2021. augusztus 12., csütörtök

Vázas háti hordozók

A túrázni vágyók sokszor keresik a csővázas háti babahordozókat, melynek praktikus rekeszei és a váz stabilitása igen vonzónak tűnik. Ám a legtöbb esetben azon túl, hogy ezek plusz terhet jelentenek (önsúlyuk 2,3-3,5 kg között mozog, míg a legnagyobb méretű hagyományos csatos babahordozók súlya 0,6-1,5 kg közt van), a megannyi hasznosnak látszó alkatrész, heveder, csúszó és csat sok esetben bonyolulttá teheti a vázas túracsatos használatát.

Deuter Kid Comfort Pro
(forrás: decathlon.hu)
/A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!/

A vázas hordozókat szinte kivétel nélkül csak egy évesnél nagyobb, önmagát stabilan tartó, együttműködő gyermekkel ajánlják a gyártók használni. Ez elengedhetetlen, hiszen a baba nincs az eszközben stabilan, illetve a gyermek törzsét nem támasztja meg a hordozó, valamint a szülő törzse. Ez azt is jelenti, hogy nincs a hordozó személlyel folyamatos testkontaktusban, így eltávolodik annak súlypontjától, ezért ez a hordozási mód nagy erőkifejtést igényel. Ennek a távolságnak egyensúly-kompenzálás a következménye, ami hosszú távon derék- és vállfájdalmat okozhat a szülő számára. Ha a kicsi elalszik a hordozóban, testsúlyának instabilitása még nagyobb ellensúlyozást kíván, valamint az alvási pozíció megtámasztás nélküli, kényelmetlen, főként a gyermek fejét tekintve.

A baba elhelyezkedése a vázas hordozóban közel azonos a kenguruban felvett testhelyzethez, hiszen törzse nincs pontról pontra egyenletesen körbeölelve, combjai nincsenek teljes hosszukban alátámasztva, így típustól függően a gyermek súlya az ágyékára nehezedik, valamint kivitelezhetetlen az optimális, terpesztett guggoló lábtartás (ezen a beépített lábtartó kengyel sem segít, hiszen az sem mindig fix).

/A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!/

A vázas babahordozó előnyének tűnik az, hogy a hordozó személy, valamint a baba teste nem érnek össze, így nem izzadnak össze. Az izzadás nem feltétlenül jelent hátrányt, ha a hordozás egészét nézzük, hiszen az izzadással a babát hűti is a hordozó személy. Sőt, hordozáskor nagyon fontos, hogy a baba és az őt hordozó személy súlypontja azonos legyen, együtt mozduljanak!

Mindenképpen ajánljuk, hogy vásárlás előtt próbálj testközeli(bb) hordozókat is, mivel a baba számára tehermentesebb pozíciót biztosítanak, súlyeloszlatásuk optimálisabb, valamint teherbírásuk is azonos, vagy túlmutat a túrahordozókén (18-22 kg). Tartsuk szem előtt, hogy a fix derékpántos eszközök kiválasztása, használata sokszor nem egyszerűbb, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder, csúszó és csat megannyi beállítási lehetőséget rejt magában, melyek alkalmazását mind tanulni, gyakorolni szükséges. Számos formázott hordozó állítható szélességben-magasságban, azaz együtt nő a babával.

(forrás: Török Ági)

