes/homorú, akkor a terpesztett guggoló lábtartás feltétele nem valósulhat meg.
Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub
