A szövött hordozókendők kereszt-, gyémántsávoly vagy zsákárd szövéssel készülnek. E szövésmódok lehetővé teszik, hogy az anyagukat sávonként feszesre lehessen húzni, ez pedig a gerinc csigolyáról csigolyára való alátámasztását biztosítja. A diagonális feszesre húzás annyit jelent, hogy a kendő keresztben és hosszában stabil, átlós irányban viszont rugalmas, így a gyermek testén meghúzva felveszi az ő formáját, miközben erős tartást biztosít.
Ahhoz, hogy a baba gerince csigolyáról csigolyára, illetve a törzse pontról pontra való támasztása meg tudjon valósulni, a hordozókendőt érdemes kb. 3 cm-ként, a baba gerincére merőlegesen feszesre húzni.
A szövött kendők egyrétegű kötéseivel kivitelezhető ez a tökéletes támasztás.
A feszesre húzást azért is ajánlott minden hordozóeszköz esetében elkészíteni, mert hordozáskor nagyon fontos, hogy a baba és az őt hordozó személy súlypontja azonos legyen, tehát együtt mozduljanak, a baba teste ne távolodjon el a hordozó személy testétől, akkor sem, ha az bármerre mozdul!
Gubancolások
Ha a kötés többrétegű, ha a vállpánt alá van bújtatva rögzítés előtt a kendőszár, ha hurkolás van a kötésben, ha nem szimmetrikusan fut a kendő, a sávonkénti feszesre húzás nem lehetséges teljes mértékben. Ha a kötés már fixálva van, utólagosan szintén kivitelezhetetlen a megfelelő feszesség elérése, hiszen a csomó után már túlnyomóan beazonosíthatlan, melyik a laza kendősáv. Ha a kendő csapásával van rögzítve a kötés, a csomó nem tudja fixálni a teljes kendő szélességen a feszességet, a végeredmény laza marad.
Tart vs. támaszt
Nem mindegy, hogy a hordozóeszköz csak tartja vagy támasztja a baba törzsét. Ha csak tartja, nem engedi leesni. Ha támasztja, akkor átvezeti súlyát máshova, ezzel tehermentesíti. Előbbi több teret engedhet, utóbbinál elvárás a kellő feszesség, hogy ténylegesen alátámassza a baba combjait, minél nagyobb felületen, egyenletesen, ráncmentesen körbeölelje a törzsét. Így a baba még nem kellőképp megerősödött, illetve ellazult (pl. alvás közben) izomzatáról el tudja vezetni a terhelést.
A formázott hordozók (mei-tai, félcsatos, csatos) vállpántjait és body-ját a fentiek fényében nem lehet sávonként feszesre húzni, hiszen ebben az esetben a darabok (vállpánt-body) illesztése megtöri a meghúzás erővonalát, valamint annak iránya nem merőleges a baba gerincére.
Akkor sem használható a ‘sávonként feszesre húzás’ kifejezés, ha a kötős vállpántok a body-ba 45 fokos szögben vannak bevarrva, illetve nem párnázottak, hanem végig kendősek. Ekkor ugyanis az általában félkendőszéles anyag (kb. 30-35 cm) a body paneljei közé mélyen, jó esetben X-box varrásával van beengedve, valamint egymásra hajtogatva vannak levarrva, vagyis ha lennének is sávok, egymást fednék, sőt, legalább egy varrattal rögzítve is lennének.
Fontos, hogy jól válasszuk meg és babánk méreteire állítsuk be a hordozóeszközünket: kisbabának lehetőség szerint még tarkóig érjen a hordozó body része, de nagyobbak hátát is minimum hónalj vonalig támassza.
A csatos hordozó vállpántjait is minden esetben húzzuk feszesre felvételt követően - a bodytól, a vállunk felett a vállpántot megemelve hátulról előre vezetve a lazaságot - a hevederek segítségével, ugyanígy levételhez engedjük ki őket.
Némely nézet szerint bugyrosítással elérhető a baba optimális testhelyzete (enyhe terpesz, térdek köldökmagasságig felhúzva) a csatos hordozókban is. Nézzük meg ezt közelebbről!