Érdemes megfontolni pár szempontot a hordozva kirándulás kapcsán:
  • ajánlott már jóval a kirándulás előtt ismerkedni mind a szülőknek (apukáknak sem feltétlen csak a csatos lehet a megoldás!), mind a gyermeknek a hordozóeszközzel, annak állítási lehetőségeivel, valamint magával a (háti) hordozással!
  • lehetőség szerint olyan hordozót válassz túrázáshoz, mely a szülő két vállára, valamint a hátára terhel
  • a terep biztonságosabb feltérképezéséhez, valamint az optimális súlyelosztás miatt válaszd a háton hordozást!
  • ha attól tartasz, hogy a kendő szárai, vagy a kendőszáras hordozó pántjai leérnek a földre és koszosak lesznek, köss hurkot a végükre vagy gyűrd a zsebedbe őket (ezek nem érnek hozzá amúgy sem a babához)!
  • ha a baba elalszik a hordozóban, húzzuk feszesre a hordozót, valamint támasszuk meg a fejét!
  • az öltözéketeket illetően is találhattok már praktikus kiegészítőket a túrához (közös esőkabát, közös pulóver, babylegs stb.), de ne feledjétek a már megszokott babaápolási készítményeket pl. a napégés ellen!
  • ha pedig a magunkkal vivendő felszerelés elhelyezése miatt aggódnánk, nézzünk körül a többrekeszes, nagy kapacitású övtáskák egyre szélesedő piacán (túraövtáskák, Pikk Pakk övtáskák), melyek megoldják ezt a problémát.
Keresd kérdéseiddel bátran a hordozós-túrázós oldalt és csoportot! Érdemes elmenni hordozós klubba vagy hordozási tanácsadótól személyes, személyre szabott, teljes körű tanácsadást kérni, kipróbálni a hordozást, a hordozóeszközöket.

2021. június 8., kedd

Suttogjunk-e vagy sem?

A könyvesboltok polcain megtalálhatóak Melinda Blau - Tracy Hogg által írt Suttogó I-II., a Suttogó minden megold, illetve a Suttogó titkai című könyvei. A sikerlisták élén állnak, nagyon sok kisbabás család otthonában fellelhetőek. 


Hasznosak ezek a könyvek? Bizonyára sok anya, sok család talál bennük hasznos tippket. De valójában miről is van szó ezekben a kötetekben? Az első kiadvány a csecsemőkorról, a második pedig a kisgyermekek neveléséról szól. Nézzünk bele egy kicsit az első könyvbe: ki írta, kiket szólít meg, miről is szól a mű. De előtte szögezzünk le két alapvető dolgot: 
- Minden szülő szereti a gyermekét, mind a lehető legjobbat szeretné neki biztosítani. 
- Az összes nevelési módszer szülői kompetencia alá esik, tehát ezen döntés a szülő saját választása és felelőssége.

· Az írónőről
A könyv szerzője Tracy Hogg, angol dada, ápolónő. Két gyermekét hátrahagyva Amerikába utazott gazdag szülők gyerekeire vigyázni.

· Kinek írta a könyvet?

A szabadság - ez a legfontosabb dolog az Amerikai Egyesült Államokban.
Amerikában a szülés után csak nagyon kevés szülési szabadság jár az édesanyának, a könyv ezen szülőknek íródott. Tracy nagyon sok, a szórakoztató iparban dolgozó sztárnak dolgozott, tehát az ő életvitelükhöz (esti díjátadók, házibulik stb.) kellett a babáknak, kisgyermekek alkalmazkodniuk.
Ezzel szemben Magyarországon az édesanya vagy az édesapa akár 3 évig is otthon maradhat a gyermekével.

· A Suttogó valóban mindent IS megold?

Az evolúciós összeférhetetlenség elve azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy több ezer évvel ezelőtt vagy napjainkban, az afrikai dzsungel legmélyén vagy Európa egyik luxuskórházában jön világra egy kisbaba, ugyanolyan szükségletei vannak.
Tehát a kisbaba élettani szükségletei a világ minden pontján és minden korban ugyanazok.

Melyek ezek a szükségletek, mire van szüksége egy csecsemőnek?

· testkontaktusra, érintésre
· igény szerinti szoptatásra (pici baba gyomor, gyorsan emésztődő anyatej)
· válaszkész gondoskodásra
· tiszta ruhára, tiszta pelenkára
· melegítésre (fejletlen a hőszabályozása)
· társaságra (az ember társas lény)
· a szeretve levés érzésére

A Suttogó című könyvsorozat a 4É módszert javasolja.

