Tévhitek 5.

“Kinéztünk egy hordozót a boltban, ott úgyis segítenek, hogy jót válasszak.” “Utánaolvastam, meg is vettünk egy szuper hordozót!” "Kaptunk egy hordozót, mégsem jó, nem kényelmes, nem jött be."
A bababoltban a szakképzett eladók általában nem hordozási tanácsadók, így nem ismerik a kisbaba anatómiai sajátosságait, a hordozóeszközök tulajdonságait és ezek babára gyakorolt hatásait.
Sok esetben a - profitorientált - termékbemutatókat nevezik a szervezők hordozási tanácsadásnak, holott utóbbi személyre szabott, szélesebb körű és jó esetben márkafüggetlen.
Tartsuk szem előtt, hogy az ismert, sok esetben külföldi gyártók, vagy akár a haszonkulccsal dolgozó forgalmazók nagy összegeket fordítanak a vásárlókörük bővítésére irányuló marketingre: csábító termékismertető ajánlásokra a dobozon, esetleges félrevezető igazolásokra (ld. Hip Dysplasia Institut), olyan fotós illusztrációkra, amelyeken el vannak rejtve az avatatlan szemek elől az adott hordozó babára gyakorolt negatív hatásait mutató részletek: homorodó gerinc, alá nem támasztott combok, kifelé forduló lábfejek, a baba hátán ráncolódó hordozó stb. A katalógusfotók pár hónapos babákkal készülnek, nem az ajánlott időintervallumban szereplő újszülött-, illetve óvodáskorú gyermekekkel.
Az influenszerek részére adott termékekről, illetve a “hájpolásról” se feledkezzünk meg: ne legyünk befolyásolhatók kizárólag mások, netán ismeretlenek - akár kétségbe is vonható - tapasztalatai által, hiszen testalkataink, igényeink, gyermekeink (életkor, méret, mozgásfejlődési szint stb.) teljesen különbözőek lehetnek. A hordozóeszközök piacán is sok esetben igaz, hogy a magas ár nem feltétlenül takar jobb minőséget, vagy több tudást.

“Lehet-e újszülött babát csatos hordozóeszközben hordozni?”
Igen, bele lehet tenni pici babát is a csatosba, s az állítható hordozókat rá lehet igazítani a kisbabákra is.
A kérdést mégis érdemes alaposabban körbejárni: milyenek egy kicsi baba anatómiai sajátosságai, milyenek az adott hordozóeszköz tulajdonságai, ezek a tulajdonságok hogyan hatnak a baba testére?
A csecsemő gerince nagyon érzékeny, a mellette futó és a hát egyéb izmai fejletlenek. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a baba gerincében a görbületek és erősödnek az azt tartó izmok is.
A kisbabák a fentieken túl éretlen csípővel jönnek a világra. Ez azt jelenti, hogy a csípőízületi vápa még sekély, lapos, a combcsont nyaka pedig kevésbé hajlított. Így a két csont összekapaszkodása még nem olyan stabil, mint nálunk felnőtteknél. A csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba combjai enyhe terpesztésben vannak, a térdei pedig a saját köldöke magasságáig fel vannak húzva.
Ha ebben a testhelyzetben támasztjuk meg a babát, akkor elérhetjük a számára élettani, tehermentes pozíciót.

(forrás: ZBK)

A fix derékpántos eszközökben (mei-tai, félcsatos, csatos) a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz.
Tehát, csatos hordozóeszközben megvalósítható a baba hordozása, de a kicsi számára e fentiek tükrében kompromisszumot jelent mindenképpen (amelyik hordozóeszköz a baba számára nem az élettani, tehermentes testhelyzetet támogatja hordozáskor, az valamilyen szinten kompromisszumot jelent a baba szempontjából.)
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésben, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor.

“Rugalmast használtunk, váltanánk csatosra. Melyiket ajánljátok?”
A gyártók a rugalmas kendők használatát újszülött kortól bizonyos felső súlyhatárhoz kötik, melynek oka a hurkolt alapanyag és annak elasztán-tartalma. Emiatt nagyobb terhelés alatt, három rétegben kötve is megnyúlik a hordozókendő. Ugyanekkor a formázott hordozók gyártói már 3 hónapos kortól vagy 3,5 kg-tól ajánlják termékeiket. Logikus igény lenne a szülők részéről a fenti kérdés.
Ám a csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny. A hát- és a gerinc mellett futó izmok fejletlenek. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a baba gerincében a görbületek és erősödnek a gerinc melletti izmai is.
Csatos hordozóban a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz. A csatos hordozóeszköz a baba számára nem a fiziológiás, tehermentes testhelyzetet támogatja hordozáskor, így kompromisszumot jelent.
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésében, annál inkább célszerű az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor, melyet a szövött kendős kötések tudnak biztosítani. Ha a szülők az információ birtokában vannak és esetleg ki is próbálták a kendőket, de ennek ellenére mégsem szeretnék használni, akkor számukra a baba szempontjából a legkisebb komromisszummal járó hordozóeszközök (pl. mei-tai, félcsatos) használatát javasoljuk vagy azt, hogy várjanak a hordozással.

“Olyan hordozót keresünk, amit csak fel kell venni, nem kell kötözgetni vagy állítgatni.”
Ha a család nem akar kendőt használni, habár a baba mozgásfejlődési szintje még ezt indokolná, érdemes körbejárni a témát: miért ózdkodnak a szülők a szövött kendő használatától, mit tudnak a hordozás anatómiai szempontjairól, mit tudnak a hordozóeszközökről és azok babára gyakorolt hatásairól.
Ha esetleg a rugalmast már ismerik, érdemes a szövött kendőkkel mégis megpróbálkozni, használatuk nem sokban tér el egymástól, utóbbi tovább, akár hordozós kor végéig elkísérhet.
A szövött kendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Ugyanakkor mindegyik hordozóeszköz használatát, esetleges állítási lehetőségeit meg kell tanulni, felvételkor feszesre húzni, levételkor kiengedni és ezek alkalmazását gyakorolni szükséges ahhoz, hogy gyorsan, biztosan és biztonságosan lehessen őket kezelni.
Az izommemória az jelenti, hogy az izmok „emlékeznek” a korábbi testmozgás során tapasztaltakra. Amikor egy motorikus képességet megtanulunk - mint például a kendő megkötését - az információ eltárolódik a kisagyban. Vagyis addig kell tudatosan, odafigyelve ismételni az adott mozdulatsort - így edzve az ideg- és izomrendszerünk -, míg az idegrendszer meg nem tanulja gondolkodás nélkül, folyamatosan és koordináltan elvégezni a mozdulatokat.
Tehát minél többször gyakoroljuk a hordozóeszköz- akár kendők, akár fix derékpántos eszközök használatát, annál jobbak leszünk benne, annál biztosabbak lesznek a mozdulataink, annál gyorsabban kötjük meg az adott kötést, annál precízebb és gyorsabb lesz majd a végeredmény is.

“Szeretnék hordozni, olyat keresek, ami kényelmes és egyszerű.”
Ha a család nem akar kendőt használni, habár a baba mozgásfejlődési szintje még ezt indokolná (ld. A hordozás anatómiai szempontjai), érdemes körbejárni a témát: miért ózdkodnak a szülők a szövött kendő használatától, mit tudnak a hordozás babát érintő anatómiai szempontjairól, mit tudnak a hordozóeszközökről és azok babára gyakorolt hatásairól.
Ha esetleg a rugalmast már ismerik, érdemes a szövött kendőkkel mégis megpróbálkozni, használatuk nem sokban tér el egymástól, utóbbi tovább, akár hordozós kor végéig elkísérhet. A szövött kendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Sokszor nem egyszerűbb a csatosok használata, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát is kitartóan gyakorolni, tanulni kell.
A rosszul megválasztott, helytelenül megkötött, lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő hordozóeszköz használata számtalanszor kényelmetlenséget, fájdalmat okozhat a hordozó személynek, vagy akár a babának.

“A baba nem hordozható 3 hónapos kora előtt?”
A kisbaba újszülött (koraszülött) kortól hordozható.
A magzatnak a pocakban folyamatos érintésben, masszírozásban van része. A baba az anyaméh védelmében folyamatosan hallgatja a mama szívdobogását és a kívülről érkező hangokat is. Meleg, sötét helyen él, állandó mozgásban van. Kilenc hónapon keresztül a mamával alszik együtt. Megszületése után ez a biztonságos, tökéletes világ megszűnik a számára.
A kisbabának meg kell ismerkednie a számára ismeretlen és ijesztő kinti világgal. Testközelben - ahol hallhatja a mama szívdobogását, ahol anyaillat, anyameleg van, ahol ringatva van – tudjuk a számára folyamatosan biztosítani a biztonságérzetet, a szeretve létezést.
A szövött hordozókendők (hosszú és karikás) képesek arra, hogy a babát az élettani testhelyzetben tehermentesen pontról pontra, a gerincét csigolyáról csigolyára támasszák, illetve az optimális csípőfejlődést teljes mértékben támogassák. Szövött kendőben újszülött kortól hordozós kor végéig lehet elöl, csípőn és háton hordozni a kisbabát.

“Newborn csatos? Akkor ebben hordozhatom a kisbabámat?”
Léteznek a gyártók vagy forgalmazók által újszülötteknek ajánlott csatos hordozóeszközök.
A kérdést mégis érdemes alaposabban körbejárni: milyenek egy kicsi baba anatómiai sajátosságai, milyenek az adott hordozóeszköz tulajdonságai, ezek a tulajdonságok hogyan hatnak a baba testére?
A csecsemő gerince nagyon érzékeny, a mellette futó és a háta egyéb izmai fejletlenek. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a baba gerincében a görbületek és erősödnek az azt tartó izmok is.
A kisbabák a fentieken túl éretlen csípővel jönnek a világra. Ez azt jelenti, hogy a csípőízületi vápa még sekély, lapos, a combcsont nyaka pedig kevésbé hajlított. Így a két csont összekapaszkodása még nem olyan stabil, mint nálunk felnőtteknél. A csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpesztésben vannak, a térdei pedig a saját köldöke magasságáig fel vannak húzva.
Ha ebben a testhelyzetben támasztjuk meg a babát, akkor elérhetjük a számára élettani, tehermentes pozíciót.
A fix derékpántos eszközökben (mei-tai, félcsatos, csatos) a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz.
A baba kisebb terpesztése elérhető feszesre nem húzott hordozási móddal is. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata sajnos számtalanszor jelenti a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
Tehát, csatos hordozóeszközben megvalósítható a baba hordozása, de a kicsi számára a fentiek tükrében kompromisszumot jelent mindenképpen (amelyik hordozóeszköz a baba számára nem az élettani, tehermentes testhelyzetet támogatja hordozáskor, az valamilyen szinten kompromisszumot jelent a baba szempontjából).
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésben, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor.
Ne feledjük, egyes gyártók - a szélesebb vásárlókör, s így - a nagyobb bevétel érdekében fogalmazhatják meg ajánlásaikat, akár olyan fotós illusztrációkkal, amelyeken el vannak rejtve az avatatlan szemek elől az adott hordozó babára gyakorolt negatív hatásait mutató részletek: homorodó gerinc, alá nem támasztott combok, kifelé forduló lábfej stb.

