Az egész úgy kezdődött, hogy Lola már elég nagy volt ahhoz, hogy a hátamra kerüljön és elkezdtem itthon batyut kötni, de nem volt az igazi. Megnéztem videókat, olvastam cikkeket, FB csoportot, de valami hiányzott ahhoz, hogy azt mondjam, hogy a sarki boltnál messzebbre is elmerészkedünk így. Szóval segítségre volt szükségem. A zuglói klub elég közel van hozzánk, már egy ideje figyeltem a programokat is, aztán egyszer csak megláttam, hogy lesz egy előadás a BLW-ről. Akkor döntöttem el, hogy megyünk. Azt mindenképpen meg szerettem volna hallgatni.
Első alkalommal szerencsémre pont az épület előtt találtam parkoló helyet (ilyen azóta sem volt), de így legalább hiteles az érkezésünk: az autótól a játszóházig Lolával a hátamon tesszük meg a távot. :) Persze nem mindenki hátibabával érkezik, sokan babakocsival jönnek, ők az előtérben parkolnak le.
Amikor megérkezünk, a klub hordozási tanácsadói: Évi, Ági és Gabi már mindenki igényét próbálja kielégíteni: az előtérben már megy a kötések, a hordozók próbálgatása. Loláról gyorsan leveszem a cipőt, sapkát és már megy is befelé, már ismeri a terepet. A pultnál fizetek, néha kérek egy kávét és megyek megkeresni Lolát.
Az előadások közben a gyerekek - és így a szülők is - jönnek-mennek, beszélnek, játszanak, csak azok tudnak nyugiban ülni, akinek a babájuk még egy helyben van. Lolát se nagyon szokta érdekelni, hogy én szívesen figyelnék. :) De az előadás végén mindig lehet kérdezni, ezt azért ki szoktam használni.
Először az ember méregeti, hogy vajon melyik gyerek lehet hasonló korú, mert az ő anyukájával biztosan van közös téma, de végül úgyis lesz mindenkivel, mert az ő gyerekének is épp most jön a foga, az övé sem eszik, mert az a hordozó nagyon kényelmes, és ki mit szokott reggelire adni a gyereknek, mert már lassan a fülén jön ki a virsli és sorolhatnám.
 |
| Mariann és Lola a klubban (fotó: Babaemlékek) |
A batyu problémám a második alkalommal megoldásra került, csak egy kicsit kellett a technikán javítani. Évi nagyon tapintatosan azt mondta, hogy majdnem tökéletes, amikor Lolát a hátamra kötöttem, de aztán megmutatta, hogy mit kell másképp csinálni és úgy már tényleg jó lett.
Ági és Gabi segítségével végigpróbáltam a klub összes félcsatosát, volt, amit többször is, mire eldöntöttem, hogy melyik mellett tegyem le a voksot. Azóta azt már be is szereztük. :) Így hordozóeszközt már nem szoktam bérelni, csak néha egy-egy könyvet.
A hordozókérdés megoldódott, de a társaságért, - ami folyamatosan változik, hiszen gyerekek születnek és hordozottakká lesznek, míg mások kinövik a hordozós kort - és az előadásokért továbbra is a szerdai program: megyünk a klubba. :)