4É módszer: Étkezés, Ébrenlét, Édes álom, Én

Ennek a módszernek az a lényege, hogy ugyanazokat az "programpontokat" ismétli meg bizonyos időközönként a csecsemők és a családok életében.

- étkezés után hosszan kell böfizetni a babát, ha bealszik a szopásba, nem szabad őt lerakni aludni (20-45p)
- a hosszú böfiztetés után a baba éber lesz, nézelődni és önállóan (!) játszani fog (tessék? egy újszülött?). (45p)
- édes álom: most kell eldönteni, hogy milyen módszerrel altatunk, mert a baba a későbbiekben ehhez ragaszkodni fog és ha másképp történik valami, akkor sírni fog (15-20p altatással, 0,5-1-1,5 óra alvással)
- én: a baba alvása után érkezik el az anya én-ideje (a baba alvásának 1 órája)

Tracy Hogg a könyvében kiemeli a napirend fontosságát is. Illetve kiemeli, hogy mivel a babák nem tudnak maguktól elaludni, erre meg kell őket tanítani.

Ez a módszer azonban nem támogatja a babák, kisgyermekek valódi, természetes szükségleteinek a kielégítésére való törekvést!

· Nézzük ezt meg kicsit közelebbről!
1. Napirend: a gyermek napjainak óráról órára való tudatos megszervezése. Egy csecsemőnek még nincs időérzéke, lényegében mindig a jelen pillanatban él. A gyomra kicsi, az anyatej pedig nagyon gyorsan emésztődik és ürül ki a pocakjából. A kisbaba fejlődése során állandóan változik (növekedési ugrások, fogzás, mozgásfejlődés, szeparációs szorongás stb.), nem képes alkalmazkodni egy szigorú, órához kötött napirendhez. Bőven elég, ha van a napnak egy ritmusa, ha vannak rituálék, ezek biztonságot nyújthatnak a kicsi életében. A változásokhoz rugalmasan tudunk mi is alkalmazkodni.

2. Igény szerinti szoptatás: a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik (nem órához vagy könyvhöz), a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy mikor szopott utoljára (komfortszoptatás is!) Addig marad a mellen, ameddig ő szeretne. A kizárólagos szoptatás azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, nem adnak neki vizet, teát, tápszert. A szoptatás multifunkcionális tevékenység: rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására! Az anyatejben megnyugtató, ellazító, fájdalomcsillapító anyagok is vannak, a tápanyagok mindig a baba szükségleteihez igazodnak, így összetétele a kisbaba növekedésével, de akár napszakonként is változhat, illetve maga a szopómozgás is megnyugtatóan hat a babára.

3. Alvás: a kisbabák szervezete nem a szülőtől távol, a hosszú és mély alvásra adaptálódott. Az alvás egy érési fejlődési folyamat: idegrendszer, alvásciklus érése szükséges ahhoz, hogy képesek legyenek segítség nélkül elaludni, aludni. A babák többször ébrednek éjszaka, szopizni szeretnének, anyukához bújni. A gyakori ébredés, a gyakori szopizás egyrészt a gyarapodásukra, az anyatej termelődésre jótékony hatású, de még védi is a babát a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) kialakulásától.

4. Testkontaktus: élettani szükséglet. Az érintésnek, a simogatásnak rengeteg pozitív hatása van: szabályozza a légzést, a szívritmust, a testhőt, ugyanakkor a lelki fejlődést is jótékonyan támogatja.