Az, hogy egy hordozó méretben a babára igazítható, esetleg állítható, nem jelenti azt, hogy egyidejűleg a baba elhelyezkedése az adott hordozóeszközben optimális - s nem terheli a gerincét, csípő-, illetve térdízületét, s az egyenetlen, ráncolódó anyag az izmait.
Ha a kisbaba különleges igényű (pl. koraszülött, fennáll-e csípőprobléma, vagy izomtónus-eltérés stb.), még inkább érdemes megfontolni a hordozóeszköz-választást.

“A hordozás fáj, kényelmetlen, nem jött be.” “Nem tetszett a babámnak, nem szerette.” “Fájhat a babámnak a hordozás?”
Annak, hogy a kisbaba nyűgös kötés/csatolás közben vagy után, rengeteg oka lehet.
Érdemes ezeket végigzongorázni: mekkora a baba a hordozóeszköz méreteihez képest, hol tart a kicsi a mozgásfejlődésben, milyen típusú és méretű hordozóeszközt használunk, mi alapján és hogyan, kellően feszesre húzva használjuk-e azt, milyen ruha van a picin hordozás közben stb. Továbbá, hogy időre született-e vagy koraszülött, van-e esetleg csípőproblémája, izomtónus eltérése stb. De akár egyszerűen éhes is, álmos is lehet a kisbaba.
A helytelenül megkötött, lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata számtalanszor kényelmetlenséget, fájdalmat okozhat a hordozó személynek, vagy akár a babának.
Ezek nagy része könnyedén és gyorsan orvosolható problémák, nem jelentik azt, hogy a babának nem tetszik maga a hordozás!
Érdemes hordozási tanácsadó segítségét kérni, ha bárhol akadályba ütközünk a kötés folyamatában, mert néha elég egy-egy apró mozdulat, praktikus javaslat, vagy beállítás-módosítás a sikerhez.
Természetesen a megfelelő eszközválasztás nagyban hozzájárul a minden résztvevő számára kényelmes hordozás megvalósításához.

“Félek a batyu kötésétől, hogy hátra kell dobni a babát, ez nem biztonságos!” “Félek, hogy leesik!”
Sokszor találkozunk azzal, hogy a batyukötésnél a szülők tartanak a baba hátravételétől, vagy “dobásként” fogalmazzák meg a gördító mozdulatot.
A hordozás alapvetően nem veszélyes a babára nézve. A hordozási tanácsadók felkészültek, biztonságos eszközhasználatot tanítanak, a velük való személyes, személyre szabott, demóbabával végzett, lépésenkénti kötéstanulással, majd a szoros utánkövetéssel való kitartó gyakorlással megelőzhetőek a használatból fakadó esetleges balesetek.
Batyukötésnél a babát a kendőbe feszesen - fekve, térdben vagy ölben - csomagolva, azt végig szorosan kézben tartva gördítjük az alkarunkról a vállunkon át a hátunkra úgy, hogy közben a babát és a kendőt is folyamatosan tartjuk, támasztjuk, így garantálva a gyermek biztonságát.
Mélyebb eredetű lelki félelmek esetén célszerű feltárni ezek okait és ha szükséges, megkeresni a megoldást.
A szövött kendők kötéséhez biztos elhatározás, kitartó gyakorlás szükséges, és jó, ha időközben hordozási tanácsadóval is konzultálunk, akár személyesen hordozóklubban, akár fotók alapján.

“A hordozási tanácsadó ránk állította a hordozót, de mégsem jó!”
A fix derékpántos hordozók egy része sajnos nem állítható, így csak egy szűk időintervallumban idomulnak jól (a baba hátának tarkóig való megtámasztása, combjainak térdhajlattól-térdhajlatig való alátámasztása, s ezzel együtt a derékpánt egyenletes felfekvése a hordozó személyre) egy adott baba-mama párosra. Ennek megoldásaként egyre több állítható hordozóeszközzel találkozhatunk, melyeknek választéka, s így állíthatósági lehetőségei nagyon sokszínű. Javasoljuk, hogy a család lehetőség szerint szakszerű, márkafüggetlen segítséggel próbáljon, vagy kölcsönözzön, kérdezzen hordozóklubtól, hordozási tanácsadótól.
A formázott hordozókon található sok-sok heveder, pánt, behúzó megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát a felhasználóknak mind tanulni és gyakorolni kell. Az önálló felvétel-levétel elsajátítása elengedhetetlen, külső személy közreműködése sok esetben lazaságot eredményezhet vagy veszélyt jelenthet a folyamat során.
Ne feledjük, a baba növekedése, az időjárás és évszakok változása, s így az öltözködés, a hordozó személyek eltérő, esetleg változó testalkata is mind befolyásolhatják a hordozóeszköz beállításait.
Ne várjuk, hogy a hordozási tanácsadó megmondja, mit válasszunk, hogyan hordozzunk, ezt mindig a család egyéni felelőssége eldönteni, megtanulni!

“Hordozhatom még elöl a 6 hónapos babámat?”
Az elölhordozás ajánlott súlyhatára 5-7 kg, ám ha figyelünk a testünk jelzéseire, akkor lehet, hogy már 3-4 kg-nál érdemes váltani csípőn- vagy hátonhordozásra.
Fontos, hogy az édesanyák mellett az apák is tisztában legyenek vele, hogy vannak belső szerveik, gátjuk! A medencealapi izmok tartják a belső szerveket (emésztő-, húgyúti-, nemi szervek). Ha még nagyobb terhelésnek tesszük ki az említett területet, az izmok elgyengülnek, s később lehet, hogy nem tudják a funkcióikat megfelelően ellátni (pl. inkontinencia, aranyér), melynek tünetei sokszor csak évtizedek múlva jelentkeznek. Habár a nők veszélyeztetettebbek (várandósság, szülés, változókor stb.), az elölhordozás a férfiak tekintetében is mérlegelendő. Háton hordozáskor sokkal kevesebb terhelés éri a gátat, gerincet.
Ugyanakkor a baba már 2-3-4 hónapos kortól nézelődni szeretne, ezt a szülő hátáról teheti meg szabadon.
Mindezek mellett természetesen adódhatnak olyan élethelyzetek, preferenciák, melyek okot adnak az elölhordozásra (betegség, ülve utazás stb.), de minden esetben mérlegeljük a fentieket.

“Ha a Hip Dysplasia Institut engedélyezi a kenguruk és újszülötteknek a csatosok használatát, a hordozási tanácsadók miért ellenzik?”
A Hip Dysplasia Institute által kiadott oklevél sajnos nem garantálja azt, hogy a hordozóeszköz valóban az élettani, tehermentes testtartást, az optimális csípőfejlődést támogatja a kisbaba számára. Az elismerés megvásárolható, nem feltétlenül fűződik hozzá egzakt szakmai tartalom.

“A hordozás nem tesz jót a szülő gerincének! Majd 20 év múlva meglátja, olyan, mintha most ugyanannyi túlsúlya lenne!”
Tény, hogy az édesanya szervezetét megviseli a várandósság és a szülés. Érdemes tehát már a babatervezéskor készülni erre az időszakra, erősíteni a törzsizmokat és természetesen igyekezni kell fitten maradni a babavárás időszakában is.
Szülés után apránként el lehet kezdeni regeneráló tornát végezni, mely ugyanúgy ezekre a core izmokra irányul, jó esetben gyógytornász szakember segítségével, aki a hát-, és medencealapi izmokra helyezi a hangsúlyt, hiszen ezek felelnek a törzs stabilitásáért, valamint a medence helyes pozíciójáért. Ezek mellett a láb-boka-talp erősítését se hagyjuk figyelmen kívül! Ne feledjük, hosszú távon a kisgyermekes életvitelhez fontos a jó erőnlét, de ehhez várhatóan hozzá is erősödünk a kisbabás hétköznapokkal! Ma már szinte mindenhol elérhető olyan sportolási lehetőség, ahol az édesanya a babájával együtt vehet részt, ezeknek egy része hordozós mozgásforma.
Ugyanakkor a hordozást először próbálni általában kisebb súlyú gyermekkel érdemes. Mégis, ha nagyobb babával kezdenénk hordozni, érdemes apránként, rövid időtartamoktól haladni a hosszabbakig, hogy a szervezetnek, izomzatnak legyen lehetősége hozzászokni a terheléshez.
Hordozáskor a fent leírt tartásjavító gyakorlatok mellett elengedhetetlen a megfelelő hordozóeszköz kiválasztása mind a baba, mind az édesanya szempontjainak figyelembe vételével. Kiemelten fontos, hogy a hordozót feszesre húzva használjuk!
A baba és az őt hordozó személy súlypontjának azonosnak kell lennie, tehát együtt kell mozduljanak, a baba teste ne távolodjon el a hordozó személy testétől, akkor sem, ha az bármerre mozdul! Lazán viselt hordozóeszköznél a távolságot a szülő teste kompenzálja, így vagy előre vagy hátra fog dőlni a felnőtt vállöve vagy törzse. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet.
Érdemes előnyben részesíteni a háton hordozást, így sokkal kevesebb terhelés éri a gátat, gerincet.
A feszesre húzott hordozó nemcsak a kényelmet és a biztonságot adja meg, hanem a helyes testtartást is támogatja: amikor a hordozóeszköz kellően feszes, a baba és a szülő súlypontja közös, így együtt mozognak. Ez leveszi a felesleges terhet a vállról és a derékról, megelőzi az előre- vagy hátradőlést, és segít abban, hogy a szülő gerince természetes, tehermentes helyzetben maradjon.
Más szóval: a feszes hordozó nemcsak kényelmesebbé, hanem tartásjavítóvá is teszi a hordozást, mert a testnek nem kell kompenzálnia a baba súlyát kényszertartásokkal.
Akiknél már jelentkezett derék- vagy hátfájás, azoknak különösen fontos a feszes beállítás. A jól használt hordozó kíméletesen támogatja az izomegyensúlyt, és segíthet megőrizni vagy visszanyerni a helyes mozgástartományt.
Nagyon ritka, de előfordulhat, hogy túl feszes lesz a végeredmény, nyom, feszít a váll- vagy derékpánt. Ekkor is érdemes megnézni: megfelelő-e a pánt szélessége,van-e párnázottsága, utóbbi hossza, annak elhelyezkedését lehet-e állítani: pl. a derékpántot csípőcsontról feljebb mozdítva finomítani a kötésen.
Ne feledjük, a kézben hordozott baba, vagy az autóshordozó, ill. babakocsi emelgetése nagyobb és többnyire féloldalas terhelést jelent a törzs izomzatának.
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0966636218314218?via%3Dihub