A “bugyrosítás” kifejezés fix derékpántos hordozók esetén nem helytálló, hiszen bugyrot csak a szövött kendő U alakban futó kötései (kengurukötés, csípőkenguru, batyu, ill. karikás kendő) tudnak nyújtani, ezzel biztosítva a baba enyhe terpesztését és a köldökig felhúzott térdek helyzetét. A bugyrosítást a baba csípőjének bebillentése gyanánt javasolják, ám a közhiedemmel ellentétben a medencét lehet billenteni, a csípőízületet nem.
Medencebillentéskor a baba combjait a fix derékpántos hordozóban felfelé-befelé mozgatják és így igazítják a testhelyzetét a hordozóeszközben. A gyermek térdei a saját köldökének magasságába kerülnek és a terpesztése látszólag mérséklődik.
Ha nekem kényelmes, akkor a babának is az?
Eszközválasztás előtt kulcsfontosságú informálódni a hordozás anatómiai szempontjairól, a hordozóeszközök tulajdonságairól, illetve ezek babára gyakorolt hatásairól!
Fontos, hogy a baba hol tart a mozgásfejlődésben, mekkora a törzse, illetve a combcsontjának a hossza.
Ezen szempontokat szem előtt tartva érdemes kipróbálni a baba számára legideálisabb hordozóeszközöket és hordozási módokat.
Sokszor nem egyszerűbb a fix derékpántos hordozóeszközök használata, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában - a lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszközök sajnos számtalanszor jelentik a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését. Ezek használatát is tanulni, gyakorolni kell.
Szerző: Mátyus Évi, Török Ági, Zuglói Babahordozó Klub
 |
| belülzsebes kötés feszesre húzása |
 |
| karikás kendős kötés feszesre húzása |
Gubancolások
Ha a kötés többrétegű, ha a vállpánt alá van bújtatva rögzítés előtt a kendőszár, ha hurkolás van a kötésben, ha nem szimmetrikusan fut a kendő, a sávonkénti feszesre húzás nem lehetséges teljes mértékben. Ha a kötés már fixálva van, utólagosan szintén kivitelezhetetlen a megfelelő feszesség elérése, hiszen a csomó után már túlnyomóan beazonosíthatlan, melyik a laza kendősáv. Ha a kendő csapásával van rögzítve a kötés, a csomó nem tudja fixálni a teljes kendő szélességen a feszességet, a végeredmény laza marad.
 |
(A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk! forrás: flickr) |
 |
(A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk! forrás: nytimes.com) |
 |
| (A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk! forrás: ZBK) |
Tart vs. támaszt
Nem mindegy, hogy a hordozóeszköz csak tartja vagy támasztja a baba törzsét. Ha csak tartja, nem engedi leesni. Ha támasztja, akkor átvezeti súlyát máshova, ezzel tehermentesíti. Előbbi több teret engedhet, utóbbinál elvárás a kellő feszesség, hogy ténylegesen alátámassza a baba combjait, minél nagyobb felületen, egyenletesen, ráncmentesen körbeölelje a törzsét. Így a baba még nem kellőképp megerősödött, illetve ellazult (pl. alvás közben) izomzatáról el tudja vezetni a terhelést.
A formázott hordozók (mei-tai, félcsatos, csatos) vállpántjait és body-ját a fentiek fényében nem lehet sávonként feszesre húzni, hiszen ebben az esetben a darabok (vállpánt-body) illesztése megtöri a meghúzás erővonalát, valamint annak iránya nem merőleges a baba gerincére.
 |
| (forrás: wrappingrachel) |
Akkor sem használható a ‘sávonként feszesre húzás’ kifejezés, ha a kötős vállpántok a body-ba 45 fokos szögben vannak bevarrva, illetve nem párnázottak, hanem végig kendősek. Ekkor ugyanis az általában félkendőszéles anyag (kb. 30-35 cm) a body paneljei közé mélyen, jó esetben X-box varrásával van beengedve, valamint egymásra hajtogatva vannak levarrva, vagyis ha lennének is sávok, egymást fednék, sőt, legalább egy varrattal rögzítve is lennének.
Fontos, hogy jól válasszuk meg és babánk méreteire állítsuk be a hordozóeszközünket: kisbabának lehetőség szerint még tarkóig érjen a hordozó body része, de nagyobbak hátát is minimum hónalj vonalig támassza.