5. Sírás: a kisbabák sírásának, nehezebb elalvásának rengeteg oka lehet. Lehetnek túl álmosak, esetleg éhesek, szomjasak, fáznak vagy melegük van. Sírhatnak azért is, mert fáj a hasuk, vagy mert magányosak és ölelésre vágynak. Többet sírhatnak növekedési ugrások idején is. A bennük felgyülemlett feszültséget (anyaméhben történt hatások, születés-élmény, napközben átélt események, mozgásfejlődés, rosszálmok) is sírással tudják levezetni, de sokszor ok nélkül is lehetnek bánatosak, ahogy mi, felnőttek is. Mindegyik ok ugyanolyan fontos.

A fentiekből látjuk, hogy a kisbaba akkor szopizik, ha erre igénye van: ha éhes, ha szomjas, ha álmos, ha nyugtalan, ha fáj valamije és akkor alszik, ha elálmosodott, ha túl sok inger érte. És a kettő együtt jár, elválaszthatatlanok egymástól: a baba szopás közben alszik, alvás közben szopizik. Ha a babát nem hagyjuk annyit szopni, amennyire igénye van, ha nem alhat akkor és amennyit szeretne, ha nem részesülhet annyi érintésben, ölelésben, amennyire szüksége van, akkor a természetes, élettani folyamatokba avatkozunk bele mesterséges módon. Ráadásul emiatt a gyarapodásuk is veszélybe kerülhet, az anyatej mennyisége pedig csökkeni fog. A baba ugyanakkor sokkal többet fog sírni.

Síráskor stresszhormon termelődik (kortizol), ami károsan hat az idegsejtek fejlődésére, a baba bizalmát veszti és nagyon gyorsan reményét vesztve feladja. Nem sír többet, nem jelez többet, energiát spórol, miközben a kortizolszinje órákkal ezután is magas marad.

· Mit jelent a szoktatás, leszoktatás, rászoktatás?
A szoktatás eszközei arra szolgálnak, hogy akadályozzák a belső igények és ösztönök megélését és kielégítését. A babák viszont nem programozható gépek!

Tehát szoktassuk le a szopásról, szoktassuk le a babát, hogy velünk aludjon, hogy velünk legyen?

Pedig ezek a biológiai normák!

· Mi az az alvásterápia?
Módszeres, szándékos sírni hagyás. Ez bizonyítottan hosszú távon árt a babáknak, kisgyerekeknek, mivel síráskor stresszhormon termelődik (kortizol), ami károsan hat az idegsejtek fejlődésére.

A másik ok, amiért nem javasolt az alvástréning: a gyerekek, ha ébrednek és segítséget kérnek éjszaka, annak mindig oka van. A gyermek jelez nekünk: segíts! Ha erről sírni hagyással leszoktatjuk őt, akkor bizalmát veszti és nem jelez többé. Továbbra is fel fog ébredni éjszakánként az alvástréningen átesett baba is, ám csendben marad.

· A letesz-felvesz módszer minek számít?
A „felvesz-letesz" alvástréning módszerek lényege, hogy a baba megtanuljon magától a saját ágyában elaludni és ha felébred, visszaaludni. Csak következetesen lehet alkalmazni. A baba altatásának kezdetekor nem szabad teljesen elaltatni. Ha már félig alszik, akkor kell betenni a kiságyba, ha sír, akkor ki szabad venni megnyugtatni, ezután, ha ellazult, újra be kell tenni a kiságyba és így tovább, amíg el nem alszik, ami kezdetben akár 1-1,5 óra is lehet. 3-4 hónapos kor után javasolja Tracy ezt a technikát. A baba kortizol szintje ezekben az esetekben is órákkal az elalvás után is igen magas marad.

„Akkor is érdemes időt és energiát szánni rá, ha ötvenszer, százszor, sőt százötvenszer kell megcsinálni, hiszen cserébe a baba megtanul elaludni, Ön pedig visszakapja a szabadidejét.” /Tracy Hogg/

Természetesen vannak olyan babák, olyan anyák, családok, élethelyzetek, ahol működhetnek a Suttogó által javasolt módszerek. Ahol nem csökken az anyatej mennyisége és az anyuka hosszan szoptatja a babáját. Ahol nem zavar be a biztos kötődés menetébe. Az, hogy használjuk-e, természetesen szülői kompetencia alá esik.