“Nem hordozunk, majd beletesszük a babát az autós hordozóba!” “Megoldjuk babakocsival!”
A törzsfejlődést vizsgálva nagyon sok jel mutat arra, hogy az ember hordozott élőlény (csípő-, gerincfejlődése, az újszülött sípcsontjának görbülete, reflexei, barna zsírszövet eloszlása, agyának felépítése és működése). Az éretlenül született gyermek folyamatos gondoskodásra szorul, ezért legalább az egyik szülőnek szünet nélkül mellette kellene tartózkodnia, gondoskodnia róla: etetni, itatni, szárazon és melegen tartani. Összefoglalva az embergyermek antropológiai szempontból kontaktkereső, együttalvó, hordozott főemlős utódja. Így a baba megszületése utáni fejlődési folyamatához elengedhetetlen lenne, hogy folyamatosan a szülei testközelében legyen.
Ha a babát hordozóeszközben a testünkön hordozzuk, akadálymentessé válik a közlekedés, nagy kirándulásokat tehetünk, a lépcsős, szűk helyek sem jelentenek akadályt. Esőben, télen hóban-fagyban a mama-baba egymást melegítik, nem áznak-nem fáznak. A baba folyamatosan érzi az anyukáját vagy az apukáját, így a szülők gyorsabban tudnak reagálni a jelzéseire. A szülők nyernek két szabad kezet, a nagytesókat el lehet látni, a kicsi kevesebbet sír. Megoldható az igény szerint szoptatás (bárhol, bármikor, diszkréten a kendő takarásában), az igény szerinti alvás/altatás. Így nem kell otthon ülni rossz idő esetén sem, hanem szabadon ki lehet mozdulni a négy fal közül: menni az oviba, suliba a testvérekért, hordozós klubba, hordozós sportokat kipróbálni. A gyermek pedig megkapja a testének, lelkének jó hordozást, a testközelséget. Közel azonos szemmagasságból tudja felfedezni, tanulni a világot, az emberek szemből szólítják meg őt, feljebb kerül a kipufogócsövektől.
A kézben hordozott baba, vagy az autóshordozó, ill. babakocsi emelgetése nagyobb és többnyire féloldalas terhelést jelent a törzs izomzatának.
A babának alapvetően nincs szüksége babakocsira. Ezzel szemben testkontaktusra szüksége van, arra, hogy érezze a mama melegét és illatát, szívdobogását, a mozgásának ritmusát. A szülők, nagyszülők kényelmét szolgálhatják a különböző típusú babakocsik, azonban minden élethelyzet megoldható babakocsi nélkül. Az autós hordozóban eltöltött időre szűk időintervallumot határoznak meg a gyártók, s habár ebben tud nézelődni a baba,és szükséges is az utazáshoz, a póz, melyet ilyenkor felvesz, megterhelő a gerincének, nyak-, ill. hátizmainak stb., ízületeinek!
A bababoltok kínálata, a reklámok, sőt egyik-másik mesefilm is mind azt üzenik, hogy sok-sok minden nélkülözhetetlen a baba számára. A várandós kismama már az első védőnői látogatás alkalmával vagy a gyógyszertárakban, drogériákban olyan kuponokat kap kézhez, mellyel több reklámcsomagot válthat ki, melyek tele vannak termékmintákkal és szórólapokkal. Szintén a szülés után, a kórházban is kap egy vagy több reklámanyagot. A holmik nagy része felesleges, ráadásul a baba-mama egység szétválasztására törekszenek, sok esetben anya- és apa-pótlékokként funkcionálnak.

“Van olyan, hogy lekéstük a hordozást? El lehet kezdeni nagyobb babával is?”
Természetesen el lehet kezdeni több hónapos babával is a hordozást!
A nagyobbaknak talán nehezebb lehet visszaszokni a "kuckóba", de a szülők testközelsége, a szemből érkező emberek és a világ, hogy mindenre ráláthatnak felülről, sokat adnak a gyermekek számára.
A háton való kendőzés komolyabb kihívás lehet már csak a súly miatt is, főleg, hogy hosszabbnak ígérkezik a gyakorlási idő a kötési folyamatot tekintve, megfontolandó megpróbálkozni a formázottakkal. Nagyobbacska babánál, aki már aktívan mozgásfejlődik, kisebb a kompromisszum a hordozóban felvett testhelyzetet tekintve, gyorsabb felvenni a hordozóeszközt és rövidebb is a gyakorlási idő. A szülő szempontjából érdemes apránként, rövid időtartamoktól haladni a hosszabbakig, hogy a szervezetnek, izomzatnak legyen lehetősége hozzászokni a nagyobb súly okozta terheléshez.

“Szükség van-e a formázott hordozó oldalán combpárnázásra?”
Kérdés szokott lenni, hogy szükség van-e a formázott hordozó body-jának oldalain a párnázásra, hogy a baba combjait ne nyomja a hordozóeszköz. Alapvetően minden párnázás - akár a hordozó személyen is -, így a body oldalán, tetején elhelyezett bélés is melegíti a babát (ld. hordozás nyáron). Ezzel együtt a vastagabb anyag merevebbé teszi a hordozót, kevésbé idomul a babára, illetve épp ezzel a tulajdonsággal fedi el a gyermek törzsének pontról pontra való megtámasztásának hiányát.
Állítható szélességű fix derékpántos hordozóeszköznél ideális esetben a beállítás egyenletes, így szükségtelen is a combpárna elhelyezése. Ugyanakkor a szűkítés folytán létrejövő ráncok mellett, a body oldalának párnázása jobban torlódhat a gyermek térdhajlatánál az anyag. Ez ennél az eszköztípusnál a baba optimálisnál szélesebb terpesztése miatt terhelheti a térdízületet.

“A babám túl van feszítve a hordozóban, rugózik is.” “Túl szoros így a babámnak!”
A baba törzsének megfelelő megtámasztásához nélkülözhetetlen, hogy a hordozó kellően feszesre legyen húzva, s így a hordozó személlyel azonos legyen a súlypontja, vagyis ne távolodjon el a testük egymástól, a gyermek ne rogyjon bele a hordozóeszközbe. Ez elengedhetetlen a hordozás biztonságosságához.
Hordozókendő esetén a túlhúzás esélye igen csekély, viszont előfordulhat egyenetlen feszesre húzás, mely azt jelenti, hogy egyes sávok lazábbak, más sávok (pl. szegés) pedig az ideálisnál szorosabbak.
Formázott hordozóknál előfordul a pántok-hevederek túlhúzása, ennek legtöbbször az anya-baba páros alkatához, állapotához (pl. izomtónus eltérés) nem megfelelő típus- és méretválasztás, a pontatlan beállítás vagy helytelen felvétel az oka.
Csatos hordozóban a baba elhelyezkedéséből valóban következtethetünk rá, hogy kényelmetlen számára, hiszen a feszesre húzott hevederek feszülhetnek a vállán, hátán, ezzel kiegyenesítve a gerincét.

széles terpesztés, kifelé forduló lábfejek, homorodó gerinc

Javasoljuk, hogy a kisbaba rugdalózója pár számmal nagyobb legyen vagy lábfej nélküli, annak érdekében, hogy hordozáskor kényelmes legyen, a ruha anyaga ne feszüljön a baba talpacskáira és hogy ne akadályozza a térdfelhúzást sem.

Ha a gyermek hintázni, rugózni tud a hordozóban, nagy valószínűséggel a hordozóeszköz nem kellőképp feszes.
A feszesre húzott hordozó nemcsak a kényelmet és a biztonságot adja meg, hanem a helyes testtartást is támogatja: amikor a hordozóeszköz kellően feszes, a baba és a szülő súlypontja közös, így együtt mozognak. Ez leveszi a felesleges terhet a vállról és a derékról, megelőzi az előre- vagy hátradőlést, és segít abban, hogy a szülő gerince természetes, tehermentes helyzetben maradjon.  Más szóval: a feszes hordozó nemcsak kényelmesebbé, hanem tartásjavítóvá is teszi a hordozást, mert a testnek nem kell kompenzálnia a baba súlyát kényszertartásokkal.

“Az ortopéd orvos/gyógytornász/Dévényes szerint nem jó a babám csípőjének a hordozás.”
A kisbabák éretlen csípővel jönnek a világra, ez azt jelenti, hogy az ízületi vápa még jóval sekélyebb, laposabb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont összekapaszkodása még nem olyan tökéletes, mint nálunk, felnőtteknél. Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak (60-90 fok) és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig (110-120 fok).

A szövött hordozókendők (hosszú és karikás) képesek arra, hogy a babát az élettani testhelyzetben tehermentesen pontról pontra, a gerincét csigolyáról csigolyára támasszák, illetve az optimális csípőfejlődést teljes mértékben támogassák.
A hordozási tanácsadók ismerik a baba fent leírt anatómiai sajátosságait, ugyanakkor a hordozóeszközök tulajdonságait is, és azok babára gyakorolt hatásait, s ennek megfelelően személyre szabottan ajánlanak eszközt és hordozási módot. A különleges esetekre szakosodott tanácsadók külön képzésben részesültek a koraszülött-, illetve valamilyen rendellenességgel született kisbabák, valamint mozgásukban, látásukban stb. akadályozott szülők különleges helyzetével kapcsolatban.
Az ortopéd orvosok, gyógytornászok feladata a mozgató- és támasztórendszernek, a csontok, ízületek, gerincoszlop, izmok elváltozásának időbeni felismerése és kezelése. A hordozóeszközök tulajdonságait, azok babára gyakorolt hatásait az adott hordozási módokon általában nem ismerik mélyrehatóan.
Ha bármilyen, a hordozást befolyásoló egészségügyi probléma merül fel, a speciális hordozási tanácsadók szaktudásukkal és a birtokukban lévő speciális hordozóeszközeikkel segítik a családot. Ha szükséges, részt vehetnek a kezelőorvossal, gyógytornásszal, konduktorral stb. való találkozón, konzultáción.