A csatos hordozó vállpántjait is minden esetben húzzuk feszesre felvételt követően - a bodytól, a vállunk felett a vállpántot megemelve hátulról előre vezetve a lazaságot - a hevederek segítségével, ugyanígy levételhez engedjük ki őket.
Némely nézet szerint bugyrosítással elérhető a baba optimális testhelyzete (enyhe terpesz, térdek köldökmagasságig felhúzva) a csatos hordozókban is. Nézzük meg ezt közelebbről!
A “bugyrosítás” kifejezés fix derékpántos hordozók esetén nem helytálló, hiszen bugyrot csak a szövött kendő U alakban futó kötései (kengurukötés, csípőkenguru, batyu, ill. karikás kendő) tudnak nyújtani, ezzel biztosítva a baba enyhe terpesztését és a köldökig felhúzott térdek helyzetét. A bugyrosítást a baba csípőjének bebillentése gyanánt javasolják, ám a közhiedemmel ellentétben a medencét lehet billenteni, a csípőízületet nem.
Medencebillentéskor a baba combjait a fix derékpántos hordozóban felfelé-befelé mozgatják és így igazítják a testhelyzetét a hordozóeszközben. A gyermek térdei a saját köldökének magasságába kerülnek és a terpesztése látszólag mérséklődik.
A “bugyrosítás” lazára hagyott eszközt feltételez, hiszen bőven tudjuk mozgatni a baba combjait felfelé, ám ez a gerinc számára nem kedvező. A baba belerogy a hordozóba, a csigolyák összenyomják az érhálózattal teli porckorongot.
Ha a hordozóeszköz nincs megfelelően feszesre húzva, akkor a baba és a hordozó személy testének súlypontja eltávolodik egymástól. Minél nagyobb ez a távolság, annál nagyobb mértékben kell ezt a szülő testének kompenzálnia - hiszen teste a szimmetriára törekszik a gyermek hordozása közben is. Tehát vagy előre vagy hátra fog dőlni a felnőtt vállöve vagy törzse. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata sajnos számtalanszor jelenti a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
A medence billentésénél nem fixálja semmi a baba testhelyzetét, illetve combjainak pozícióját. A derékpánt továbbra is vízszintes marad, illetve a gravitáció is lefelé húzza a lábakat, tehát bizonyos időközönként újra meg kell ismételni a combok forgatását, azaz a billentést. Lássuk be, ez nem igazán praktikus!
Milyen a kellő feszesség?
Lehet túlhúzni?
Hordozókendő esetén a túlhúzás esélye igen csekély, viszont előfordulhat egyenetlen feszesre húzás, mely azt jelenti, hogy egyes sávok lazábbak, más sávok (pl. szegés) pedig az ideálisnál szorosabbak.
Formázott hordozóknál előfordul a pántok-hevederek túlhúzása, ennek legtöbbször az anya-baba páros alkatához, állapotához (pl. izomtónus eltérés) nem megfelelő típus- és méretválasztás, a pontatlan beállítás vagy helytelen felvétel az oka.
Lehetséges, hogy a formázott hordozó derékpántjának szélessége, párnázottsága, hossza nem lett megfelelően kiválasztva, ezért nyomja vagy vágja a hordozó személy törzsét, esetlegesen nem húzható maradéktalanul feszesre. Érdemes ezért vásárlás előtt különféle élethelyzetekben minél többféle hordozót kipróbálni.
De így nem túl szoros a babának? Kap levegőt?
A baba törzsének megfelelő megtámasztásához nélkülözhetetlen, hogy a hordozó kellően feszesre legyen húzva, s így a hordozó személlyel azonos legyen a súlypontja, vagyis ne távolodjon el a testük egymástól, a gyermek ne rogyjon bele a hordozóeszközbe. Ez elengedhetetlen a hordozás biztonságosságához.
Mindig ellenőrizzük le, hogy a baba légutai szabadok-e, arca látható-e!