Suttogó… kivel suttogó?

Ha vadlóval suttogó, akkor a ló betörése a cél, hogy kezelhető legyen.
Ha babáról? Akkor mi a cél? Hogy megtörjük az ellenállását, hogy kezelhető legyen?

Mi a betörés kelléke? Nyilván nem az ostor, mint a lovaknál. Kellék, ha nem vagyunk vele, amikor szüksége van ránk, és az is, ha sírni hagyjuk, ha nem szoptatjuk meg, ha egyszerűen nem veszünk tudomást a jelzéseiről, a sírásáról, ha megvonjuk saját magunkat tőle.

Megtehetjük ez vele, mert mi vagyunk a nagyok, a felnőttek, ő pedig csak egy pici magatehetetlen baba?

(forrás: ZBK)

Forrás:

További olvasnivalók:
Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

2021. január 1., péntek

Tévhitek 3. - Fix derékpántos eszközök

Tévhitek cikksorozatunkban a hordozással kapcsolatos gyakran felmerülő kérdéseket, kijelentéseket igyekszünk majd áttekinteni, körüljárni. Elsőként a kenguru volt a témánk, majd az eszközválasztás kapcsán felmerülő gyakran ismételt kérdésekkel foglalkoztunk, most folytatjuk a fix derékpántos hordozók körével.

“Nem tudok hátra kendőt kötni, biztos jobb lesz egy formázott, hiszen a rosszul megkötött batyuval csak ártok!”
Szövött kendővel, batyukötésben elérhető a baba élettani, tehermentes testtartása (enyhe terpesztés, felhúzott térdek, a gerinc C alakú görbületének helyzete). Ezt sem formázott, sem fix derékpántos eszközben nem lehet maradéktalanul elérni, tehát mindenképpen kompromisszumot kötünk, ha utóbbit választjuk. Érdemes alaposan körbejárni a témát, a lehetőségeket: mi az oka, hogy nem megy a batyu, nem megy a hátrakötés, hol akadtunk el. Célszerű hordozási tanácsadó segítségét kérni, ha bárhol akadályba ütközünk a kötés folyamatában, mert néha elég egy-egy apró mozdulat, praktikus javaslat a sikerhez. Továbbá ajánlott többféle hordozóeszközt kipróbálni: az elméleti optimumhoz képest milyen a baba testhelyzete az egyikben, milyen a másikban, valamint ezeket használva a mi testünkre hogy terhel a kisbabánk súlya.

“Háton hordozáskor milyen magasra kell kötni a babát, csak akkor jó, ha kilát a vállam felett?”
Nem, nem feltétlenül kell, hogy kilásson a baba a szülő válla felett. A kisbaba oldalírányba is tud nézelődni, de vannak olyan gyerekek is, akik igénylik, hogy többet lássanak a nagyvilágból. Általánosságban elmondható, hogy az az optimális, ha a baba térdei a hordozó személy alsó bordaívének magasságába - azaz a deréktájra - kerülnek, hiszen itt helyezkednek el a legteherbíróbb csigolyák. A kendőt, derékpántot lehetőség szerint derékra kössük, ne csípőre, hogy az vízszintesen fusson! Fix derékpántos eszközöknél szempont a gravitáció is, hiszen a magasra, mell alá kötött derékpántot lehúzza a baba súlya.
A hordozó személy hátának görbülete is szempont lehet, hogy az alvó kisbabának legyen helye lehajtania a fejét.
Fontos kérdés, hogy a hordozó személyt érinti-e bármilyen hordozást befolyásoló tényező (pl. mozgásszervi rendellenesség, gerincsérv), melyre hatással lehet a baba hordozóban felvett magassága, hogy a hordozás közbeni súlyeloszlás megfelelő legyen.
Természetesen figyeljük gyermekünk és testünk jelzéseit, s ennek megfelelően lejjebb vagy feljebb is kipróbálhatjuk a hordozó viselését.