Miért jó az újszülött babának, ha testközelben hordozzuk őt?

A humán törzsfejlődést, azon belül újszülött anatómiai sajátosságait vizsgálva nagyon sok jel mutat arra, hogy az ember hordozott élőlény (csípő-, gerincfejlődése, sípcsont görbülete, reflexeink, barna zsírszövet eloszlása, agy felépítése és működése).
Folyamatos gondoskodásra szorul, ezért legalább az egyik szülőnek szünet nélkül mellett kellene tartózkodnia, gondoskodnia róla: etetni, itatni, szárazon és melegen tartani, altatni, ölelni, szeretgetni. A babák megszületésük utáni fejlődési folyamatához elengedhetetlen, hogy folyamatosan a szülei testközelében legyenek.

A babát nem kell elszeparálni az élet zajaitól, a családi élet pezsgésétől! Kulturális tévhit, hogy egyedül kell feküdnie a kiságyban vagy a babakocsiban.
A nyugati kultúra megpróbál fészeklakót nevelni a hordozott élőlényből, a szükségleteket mindenféle „kütyükkel”, anyapótlék-tárgyakkal próbálja kielégíteni (pl. babakocsi, cumi, kiságy, bébikomp stb.).

A főemlős kölykökhöz képest az embergyerek rendkívül éretlenül születik. Az újszülött csecsemő szeme nyitva van, de még fejletlen a látása, labilis a testhőszabályozása,
Agya, idegrendszere éretlen, fizikai képességei távol alulmaradnak a többi főemlős kölykéhez képest. Születése után viszont rövid időn belül gyors és csodálatos fejlődésnek indul, kb. egy éves koráig. Ennek a rendhagyó, rövid ideig tartó, intenzív fejlődésnek egy ún. evolúciós kompromisszum az oka.
Amikor őseink felegyenesedtek, két lábon kezdtek járni, így medencéjük összeszűkült. A keskeny medencén nem fért volna át egy nagy koponya. Így az ember kénytelen idő előtt, kisebb fejjel, éretlenebbül világra hozni gyermekeit. A csecsemőnek kb. 9-12 hónapnyi időre van szüksége, hogy testileg-lelkileg fokozatosan kialakuljon a leválás iránti vágya.

Távoli őseink vadászó és gyűjtögető életmódja feltételezte, hogy állandóan mozgásban voltak élelem után kutatva. Ennek értelmében a gyermekeiket sehol sem hagyhatták magukra egy olyan világban, amelyben bármely magára hagyott kisgyermek a ragadozók csemegéjévé vált volna. Így magától értetődően szükséges volt, hogy a szülők utódjaikat mindenhová magukkal vigyék, a testükön hordozzák. 

(forrás: Josef Wolf - Az őskori ember (Gondolat Könyvkiadó, 1981))

Az anyát az utódgondozás ösztöne is arra készteti, hogy kicsinyét táplálja, melegítse, gondozza, testközelében tartsa, szeresse, hogy jelzéseit megértse és a gyermek szükségleteit kielégítse.

A motívum az ember olyan belső állapota, amely kiváltja és irányítja az egyén viselkedését. Különbséget tehetünk a fiziológiai motívumok és a lelki motívumok, illetve az utóbbiakon belül a kognitív motívumok között. Az ember alapvető személyes motívumait a szükségletek képezik. Maslow a fiziológiai szükségleteken túl megkülönböztette a biztonság szükségletét, a valakihez való tartozás, a szeretet szükségletét, a megbecsülés iránti szükségletet és az önmegvalósítás szükségletét is. Maslow motivációs rendszere szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze. A piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek legalább részben kielégítettek. Ezt a motivációs piramist rugalmasan nézzük, kezeljük.

Az újszülöttek első és azonnali szükségletei a testkontaktus és a szopás.
A testkontaktus, az érintés az ember élettani szükséglete. Az érintésnek, a simogatásnak rengeteg pozitív hatása van: szabályozza a légzést, a szívritmust, a testhőt, ugyanakkor a lelki fejlődést is jótékonyan támogatja. Az érintés egész életünk folyamán rendkívüli fontossággal bír, végigkíséri az egész életünket!

A magzatnak már a pocakban is folyamatos érintésben, masszírozásban van része.
A baba az anyaméh védelmében szüntelenül hallgatja a mama szívdobogását és a kívülről érkező hangokat is. Meleg, sötét helyen él, állandó mozgásban van, hiszen vagy az anyja mozgatja őt vagy ő mozgatja önmagát. Kilenc hónapon keresztül a mamával alszik együtt. Megszületése után ez a biztonságos, tökéletes világ megszűnik a számára.
A kisbabának meg kell ismerkednie a számára ismeretlen és ijesztő kinti léttel.

Testközelben - ahol hallhatja a mama szívdobogását, ahol anyaillat, anyameleg van, ahol ringatva van – tudjuk a számára folyamatosan biztosítani a biztonságérzetet, a szeretve létezést. Ezzel a várandósság időszaka meghosszabbítható a baba és a mama számára is, ha szoros testközelben lehet, ha a testünkön hordozzuk őt.

A hordozás a baba testének-lelkének egyaránt jó!
A kisbaba a megszületése pillanatától hordozható a számára megfelelő hordozóeszközben.
A hordozás a teljes mozgásszervrendszerre jótékony hatású: finoman edzi a baba izmait, javul a vérellátás, segíti a csontok izmok és ízületek fejlődését is. A szülő szabályozhatja a baba testhőjét is (pl. láz esetén lázcsillapító bőr-bőr kontaktusban). Szintén a mozgás hatására a baba egyensúlyérzéke és motorikus készségei is fejlődnek. Az enyhe terpesztés és a felhúzott térdek adta testhelyzet támogatja a gerinc-, és a csípőfejlődést, erősíti az izmokat. A mozgás hatására fejlődik az egyensúlyérzéke és motorikus készsége is.

A hordozott babát sokkal több inger éri - ez az idegrendszer fejlődését segíti. A szülő szemszögéből látja, tapasztalja meg a világot, a szeretve levést, az egyenrangúság érzését kapja meg.

Szeretettel, a testkontaktus biztosításával nem lehet elkényeztetni, elrontani, felkapatni a babát!

Ha válaszolunk a baba jelzéseire, a sírására, ha felvesszük és ringatjuk, ha simogatjuk, azzal nem lehet elkényeztetni őt. Ha megkapja ebben az érzékeny időszakban, amit kér, ha ki vannak elégítve a szükségletei, akkor azt fogja megtanulni, hogy számíthat a szüleire, hogy érdemes megszólítani a világot, mert választ fog kapni rá. Így alakul ki a bizalma a szülei felé, majd a tágabb környezete, a világ felé. Megtapasztalja a szeretve létezést is, ezeket felnőttkorában is kamatoztathatja majd a társas-, és párkapcsolataiban. Önálló, önbizalommal teli, kreatív ember válhat majd belőle.

Az embernek lételeme a függőleges testhelyzet. Minden szervünk, szervrendszerünk ehhez alkalmazkodik (pl. emésztőszervrenszer, idegrendszer stb.). Az egyensúlyozó szervünk a fülünkben van, onnan tudjuk, hogy milyen a helyzetünk, hogy a fejünk hol és milyen helyzetben van. A legtöbb baba pont ezért szereti ezt a függőleges testhelyzetet. Ennek a testhelyzetnek köszönhetően, a mozgás hatására gyorsabban távozhat szervezetéből a pocakfájást okozó levegő.

Mit szeretnénk elérni hordozáskor? Egy kis anatómia
A csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny, a mellette futó és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a gerincgörbületek és erősödnek hátizmok is.

Nicole Rudolf munkája alapján

A kisbabák éretlen csípővel jönnek a világra, vagyis az ízületi vápa még jóval sekélyebb, laposabb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont összekapaszkodása még nem olyan tökéletes, mint a felnőtteknél. Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig.

Ha ebben a pózban támasztjuk meg őt a számára megfelelő és feszesre húzott hordozóeszközben, akkor elérhetjük a baba számára a fiziológiás, tehermentes pozíciót.

Mit várunk tehát egy hordozóeszköztől?
• támassza a baba gerincét (egészen a nyakcsigolyáktól kezdve), lehetőleg az élettani C görbületben,
• stabilan ölelje körül és támassza a baba törzsét,
• a baba combjait teljes hosszában, egészen a térhajlatokig támassza alá
• az enyhe terpesztést, valamint a köldökmagasságig felhúzott térdek helyzetét fixálni tudja

Miben hordozzuk tehát a pici babát?
Elsősorban a hosszú szövött kendőt és a szövött karikás kendőt javaslom. Ezek képesek teljes mértékben arra, hogy a baba gerincét csigolyáról csigolyára megtámasszák, valamint az optimális csípőfejlődést támogassák.

A szövött kendők kereszt-, gyémántsávoly vagy zsákárdszövéssel készülnek. Ezek a szövésmódok lehetővé teszik, hogy az anyagukat sávonként feszesre lehessen húzni. Egyrétegű kötéseivel is kivitelezhető a tökéletes támasztás.

● Hosszú kendő: újszülött (akár koraszülött) kortól a hordozós kor végéig használható. Elöl-, csípőn- és hátonhordozásra alkalmas, többféle kötésvariációval köthető. Hossza a kötés típusától, illetve a hordozó személy(ek) testalkatától is függ.
● Karikás kendő: kb. 1,7-2,2 m hosszú. Elöl- és csípőnhordozás a fő profilja, de lehet vele háton is hordozni. Féloldalassága miatt váltogatni érdemes az oldalakat.

A rugalmas hordozóeszközök is alkalmasak újszülött baba hordozására, kötött anyaguk miatt azonban csak pár hónapig lehet őket használni, mivel a használattól és a baba súlyának gyarapodásától kinyúlnak (ezért használtan nem is érdemes venni). A rugalmas anyagot nem lehet sávonként feszesre húzni. Márkától függően kb. 5-6-7 kg-ot bírnak. A rugalmas eszközöket többrétegű kötésekben ajánlott kötni, mert csak így tudják megfelelően és biztonságosan támasztani a babát.

Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésében, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor.