Ha a hordozóeszköz nincs megfelelően feszesre húzva, akkor a baba és a hordozó személy testének súlypontja eltávolodik egymástól. Minél nagyobb ez a távolság, annál nagyobb mértékben kell ezt a szülő testének kompenzálnia - hiszen teste a szimmetriára törekszik a gyermek hordozása közben is. Tehát vagy előre vagy hátra fog dőlni a felnőtt vállöve vagy törzse. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata sajnos számtalanszor jelenti a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
A medence billentésénél nem fixálja semmi a baba testhelyzetét, illetve combjainak pozícióját. A derékpánt továbbra is vízszintes marad, illetve a gravitáció is lefelé húzza a lábakat, tehát bizonyos időközönként újra meg kell ismételni a combok forgatását, azaz a billentést. Lássuk be, ez nem igazán praktikus!
Milyen a kellő feszesség?
- biztonságos: a baba törzse, feje nem rogy bele az eszközbe, illetve
- nem dől el semelyik oldalra, a hordozóban szimmetrikusan helyezkedik el, gerince függőleges
- szabadok a gyermek légutai, mely feltételezi azt is, hogy a hordozóeszköz body része nem túl magas a gyermek termetéhez
- azonos a hordozó személy és a gyermek súlypontja
- a vállpántokat nem lehet elemelni a hordozó személy vállától, nem is kell kézzel tartani azokat, tehát nem lazák, valamint
- nem is húzzák a szülő vállát, nincs túlfeszítve, vagyis
- a kötésmód egyenes tartást biztosít a hordozó személynek,
- s így semmilyen rendellenes testtartással (vállak előre- vagy hátrahúzása, a felsőtest előre- ill. hátradőlése) nem szükséges kompenzálnia a baba súlyát
- a hordozóeszköz egy rétegben, ráncmentesen, anyagfelesleg nélkül támasztja a baba törzsét
- fix derékpántos hordozóeszközben a baba popsija nem lóg rá a derékpántra, a gyermek combjai annak felső, vízsszintes vonalához igazodnak
 |
| (forrás: sweetberry.hu) |
A hordozó feszesre húzását minden hordozóeszköz esetében, minden alkalommal, felvétel után, a hordozó személynek önállóan, saját magán célszerű elvégezni.
Hordozókendő esetén a túlhúzás esélye igen csekély, viszont előfordulhat egyenetlen feszesre húzás, mely azt jelenti, hogy egyes sávok lazábbak, más sávok (pl. szegés) pedig az ideálisnál szorosabbak.
Formázott hordozóknál előfordul a pántok-hevederek túlhúzása, ennek legtöbbször az anya-baba páros alkatához, állapotához (pl. izomtónus eltérés) nem megfelelő típus- és méretválasztás, a pontatlan beállítás vagy helytelen felvétel az oka.
Lehetséges, hogy a formázott hordozó derékpántjának szélessége, párnázottsága, hossza nem lett megfelelően kiválasztva, ezért nyomja vagy vágja a hordozó személy törzsét, esetlegesen nem húzható maradéktalanul feszesre. Érdemes ezért vásárlás előtt különféle élethelyzetekben minél többféle hordozót kipróbálni.
De így nem túl szoros a babának? Kap levegőt?
A baba törzsének megfelelő megtámasztásához nélkülözhetetlen, hogy a hordozó kellően feszesre legyen húzva, s így a hordozó személlyel azonos legyen a súlypontja, vagyis ne távolodjon el a testük egymástól, a gyermek ne rogyjon bele a hordozóeszközbe. Ez elengedhetetlen a hordozás biztonságosságához.
Mindig ellenőrizzük le, hogy a baba légutai szabadok-e, arca látható-e!
 |
| (forrás: ZBK) |
Ha nekem kényelmes, akkor a babának is az?
Eszközválasztás előtt kulcsfontosságú informálódni a hordozás anatómiai szempontjairól, a hordozóeszközök tulajdonságairól, illetve ezek babára gyakorolt hatásairól!
Fontos, hogy a baba hol tart a mozgásfejlődésben, mekkora a törzse, illetve a combcsontjának a hossza.
Ezen szempontokat szem előtt tartva érdemes kipróbálni a baba számára legideálisabb hordozóeszközöket és hordozási módokat.
Sokszor nem egyszerűbb a fix derékpántos hordozóeszközök használata, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában - a lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszközök sajnos számtalanszor jelentik a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését. Ezek használatát is tanulni, gyakorolni kell.
Szerző: Mátyus Évi, Török Ági, Zuglói Babahordozó Klub