"Mivel sose volt jó kézügyességem, így nem gondolkozok olyanban, amit nekem kell kötögetni."
Hordozókendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Érdemes a kendők, hordozóeszközök használatát is gyakorolni: minél többször kötjük a kendőt, minél többször gyakoroljuk a kötéseket, annál szebb, feszesebb, pontosabb lesz az eredményünk is. Ha az alapkötéseket begyakoroljuk, akkor akár a bonyolultabb kötésekkel is lehet próbálkozni.
Ha bizonytalanok vagyunk a kötésben, ha bárhol elakadunk, ha segítségre van szükségünk a hordozásban, érdemes hordozási tanácsadóval konzultálni (személyesen vagy online).
Sokszor nem egyszerűbb a fix derékpántos eszközök használata, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát is gyakorolni, tanulni kell.

“Rugalmas kendőbe próbáltam otthon felkötni, nem tetszett neki, biztos nem tetszik neki a hordozás! Inkább csatost választok!”
Annak, hogy a kisbaba sír, nyűgös kötés/csatolás közben vagy után, rengeteg oka lehet.
Érdemes ezeket lezongorázni: hol tart a kicsi a mozgásfejlődésben, milyen hordozóeszközt használunk, mi alapján használjuk azt, milyen ruha van a picin hordozás közben stb. Továbbá, hogy időre született-e vagy koraszülött, van-e esetleg csípőproblémája, izomtónus eltérése stb. De akár egyszerűen éhes is, álmos is lehet a kisbaba.
Rugalmas eszköz esetében szempont lehet a baba mozgásfejlődési szintje és a súlya is, izomtónus-, csípő rendellenesség fennáll-e, illetve a hordozó használt-e (ki van-e esetleg nyúlva), milyen feszesre van húzva a kendő, milyen ruha van a babán, mennyire izzadékony a baba (a rugalmas kendő háromrétegű kötései melegítenek).
Ezek könnyedén orvosolható problémák, nem jelentik azt, hogy a babának nem tetszik maga a hordozás! Érdemes hordozási tanácsadó segítségét kérni, ha bárhol akadályba ütközünk a kötés folyamatában, mert néha elég egy-egy apró mozdulat, praktikus javaslat a sikerhez.
Ajánlott többféle hordozóeszközt kipróbálni: az elméleti optimumhoz képes milyen a baba testhelyzete az egyikben, milyen a másikban, valamint ezeket használva a mi testünkre hogy terhel a kisbabánk súlya.

“Csatost vennénk, mert könnyebb megtanulni, mint kendőt kötni!”
Fix derékpántos hordozóeszköz kiválasztásánál rengeteg szempontra oda kell figyelni. Sokszor nem egyszerűbb a használatuk, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszközök sajnos számtalanszor jelentik a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
Eltérő testalkatú szülőpárosnál pedig minden esetben testre kell szabni (kiengedni, behúzni a hevedereket) a hordozót.
Az eszköz alapos megismerése és használatának megtanulása mellett a baba biztonságos felvételét, levételét is javasolt elsajátítani.

(forrás: ZBK)

“Az újszülött-szűkítővel már a pici babát is hordozhatom benne!”
Mivel a baba sokkal kisebb ahhoz, hogy a body részen túlérjenek a lábai, az újszülött-szűkítővel bele kellene állítani vagy guggoltatni a hordozóeszközbe. Ez a testhelyzet nem támogatja az optimális csípő- és gerincfejlődést, ugyanakkor megterhelő a baba boka- és térdízületének, amellett, hogy a talpat is nyomja.