Ezeket mérlegelve, többféle hordozóeszközt kipróbálva (az optimálishoz képest milyen a baba testhelyzete benne, mit szeretnénk elérni hordozáskor, mire szeretnénk használni a hordozást, milyen a baba-mama páros, milyen a család élethelyzete, van-e valami más, hordozást befolyásoló tényező (koraszülöttség, izomtónus eltérés, csípőprobléma, Down szindróma stb.)) érdemes kiválasztani a család számára a megfelelő hordozóeszközt.

A szülő a legkompetensebb a babát érintő kérdésekben, ezért mindenképpen a család dönt, választ hordozóeszközt a babája számára. Nem a gyártó, nem a forgalmazó és nem a hordozási tanácsadó!

Érdemes elmenni hordozós klubba vagy hordozási tanácsadótól személyes, személyre szabott, teljes körű tanácsadást kérni, kipróbálni a hordozást, a hordozóeszközöket.

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

Forrás:
www.lll.hu
www.hellobaby.hu
www.batyuklan.blogspot.com
www.tenyek-tevhitek.hu
www.babbamia.hu

Milyen hordozóeszközt válasszak? 2. rész - Szövött kendők

Korábbi bejegyzéseinkben megismerkedtünk a hordozóeszköz-választás alapjaival, valamint a különböző hordozók típusaival, most mélyebben foglalkozunk előbb a szövött kendőkkel, majd a fix derékpántos eszközökkel.

A szövött kendők a legsokoldalúbban alkalmazható hordozóeszközök, különleges szövésük lehetővé teszi a sávonkénti meghúzást, azaz a legjobban igazítható a babára, illetve a hordozó személyre egyaránt. Újszülött kortól a hordozós kor végéig használható. (Koraszülött babáknak keskenyebb kendőt ajánlatos használni.) Elöl-, csípőn- és háton hordozáshoz is alkalmas.
A kötéstől függően ideális mérete változó. Eltérő lehet még a szövés típusa (keresztsávoly, zsákárd, illetve gépi vagy kézi), összetétele (pamut, bambusz, kender stb.), a szövéshez felhasznált fonal vastagsága stb., s így az ár is.

LennyLamb Coffee Lace /zsákárd szövés/
(fotó: ZBK)

A klasszikus karikás kendő általában 160-220 cm hosszú, 60-70 cm széles, szövött hordozókendő anyagból készült hordozó, melynek egyik végére két fém karika van varrva. Az anyag karikákon való átbújtatásával és feszesre húzásával egyrétegű, a baba élettani, tehermentes pozícióját biztosító kötést tudunk kivitelezni. A kötés aszimmetrikusan terheli a hordozó személyt, ezért ajánlott váltogatni az oldalakat, azaz felváltva jobb és bal oldalon is hordozzuk a babát.

A szövött hordozókendők (hosszú és karikás) képesek arra, hogy a babát az élettani testhelyzetben tehermentesen pontról pontra, a gerincét csigolyáról csigolyára támasszák, illetve az optimális csípőfejlődést teljes mértékben támogassák.

A szövött kendőt, illetve karikás kendőt nem lehet kinőni, nem szükséges lecserélni a mozgásfejlődés előre haladtával, hiszen ezek mindig az optimális, tehermentes testhelyzetet biztosítják a gyermek számára.

Számtalan gyártó és márka van ma már a piacon, könnyű elveszni a kínálatban. Kezdő hordozós családoknak kisbaba hordozására a 100% pamut, középvastag, keresztsávoly szövésű, lehetőség szerint hosszában csíkos hordozókendőket ajánljuk. Érdemes vásárlás előtt próbálni, vagy hordozási tanácsadónak megmutatni a kiszemelt terméket.

Sok paraméter határozza meg a kendő minőségét, az alábbiakban nézzünk meg párat!

Kendő összetétele
Lehet pamut, len, gyapjú, selyem, bambusz, kender stb., de még teveszőrből is készülhet a szövet. Jó ismerni az anyagok tulajdonságait, s a velük való bánásmódot. Nyilván a pamut használata és kezelése a legegyszerűbb, s ennek ára a leginkább pénztárcabarát. (Értelemszerűen a speciális összetételű, drágább kendőnél a különleges alapanyagot fizetjük meg, nem pedig azt, hogy könnyebben bánunk majd vele.)

Néobulle Hugo /keresztsávoly szövés/
(fotó: ZBK)

Szövés
A kereszt- és gyémántsávoly szövésű anyag diagonálisan rugalmas, ez teszi lehetővé, hogy az anyagot sávonként feszesre tudjuk húzni, mely biztosítja a baba optimális testhelyzetét. Léteznek zsákárd szövésű kendők is, ezeknél az anyagukban mintás szöveteknél fontos figyelni arra, hogy a minta törésénél az anyag rugalmasabbá válhat, így kezdőknek nem javasolt a használatuk. A szövések tulajdonságairól itt található bővebb olvasnivaló.

Liliputi Ocean Breeze /gyémántsávoly szövés/
(fotó: ZBK)

A szövött hordozókendők anyagvastagságát a gsm vagy g/m2 érték jelöli, mely felületi sűrűséget jelent. "Azt mutatja meg, hogy a hosszanti fonalak és a keresztszálak milyen sűrűn helyezkednek el a szövésben, és ezek hogyan arányulnak a hordozókendő adott hosszához és tömegéhez. Lehet tehát, hogy ugyanazzal a gsm-mel rendelkező kendő lehet kisbabás és nagybabás, kemény és könnyen puhuló is. Ezt azonban a fenti adatokon túl a felhasznált alapanyagok minősége és milyensége is erősen befolyásolja, valamint a használt szövés “mintázata” is. Így lehetséges, hogy egy magas gsm-számú kendő kötés közben mégis nehezen kezelhető, pontatlanul húzható sávonként, vagy akár le is nyúlhat nagyobb súly alatt.
Hogy kisbabás vagy nagybabás a kendő, azt nagyban meghatározza az is, hogy hol, milyen szövőgépen vagy szövödében készült a hordozókendő.
További érdekesség lehet, hogy nehezebb babával hajlanánk a nagyobb sűrűségű kendőhöz nyúlni, de fontoljuk meg: a nagyon sűrű szövésű, vastag kendőt nehéz (lehet) pontosan meghúzni. Egy pontatlan kötésben megbújhat lazaság, egyenetlenség, ezáltal lehet épp kényelmetlenebb vagy “megereszkedhet” a kötés nagyobb gyermekkel használva."

/forrás: Tölcséry-Baranyi Flóra, BloomyLoom/

Festés
Az anyagok festéséről sem feledkezhetünk meg, hiszen biztonságosnak kell lenniük - babanyállal érintkezve sem oldódhatnak ki mérgező anyagok.

Itt is érvényes, hogy a használt kendők már be vannak törve, azaz puhábbak, könnyebben köthetők, jobban kézre állnak, ám attól függően, hogy hányszor voltak mosva, kötve, illetve a napsugárzás UV hatásának kitéve, gyengülhet is a szövet.

Hogy hol érdemes hordozóeszközt beszerezni, itt írtunk, itt pedig arról, hogy mi alapján válasszunk karikás kendőt.

Az egyrétegű alapkötések (kenguru, csípőkenguru, batyu) biztosítják a baba élettani, tehermentes testtartását. Ezen felül léteznek a többrétegű és az ún. gubancolós kötések is. Ezek általában nem támogatják a fiziológiás pózt, ill. nem lehet őket megfelelően feszesre húzni sem.

Didymos Ellipsen Rubin-Mandarin /zsákárd szövés/
(fotó: Mátyus Évi)

Számos facebook-os csoport foglalkozik a standard hordozók mellett egyedi, ritka eszközök, leginkább szövött kendők vándoroltatásával, hogy minél többen megismerhessék egy-egy dizájn, típus előnyeit-hátrányait. A klubok is csatlakozhatnak teszteléshez, esetlegesen a gyártók csak számukra állítanak össze bemutató csomagot. Érdemes keresni ezeket a lehetőségeket!

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

Koraszülött babák hordozása

A hordozás anatómai vonatkozásait figyelembe véve, most nézzük meg milyen szempontokat kell szem előtt tartani koraszülött babák hordozásakor.

A koraszülött baba jellemzői
Hazánkban a koraszülés minden tizedik kisbabát és édesanyát érinti.
Koraszülöttnek neveznek minden olyan újszülöttet, aki a terhesség 24-37. hete között jön világra, ezen belül kissúlyú a 2500 grammnál kisebb súllyal, igen kis súlyú az 1500 grammnál, extrém kissúlyú az 1000 grammnál kisebb születési súlyú újszülött.

Koraszülés okai
- anyai okok:
életkörülmények
testi-lelki traumák
várandósság szövődményei
anyai betegségek, fertőzések
genetikai betegségek
korábbi többszörös abortusz stb.

- magzati okok
fejlődési rendellenességek
méhen belüli fertőzések
ikerterhesség
méhlepény működési elégtelenség, autoimmun betegségek
magzatvíz mennyiségének eltérései stb.

A koraszülött babák koponyája viszonylag nagy. Bőrük vékony, érzékeny, ráncos.
A bőr alatti barna zsírszövet még nem fejlődött ki, ezért hőszabályozásuk nagyon instabil, testhőmérsékletük ingadozhat. Izomzatuk fejletlen, hipotón az izomtónusuk. Keringésük éretlen, alacsony a vérnyomásuk, tüdejük, légzőközpontjuk fejletlen.
Szopási, nyelési zavarok is előfordulhatnak.
A koraszülött babák érzékenyek a fényre, zajra, sőt akár az érintésre is.
Gyenge az immunrendszerük, emiatt fogékonyabbak a fertőzésekre.

(fotó: Szegvári Bori)

A kengurumódszer

A kengurumódszer (KMC – kangaroo mother care) korai, megszakítás nélküli és hosszan tartó bőrkontaktust jelent a baba és (elsősorban) az édesanya közt. A szülők mellkasán, az ő testhőjüktől átmelegedve, a baba hőmérsékletét az optimális szinten lehet tartani, ezzel a baba több energiát fordíthat a gyarapodásra, növekedésre.
A koraszülött babák etetése nem egyszerű feladat, de a kengurumódszer hatása a szoptatásra rendkívül jó hatással van: az anyukák nagyobb arányban kezdik szoptatni a kisbabát, hazaadáskor is nagyobb arányban szoptatnak kizárólagosan, illetve a szoptatási időszak is hosszabb. A baba folyamatosan a mellek közelében van, érzi az anyatej illatát és bármikor szopizhat is.
A testkontaktusban részesülő baba légzési frekvenciája, légzése, oxigénellátása és -felhasználása, vércukorszintje és általános viselkedése kiegyensúlyozott.
A kengurumódszer alkalmazásakor a kicsi biztonságban érzi magát, hisz ismerős hangok és illatok veszik körül, így többet alszik, ezzel is energiát spórol.
A nyálból kimutatható kortizol-szint (stresszhormon) jelentősen alacsonyabb, ha a baba kengurumódszerrel megkapja a folyamatos testkontaktust a szüleivel.

Hipotermia, hipoglikémia, szepszis, apnoé (légzéskimaradás) szem- és tüdősérülés/károsodások is ritkábban lépnek fel a kenguruzással.
A császármetszéssel szült anyák fájdalma is kisebb mértékű, ha a babájával bőr-bőr kontaktusban lehetnek. Az édesanya kompetenciaérzése nő, hisz ő gondoskodik babájáról.
A kengurumódszer erősíti a kötődést anya és gyermeke között.

(fotó: Török Ági - kenguru-módszer)

A kenguru módszer ugyan nem igényel semmilyen (hordozó)eszközt, ám léteznek kifejezetten erre a célra készült segédeszközök. Ezeket a kórház biztosítja a szülők számára. Nagyon fontos, hogy nem használhatók a baba biztonságos hordozására, kifejezetten kenguruzáshoz alkalmazhatók. Négyféle méretben, különböző színekben, hosszú- vagy rövidujjas verzióban gyártják, a Didymos cégtől lehet vásárolni vagy kölcsönözni ezeket az eszközöket.

Koraszülött baba hordozása
A koponya, a gerinc, a medence és lábak szoros kapcsolatban vannak egymással (a gerincet a lábakkal a medence, a medencét és a gerincet pedig a keresztcsont és a szakroiliákális ízület köti össze). Az egyik elmozdulása hatással van az összes többire.
A csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny. A gerinc melletti és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki gerincében a görbületek és erősödnek a gerinc melletti izmai is.
Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak (60-90 fok) és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig (110-120 fok).
Amíg a baba nem tudja önállóan tartani magát, ameddig nem kellően erősek a gerinc melletti izmok, érdemes olyan hordozóeszközt választani, ami képes a gerincét csigolyáról csigolyára ill. a törzsét pontról pontra támasztani, illetve a csípőízület szempontjából fontos optimális terpesztő guggoló lábtartást fixálni.

Nicole Rudolf munkája alapján

(forrás: endoprotezis.hu)

Mit várunk egy hordozóeszköztől, ha koraszülött babát szeretnénk hordozni?
● finoman támassza meg a baba gerincét teljes hosszában az élettani C görbületben,
● stabilan, pontról pontra ölelje körül a baba törzsét,
● combjait teljes hosszában, egészen a térdhajlatokig támassza alá,
● biztosítsa az enyhe terpesztést, a köldökmagasságig felhúzott térdek helyzetét.

Nagyjából 1500g felett lehet elkezdeni a koraszülött baba hordozását - alapvető biztonsági szabályokat betartva.
A koraszülött babáknál rendkívül fontos a kötések feszes, precíz kivitelezése és az optimális terpesztett guggoló lábtartás biztosítása (enyhe terpesztés (akár teljesen zárt combok), köldökig felhúzott térdek). Szövött kendőben, kenguru kötésben vagy karikás kendőben javasolt a koraszülött kisbabák hordozása, mert ezekben megvalósítható az élettani, tehermentes testtartás. Fontos, hogy olyan egyrétegű kötésben legyen a baba, ahol az arca mindig látható (így a stresszjeleket azonnal észlelhetjük), és gyorsan ki lehet venni őt a kendőből.

Stresszjelek:
- megnövekedett vagy nagyon lelassult pulzusszám
- sápadt, kékes, márványos bőr
- a száj-orr-homlok háromszög kékes elszíneződése
- a baba grimaszol, ráncolja a homlokát
- csuklás, ásítás
- hideg, ragadós izzadság
- a baba szétfeszíti az ujjait
- szorosan behúzza a karjait, lábait
A rugalmas anyagú hordozóeszközök nem alkalmasak koraszülött babák hordozására! A rugalmas anyagot nem lehet sávonként feszesre húzni, így nem tudja a baba gerincét csigolyáról csigolyára alátámasztani. Kötéseikkel nem lehet teljes mértékben biztosítani az élettani, tehermentes testtartást. (Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a rugalmas kendő használata indokolt lehet.)

A koraszülött babáknak ajánlott kendők keresztsávoly vagy gyémántsávoly szövésűek és keskenyebbek, mint a standard kendők, így kevesebb kendőanyag kerül a térdhajlatokba. Speciális hordozási tanácsadóktól kölcsönözhetők koraszülött babáknak készült hordozókendők.

Speciális hordozási tanácsadók
A különleges esetekre szakosodott tanácsadók az alapképzésen túl külön képzésben részesültek a koraszülött-, illetve valamilyen rendellenességgel született kisbabák, valamint mozgásukban, látásukban stb. akadályozott szülők különleges helyzetével kapcsolatban is. Ha bármilyen, a hordozást befolyásoló probléma merül fel, szaktudásukkal, tapasztalatukkal és a birtokukban lévő speciális hordozóeszközeikkel segítik a családot.

Ha a család szeretne hordozni, akkor mindenképpen kérjék ki a szakorvos véleményét! Ha szükséges, a hordozási tanácsadó rész vesz a kezelőorvossal, gyógytornásszal, konduktorral stb. való találkozón, konzultáción.

A különleges hordozási igényekre szakosodott hordozási tanácsadó rendelkezik megfelelő hordozóeszközökkel és speciális demóbabákkal, amelyekkel segíti a különleges hordozási igényű családokat. A legtöbb esetben az eszközöket díjmentesen egy bizonyos időszakra kölcsönözni is tudja a család részére.

A tanácsadó és a család közötti kapcsolat, a tanácsadás menete a különleges helyzetre való tekintettel több alkalmas, az utánkövetés is hosszabb lehet. Személyes tanácsadás alkalmával a szülők koraszülött méretű demóbabával gyakorolhatnak.

(fotó: ZBK - egyéni tanácsadás a család otthonában)

Forrás:
www.mellettedahelyem.hu
www.koraszulott.com
www.facebook.com/groups/csaszarvonal/ 
www.who.int/elena/titles/kangaroo_care_infants/en/
Tina Hoffmann előadása az I. Magyar Babahordozó Konferencián

Egyéb olvasnivaló a témában:
W. Ungváry Renáta: Zsebibabák

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

A kisbabák alvása

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan alszanak a babák, egy kicsit vissza kell tekintenünk a magzati életbe. Ott mennyit és hogyan aludtak, ki segítette őket az (el)alvásban?

A magzat az anyaméhben az idő 95-98%-át alvással tölti. A pocakban állandó a hőmérséklet, folyamatosan hallgatja az anyukája szívdobogását és a kívülről érkező hangokat is. Folyamatos mozgásban van: a baba saját magát is mozgatja, illetve az édesanyja is ringatja őt a saját mozgásával. Fontos tudni, hogy alvás közben sem mozdulatlan a magzat! Továbbá folyamatos érintésben, simogatásban van része odabent. Kilenc hónapon keresztül a mamája segíti őt az elalvásban és vele alszik szoros testkontaktusban.

Hasonlóképpen, az újszülött baba is úgy tud nyugodtan, pihentetően aludni, ha biztonságban érzi magát, ha az anyukájával lehet: hallgathatja a szívdobogását, ha anyamelegben van, ha az anya illata veszi körül, és a pocakból már jól ismert ritmikus mozgást érzi, ha anya sétál vele, vagy ringatja őt. Hatékony babanyugtató még a szoptatás, az anyatejben nyugtató, lazító, elaltató anyagok is vannak.

A fentieket babakocsiban, kiságyban, mózeskosárban, távol a szülő testétől, nem tudjuk biztosítani számára.
A pici babák természetes igényüket fejezik ki azzal, hogy szüleik ölelésére, simogatására vágynak alváskor is, így „működnek” jól.

Kisbabák alvása

A kisbabák idegrendszere éretlen, ezért nem tudnak segítség nélkül elaludni, aludni.
Az alvásciklusaik is eltérnek a felnőttekétől. Többször ébrednek éjszaka, szopizni szeretnének, anyukához bújni. Az, hogy többször ébrednek éjszaka, teljesen természetes dolog! Az alvás során kétféle alvási fázist különböztetünk meg: REM, felszínes alvási szakasz, ilyenkor álmodunk, szemünk mozog a szemhéj mögött. Könnyű belőle felébredni. A másik a non-REM, ez a mélyalvás fázisa. A babák megszületésük után alvásuk több mint ötven százalékát a REM fázisban töltik, éppen azért, hogy sűrűn ébredjenek és sűrűn szopizzanak. Ahogy egyre több időt képesek ébren tölteni, nő a külső inger aránya, úgy csökken a REM fázisban töltött idő. Három hónaposan az alvás 35-45%-a már mélyalvás, 45-50% REM, a többi átmeneti szakasz.

A pici babák elalváskor kb. 15-20 percig az átmeneti, felszínes szakaszban maradnak, ilyenkor könnyen felébredhetnek. Ezen a szakaszon tudjuk őket átsegíteni szoptatással, ringatással, testközelséggel. Alvásciklusaik rövidek, kb. 40-60 percesek, ez azt jelenti, hogy egy éjszaka alatt kb. 10-12 a ciklusok száma (szemben a felnőttek 70-110 perc hosszú ciklusával, melyből átlagosan 4-6 van éjjelente).

Az alvási ciklusok között mikroébredések vannak, melyek kb. 1-2 perc hosszúak. Ilyenkor a gyermek megébred és ellenőrzi a környezetét: ismerősek-e a hangok, a szagok, cici/cumi megvan-e, (test)közelben van-e a biztonságot jelentő szülő? Amennyiben valami hiányzik, a kicsi felébred és jelzi a bizonytalanságot, sírni kezd.

Miért nem szereti sok baba a babakocsiban vagy a kiságyban alvást?