“Már 3 hónapos kortól használható a csatos hordozó, és hordozós kor végéig jó!”
A fix derékpántos eszközökben a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz. Emellett az fix derékpántos eszközökben a baba törzse nincs megtámasztva pontról pontról, mint egy szövött kendőben.
A hordozóeszköz méretei is meghatározzák, hogy mely időintervallumban passzolnak a hordozott gyermekre, hiszen a térdhajlattól-térdhajlatig való alátámasztást, illetve a hát tartását biztosítaniuk kell. Ezt szolgálják a magasság-, ill. szélességállítási lehetőségek, ám tartsuk szem előtt, hogy sokszor így sem lehet pontosan a babára igazítani a body-t.
Logikus, hogy a fix kialakítású hordozók a baba növekedése miatt nem fedik le a hordozós kort.

“Mekkora a hordozó terpesze?”
A baba terpesztésének a mértékét fokban mérjük (60-90 fok az optimális a csípőfejlődés szempontjából). A hordozóeszköznek szélessége van, amit viszont centiméterben lehet megállapítani. Ez akkor megfelelő, ha térdhajlattól térdhajlatig támasztja alá a baba combjait. A hordozóeszköz mérete csak egy tényező a sok-sok használati paraméter közül (pl. a szülőn, illetve a babán lévő ruha vastagsága is), melyet próbával érdemes megismerni vásárlás előtt.

“Nem baj, ha kinőtte a hordozó szélességét, hiszen a babám már tud járni!”
Kényelmetlen lehet, elzsibbadhat a gyermek lába, ha nincsenek combjai teljes hosszában, egyenletesen alátámasztva, de hosszú távú negatív hatás nem ismert.

(forrás: sweetberry.hu)

“Az ortopédián az orvos is szétnyomta a babám térdeit a vizsgálaton, és azt mondta, hogy hordozhatom őt csatos hordozóban, mert a túlterpesztés nem gond!”
Tény, hogy a csípőfejlődést az enyhe terpesztés és a köldökig felhúzott térdek tudják optimális módon támogatni. Fix derékpántos hordozóban a gyermekek terpesze (lényegesen) nagyobb lehet az ideálisnál, hiszen a hordozó személy törzse szélesre nyitja a baba combjait, így kibillentve a medencét hátrafelé. Ez nem tehermentes pozíció a csípőízület számára.

“Mindegy, hogy hova teszem a derékpántot, ez mindenkinél egyedi!”
A derékpánt középső részét, mely felett a baba medencéjében található súlypontja helyezkedik el, érdemes a hordozó személy azon gerincszakaszára tenni, ahol a legvaskosabb, legteherbíróbb csigolyák vannak, így a terhelés erre a tájékra koncentrálódik. Ezek az ágyéki, ún. deréktáji csigolyáink, melyek bordaíveink alatt, ám medencénk felett helyezkednek el. Ha csípőre tesszük a derékpántot, a baba súlypontja is lejjebb kerül, s a feje is a hátunk közepéig ér csak fel majd, valamint a kiegyensúlyozatlan terhelés az alhasi szerveinkre, medencealapi izmainkra is negatív hatással lehet.
A derékpánt pontos elhelyezését azonban természetesen ki kell tapasztalni, pár centis különbségek felfelé-lefelé egyénileg változók.

“Úgy tedd hátra, ahogy neked kényelmes!”
A biztonságos hátratételt az eszközzel együtt való hátraforgatás garantálja felegyenesedett testhelyzetben, hiszen így mindvégig a szülő vagy a hordozóeszköz támasztja a baba hátát, nem tudja magát ellökni, s ez a kötésmód biztosítja a gyermek pontos elhelyezkedését is. A mellkaspánt becsatolása nem pótolja a vállpántok feszesre húzását!