Egyrészt, ha a biztonságot adó testkontaktus megszűnik a számára, akkor azt a kisbaba valószínű jelezni fogja. Másrészt az emberi szervezetnek lételeme a függőleges testhelyzet. Minden szervünk, szervrendszerünk ehhez alkalmazkodik (pl. emésztőszervrenszer, vázrendszer, idegrendszer stb.). Az egyensúlyozó szervünk a fülünkben van, onnan tudjuk, hogy milyen a helyzetünk, hogy a fejünk milyen helyzetben van. Néhány csecsemő azért is ébredhet, mert először a feje ér az ágyra, a többi testrésze csak később, erre a bizonytalan testhelyzetre a baba azonnal reagál, felriad, sírni kezd.

Próbálkozhatunk azzal, hogy előbb a babapopsit rakjuk le az ágyra, majd a törzsét és csak legvégül ér le a buksija.

Szoptatás
Ha sír a baba vagy nehezen alszik el, próbáld megszoptatni őt! Az anyatej, a szopómozgás nyugtatóan hat rá. A gyomra kicsi, az anyatej pedig nagyon gyorsan emésztődik és ürül ki a pocakjából. Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a szoptatások ideje és időtar­tama a kisbaba szükségleteihez igazodik, a baba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy mikor szopott utoljára és addig maradhat ott, amíg azt ő igényli. A kizárólagos szoptatással a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, nem adnak neki vizet, teát és tápszert sem. A szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására pl. nyugtató, altató, fájdalomcsillapító hatású is. Az éjszaka termelt anyatejben melatonin van, ami segít aludni a babáknak. A komfortszopás is nagyon fontos, mind a baba, mind az anya(tejtermelés) számára.
Tápszeres babákat is etessük igény szerint - természetesen betartva a tápszerkészítés szabályait és az orvos utasításait! Minél többször biztosítsuk a számukra is a testkontaktust, ölelést, ringatást!

Testkontaktus, hordozás, ringatás

Az testkontaktus élettani szükséglet. Az érintésnek, a simogatásnak rengeteg pozitív hatása van: szabályozza a légzést, a szívritmust, a testhőt, ugyanakkor a lelki fejlődést is jótékonyan támogatja. Az érintés egész életünk folyamán rendkívüli fontossággal bír, végigkíséri az egész életünket!

A hordozást is érdemes kipróbálni! Nemcsak a léleknek jó, de a testnek is!
Az enyhe terpesztés és a felhúzott térdek adta testhelyzet támogatja a csípőfejlődést. A hordozás a teljes mozgásszervrendszerre jótékony hatású: a szülő ritmikus, lágy mozgása edzi a baba izmait, javul a vérellátás, segíti a csontok, izmok és ízületek fejlődését is. Szintén a mozgás hatására fejlődik egyensúlyérzéke és motorikus készsége is. A hordozott babát sokkal több inger éri - ez az idegrendszer fejlődését segíti. A szülő szemszögéből tanulja, tapasztalja meg a világot, az emberek szemből szólítják meg, ami az egyenrangúság érzését erősíti benne. Igazolt tény, hogy a hordozott babák kevesebbet sírnak.
Hordozáskor a baba biztonságban érezheti magát, így a mikroébredések közben nem ébred fel teljesen, hanem - a szülő közelében tudva magát - békésen visszaalszik. A mozgás, a ringatás a anyaméhbeli élményekre emlékezteti a babát, ez megnyugtatóan hat rá.

(fotó: Mátyus Évi)

A bioritmusról (cirkadián ritmus)

Késő délután, amikor elkezd szürkülni, besötétedni, a melatonin hormon lép működésbe, ez segít lenyugodni, ellazulni, elaludni. Hajnalban pedig, amikor kezd világosodni, a szervezet a stresszhormont kezdi termeli, annak érdekében, hogy felébredjünk és aktívak legyünk egész nap. A stresszhormonszint folyamatosan csökken a nap folyamán.

Egész pici babáknak még nincs bioritmusuk, viszont az anyatejben megtalálhatóak azok a hormonok, amelyek a nappalok és éjszakák változásainak ritmusát támogatják.

Mi az az alvásterápia?
Az alvásterápia módszeres, szándékos sírni hagyás. Ez pedig bizonyítottan hosszú távon árt a babáknak, kisgyerekeknek, mivel síráskor stresszhormon termelődik (kortizol), ami károsan hat az idegsejtek fejlődésére.
A másik ok, amiért nem javasolt az alvástréning: a gyerekek, ha ébrednek és segítséget kérnek éjszaka, annak mindig oka van. A gyerek jelez nekünk: segíts! Ha erről sírni hagyással leszoktatjuk őt, akkor bizalmát veszti és nem jelez többé. Továbbra is fel fog ébredni éjszakánként az alvástréningen átesett baba is, ám csendben marad.

A kisbabák sírásának, nehéz elalvásának rengeteg oka lehet. Lehetnek túl álmosak, esetleg éhesek, szomjasak, fáznak vagy melegük van. Sírhatnak azért is, mert fáj a hasuk, vagy mert magányosak és ölelésre vágynak. Többet sírhatnak növekedési ugrások idején is. A bennük felgyülemlett feszültséget (anyaméhben történt hatások, születés-élmény, napközben átélt események, mozgásfejlődés, rossz
álmok) is sírással tudják levezetni, de sokszor ok nélkül is lehetnek bánatosak, ahogy mi, felnőttek is. Mindegyik ok ugyanolyan fontos.

Fehér zaj (hajszárító, páraelszívó, porszívó stb.)
Nem javasoljuk a használatát. Tudományosan igazolt, hogy a fehér zajjal "megnyugtatott" babák nem alszanak vagy nyugszanak meg valójában, hanem inkább megijednek és emiatt vannak csöndben, majd alszanak el, illetve agyuk a hallás révén folyamatosan dolgozik. A kutatás során az is kiderült, hogy a fehér zaj gyakori használata késleltetheti a hallás- és a beszédfejlődést, valamint az agy fejlődését torzíthatja.

Egy kisbaba nem tud még hisztizni! A csecsemő nem tudja irányítani a szüleit, nem tud szándékosan rosszalkodni, másokat manipulálni!
A tiszta gondolkodás képességéhez szükség van arra, hogy a glutamát nevű agyi vegyület megfelelően működjön a homloklebenyében. A glutamátrendszer az első életévben kezd kifejlődni, érése huszonéves korig tart.

Ha megtanuljuk felismerni a baba alvási periódusait, ha sokat relaxálunk együtt, akkor kipihentebben és nyugodtabban telhetnek majd a nappalok és éjszakák. Ha a kicsi éjjel ébred, lehetőleg ne kapcsoljunk villanyt (vagy csak halvány éjjeli fényt), csak akkor pelenkázzunk, ha nagyon szükséges, illetve este nem feltétlenül kell büfiztetni a babát.

Együttalváskor (testközelben vagy karnyújtásnyi távolságban) a baba és a vele együtt alvó, róla gondoskodó szülő alvása finoman összehangolódik, így a baba olyankor kelti az anyát, amikor az pont a legkönnyen ébred, ezért kevésbé zavarja őt a pihenésben.

A rugalmasság és a kreativitás itt is nagyon fontos! Olyan alvóhelyeket, elalvási, alvási szokásokat alakítsatok ki a családotokban, melyek számotokra a legkényelmesebbek, annak érdekében, hogy reggel mindenki kipihenten ébredjen.

(fotó: Mátyus Évi)

Ezerféleképpen oldható meg az együtt alvás, néhány tipp:

• babaöböl
• rácsos kiságy a szülői ágy mellé kapcsolva
• nagyméretű matrac, amin az egész család elfér stb.

Természetesen a biztonsági előírásokat be kell tartani!

• csak egészséges, időre született babával 
• a babával együttalvó szülő ne dohányozzon!
• ne használjon tudatmódosító szereket (alkohol, kábítószer)
• az anya mellett aludjon a baba, ne a szülők között
• a kicsi hanyatt fekve, háton aludjon
• ne legyen túlöltöztetve
• gondoskodjunk biztonságos környezetről: ne legyen puha, süppedős a matrac, ne kapjon párnát a baba, ne legyen túl meleg a helyiségben...

(forrás: Kismamablog)

Az UNICEF és az AAP (Amerikai Gyermekgyógyász Társaság) a baba legalább 6 hónapos, optimális esetben 1 éves koráig azt javasolja, hogy a kisbaba aludjon egy légtérben a szüleivel. A SIDS (hirtelen bölcsőhalál) esélye is csökkenthető ezáltal. Tehát úgy érdemes kialakítani a szobát, hálószobát, hogy a baba a közelünkben, akár a testközelünkben alhasson. Az első életévekben a gyereknek nincs is szüksége külön szobára és külön kiságyra sem. A kisbabát hanyatt fekve altassuk és szoptassuk éjszaka is igény szerint, ezzel is csökkenthető a bölcsőhalál kockázata.
Sok kisbaba nem szeret háton aludni, illetve a mozgásfejlődés beindulása is hatással van az alvási pozícióra. A baba egyedi temperamentumát, szokásait itt is szem előtt kell tartani.

Az, hogy mennyi alvásra van szüksége a kisbabának szintén egyedi, több tényező is befolyásolhatja:

• koraszülött vagy időre született baba
• hüvelyi úton vagy császárral született
• besárgult-e születése után
• igény szerint szopik-e vagy kap-e bármilyen pótlást
• kap-e cumit, cumisüveget
• van-e bármilyen, szoptatást befolyásoló egyéb tényező (pl. lenőtt nyelv, tejmirigy-elégtelenség)
• hason vagy háton alszik
• mennyire alszik közel a szüleihez (külön szobában, kiságyban, egy légtérben vagy testkontaktusban)
• hol tart a mozgásfejlődésben stb.

A napközbeni alvások száma, időtartama is igen eltérő lehet az egyes babáknál, ez a napirend folyamatos formálódásával alakul ki.

Az éjszakai ébredés körülbelül 3-4 éves korig teljesen természetes a gyermek életében. Ennek számos oka lehet:

• fogzás
• mozgásfejlődés
• növekedési ugrások
• szeparációs szorongás időszakai
• új, szilárd ételek bevezetése
• nagy felfedezés időszaka: a nappal kihagyott szopizásokat, összebújásokat éjszaka pótolja
• betegségek, oltások, frontok

A gyermek növekedésével érik az idegrendszere és az alvásciklusai is.

Ha már nagyon kimerült, ideges vagy a sok sírástól, a kisbabával való egész napos foglalkozástól, ne félj segítséget kérni (családtagok, védőnő, gyermekorvos, szoptatási-, hordozási tanácsadó, gyermekágyi dúla vagy -segítő, alapítványok, komatál vagy ebéd- és bevásárlás házhozszállítási lehetőségek stb.)!

További olvasnivalók:
Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás
Szoptatásért Magyar Egyesület: Alvás füzet
Szoptatásportál
HelloBaby!
Neuroplan
WebMD
AAP ajánlás 2016
Családinet.hu - Éjszakai fény

Magyar Szoptatási Tanácsadók Közössége

/A következő szakemberek, könyvek módszerek mind alvástréning eszközök, melyeket nem tudunk támogatni. Az éjszakai gyengéd leválasztás nem minősül alvástréningnek! 

• Vida Ági: Álomba ringató praktikák 
• Vida Ági felvesz-letesz módszere 
• Tracy Hogg: Aludj jól gyermekem; Suttogó titkai 1&2 
• Ferber-módszer
• Dr. Dénes Ivett: Anyu, gyere! 
• Dr. Dénes Ivett: Békés éjszakák, vidám nappalok I-II.
• Gina Ford: Kiegyensúlyozott mamák es boldog babák 
• Simply Sleep and solutions
• Sweet home sleep solution
• Fading solutions
• Camping solutions
• 5 perces alvástréning
• Truby King módszerei 
• Pamela Druckerman: Nem harap a spenót - alvástréning rész 
• Annette Kast-Zahn - Dr. Hartmut Morgenroth: Szép álmokat, gyerekek! - Mit tegyünk az alvászavar ellen?

Forrás: Kötődő, Családi Együttalvás Csoport/

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

Vegyek cumit a kisbabámnak?

Cumira alapvetően egyik babának sincs szüksége!
A cumi jelképpé, státuszszimbólummá vált, a bababoltok kínálata, a védőnőtől, a szülészeteken kapott termékminták, sőt egyik-másik mesefilm és reklám is mind azt üzenik, hogy a cumi, cumisüveg elválaszthatatlan a babától. Pedig ez nem így van…

A szoptatás a csecsemő gondozásának és táplálásának a biológiai normája! Viszonyítani ehhez lehet, vagyis a normához képest nem a szoptatásnak vannak előnyei, hanem a mesterséges táplálásnak vannak hátrányai.

A szoptatás nem csak az anyatejes táplálást jelenti!
Jóval többről van itt szó: a szoptatás multifunkcionális tevékenység: rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására! A szoptatás a baba és a mama közötti kommunikáció szerves része. Azzal tudjuk támogatni a szoptatást, ha nem adunk cumit, cumisüveget a babának.

(fotó: Török Ági, ZBK)

Nézzük meg a fentieket kicsit részletesebben!

Az újszülött baba az életben maradáshoz elengedhetetlen, veleszületett viselkedési formája a szopási ösztön, mely különböző erősségű lehet. A szopás helyes technikáját viszont tanulni kell.
Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik (nem órához vagy könyvhöz). A kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy mikor szopott utoljára.

Az anyatej az optimális táplálék a csecsemő számára, élete első hónapjaiban nincs is szüksége másra! A szoptatás erősíti a a baba és anya közötti kötődést. Az anyatejben megnyugtató, ellazító, fájdalomcsillapító anyagok is vannak, a tápanyagok mindig a baba szükségleteihez igazodnak, így összetétele a kisbaba növekedésével, de akár napszakonként is változhat, illetve maga a szopómozgás is megnyugtatólag hat a babára.

Mi az a cumizavar?
A cumival, az etetőcumival és a bimbóvédővel összefüggésbe hozható szoptatási problémák összességét nevezzük cumizavarnak. Ennek oka az anyamell és a műanyag eltérő tulajdonságai és eltérő viselkedésük a baba szájában.

A cumi, a cumisüveg használata a természetes folyamatokba avatkozik bele. Rövidíti a baba mellen töltött idejét, ezzel veszélyezteti az anyatej termelődését, a baba megfelelő gyarapodását. A babáknál tapasztalható az orális imprinting, ami azt jelenti, hogy ha anyamellet kap, akkor megfelelően vésődik be a szopizás technikája. Ha mást is szopik, pl. cumisüveget, cumit, az megzavarhatja őt, és elkezdhet rossz technikával szopni, ami vagy nem hatékony, vagy fájdalmat okoz az anyukának (kisebesedett mellbimbó), vagy akár a kettő együtt is előfordulhat. A mellbimbó szopás közben a kisbaba torkáig hátranyúlik, a cumi erre a megnyúlásra nem képes. Ahhoz, hogy a cumisüvegből folyjék a folyadék, ahhoz a babának rá kell harapni. A ráharapás a mellen fájdalmas. A mellet a babának fejnie, a cumit viszont szívnia kell. Az anyamellnek van tejleadó reflexe, a cumisüvegnek nincs. Ha a baba rájön, hogy a cumisüvegből folyamatosan és egyenletesen jön a folyadék, az anyamellből pedig szakaszosan (a tejleadó reflex miatt időnként erősebben, időnként pedig gyengébben), ezért elutasíthatja az anyamellet, a baba elkezdheti a cumit előnyben részesíteni.

(fotó: szuletesmese.blog.hu)

Van olyan baba, akinél nem okoz zavart a cumi, viszont van olyan is, akinél a szoptatás végét jelentheti az üveges pótlás és/vagy a játszócumi használata. Nem tudhatjuk előre, hogy kinél okoz problémát az etetőcumi, a cumisüveg, ezért célszerű úgy tekinteni rá, hogy minden babánál megvan rá esély. Az anyamellet utánzó vagy a „fogszabályzósnak” ígért kialakítás is csupán marketingfogás!
Vannak szoptatásbarát eszközök is, célszerű ezeket használni, ha esetleg pótlásra van szükség (fecskendő, pohár, kiskanál stb.).

A babák szoktak sírni, kommunikációjuk e típusával is jelzik, ha valami nem stimmel, ha valami fáj, ha segítségre szorulnak…
A kisbabák sírásának rengeteg oka lehet. Mindegyik ok ugyanolyan fontos. A síró baba hangja a szülő számára, aggasztó, sürgető, frusztráló, akár dühítő is lehet. Az anya, az apa pedig biológiailag be van programozva, hogy a sírásra reagáljon.
Ilyenkor mindent megteszünk, hogy a baba sírásának okát felderítsük és megnyugtassuk a kicsit. Viszont a sírás felismerése nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez egy hosszabb- rövidebb ideig tartó tanulási(!) folyamat.

Ha azonnal cumit adunk a babának, amikor sír, azzal csak elodázzunk a problémát. Nem hallgatjuk meg, hogy mit szeretne velünk közölni, vagyis ha nem keressük meg a sírása okát, nem is tudunk rá választ adni.
Ha sír a baba, tegyünk meg minél többet, hogy kiderítsük az okát, nyugtassuk meg őt, szeretgessük, dédelgessük! Először próbáljuk megszoptatni őt: az anyatej, a szopómozgás nyugtatóan hat rá. A gyomra kicsi, az anyatej pedig nagyon gyorsan emésztődik és ürül ki a pocakjából.

Amennyiben nem tudjuk, hogy miért sír, ha nem találjuk az okot, akkor is maradjunk vele, éreztessük, hogy számíthat ránk, hogy bízhat bennünk, mert meghallgatjuk akkor is, ha bánatos, ha fáj valamije.

Egy kisbaba nem tud még hisztizni! A csecsemő nem tudja irányítani a szüleit, nem tud szándékosan rosszalkodni, másokat manipulálni! A tiszta gondolkodás képességéhez szükség van arra, hogy a glutamát nevű agyi vegyület megfelelően működjön a homloklebenyében. A glutamátrendszer az első életévben kezd kifejlődni, érése huszonéves korig tart.

Télen sincs szükség cumira, nem fog a baba torka megfázni!
Az újszülött kizárólagos orrlégző, tehát csak az orrán tud levegőt venni, így megszűrődik, és felmelegszik a belélegzett hideg levegő, védelmet biztosítva a felső légúti betegségek ellen. A cumi (játszó- és etetőcumi egyaránt) körül az ajkak nyitva vannak, s így megnyílik az út a baktériumok, vírusok előtt, sőt kb. 40%-al növeli a szájlégzés kialakulásának kockázatát, ez később hangképzési, beszédfejlődési gondokat okozhat.
Továbbá, ha a kisbaba cumizik, a kifolyó nyál fagyásveszélyt jelenthet, így hidegben lehetőség szerint ezért se adjunk a szájába cumit! A csecsemő arca elé ne tegyünk sálat vagy ne takarjuk le, mert a kilélegzett lehelet páratartalma miatti nyirkosságtól, s az abban megtelepedő baktériumoktól is könnyebben megbetegedhet a gyermek.

Le kell szoktatni a cumiról?
Mi a szoktatás? A szoktatás eszközei arra szolgálnak, hogy akadályozzák a belső igények és ösztönök megélését és kielégítését. A cumizás a szülőktől függ: a felnőtt adja a kisbabának pótszerként, majd felnőtt veszi el, szoktatja le (esetleg jutalom, büntetés ígéretével) róla gyermekét.

Fogfejlődés
Fogorvosok sem ajánlják a cumi használatát. A fogak helyzetét, a szájpadlás alakját és az állkapcsok fejlődését is befolyásolja annak alkalmazása.

Beszédfejlődés
A cumihasználat a nyelvmozgások korlátozásával a nyelv ellapulását és a nyelvizmok renyheségét okozhatja, továbbá a nyelv rendellenes előre helyeződése és a gyengébb ajakizmok következtében 34%-ban kiejtési problémákhoz vezethet, később a beszédfejlődést is akadályozhatja.

Cumi vagy ujjszopás?

(fotó: Mátyus Évi)

Ugyanúgy, mint az cumi, az ujjszopás is befolyásolhatja a fogak helyzetét, a szájpadlás alakját és az állkapcsok fejlődését is. Viszont a cumi szinte egész nap a baba szájában lehet, hiszen szájában tartva a gyermek azzal is képes két kézzel játszani, az ujjacskával a szájában nem, csak akkor fogja használni, ha egy kis vigasztaló, megnyugtató, altató szopómozgásra van szüksége.
A cumi, cumisüveg alkalmazását csak komoly mérlegelés után, végszükség esetén vessük csak be, pl. ha az anya valamiért nem tud vagy nem szeretne szoptatni, akkor a cumira, cumisüvegre természetesen szükség lehet, hogy a baba a szopási igényét ki tudja elégíteni.

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

Forrás:
http://www.szody.hu/
http://hellobaby.hu/
http://lll.hu
http://babaszoba.hu

http://szoptatasitanacsadok.hu