“Ha magasra van húzva a babám lába, akkor keskenyebb lesz a terpesz, csak be kell billenteni a medencéjét.”
Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak (60-90 fok) és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig (110-120 fok). Fix derékpántos eszközben a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai csak vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A szélesebb terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerülhet, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz.
Medencebillentéskor a baba combjait felfelé-befelé mozgatják és így igazítják a testhelyzetét a hordozóeszközben. A gyermek térdei a saját köldökének magasságába kerülnek és a terpesztése látszólag mérséklődik.
Ez a megoldás lazábbra hagyott eszközt feltételez (bugyrosítás), emiatt a baba testhelyzete nem fix. Ez amellett, hogy nem biztonságos, illetve kényelmetlen lehet a hordozó személy számára, a baba gerince számára sem kedvező. A gyermek belerogy a hordozóba, a csigolyák összenyomják az érhálózattal teli porckorongot.

"Mi az a bugyrosítás?"
A “bugyrosítás” kifejezés fix derékpántos hordozók esetén nem helytálló, hiszen bugyrot csak a szövött kendő U alakban futó kötései tudnak nyújtani, ezzel biztosítva a baba enyhe terpesztését és a köldökig felhúzott térdek helyzetét.
A fix derékpántos hordozóeszköz “bugyrosításának” két típusát különböztetjük meg:
  • a fix derékpántos eszköz derékpánját kifordítva kötik a derékra, így a body alsó része öblös lesz, melybe a baba popsija kerül
  • a derékra már felcsatolt hordozóeszköz derékpántjának felső vonalánál lejjebb helyezik a baba medencéjét, s így felvétel után a vállpánt meghúzásával a baba saját köldökének magasságába kerülnek a térdei
Ha a fix derékpántos eszközöket “bugyrosítva” használjuk, a terpesztés ugyanúgy széles marad, de a baba feneke lejjebb csúszik, a térdei pedig feljebb kerülnek. Ez nem tehermentes helyzet a csípő számára, hiszen így dupla nyújtóerőnek van kitéve a csípőízület: nem csak kifelé a lehetséges túlzott terpesztésből adódóan, hanem felfelé is.

2020. december 29., kedd

Ne anyázz!

A közösségi fórumokon az édesanyák olykor személyeskedő, sőt, bántó jelzőkkel illetik egymást (pl. „szaranya”, „ősanya”), vagy magukat.

Nos, „szaranya” szinte bárki lehet. Az, aki természetes úton szült és az is, aki császárral. Az, aki szoptat és az, aki nem. Az, aki hordoz és az is, aki nem. Az is, aki együtt alszik a babájával és az is, aki nem. Az, aki eldobható pelenkát használ, és az is, aki moshatót. Az is, aki beadatja az összes oltást és az is, aki nem. Az is, aki otthonszülést választja, és az is, aki a kórházat érzi biztonságosnak. És sajnos folytathatnánk a sort a végtelenségig.
Viszont az nagyon fontos, hogy senki sem „szaranya”, hiszen a saját anyukája minden kisbabának a legjobb, legszebb, legszerethetőbb ember a világon!

Szorosan kapcsolódik a fenti a témához az „ősanyázás” is. Azokra, akik testközelben hordozzák a babájukat, akik válaszkészen gondoskodnak a gyermekükről, akik szoptatják a kisbabájukat, könnyen ráhúzzák az ősanya címet.
Miért lenne “ősanya” az, aki hordozza, szoptatja vagy együtt alszik a gyermekével vagy aki együtt van folyamatosan, napközben is a babájával? Hiszen az a biológiai norma, hogy a babák testközelben legyenek, hogy az anyukájuk szoptatja őket, ha éhesek, ha sírnak vagy nyugtalanok, ha álmosak vagy ha fáj valamijük.
Ha elvonatkoztatunk ettől, és abból a szemszögből vizsgáljuk a kérdést: ha mi nem vagyunk ősanyák, akkor mi a helyzet a pici babával?

A kisbaba szükségleteit evolúciós szemszögből is vizsgálhatjuk. Az állatvilágban többféle utódgondozási típus létezik:
  • · fészeklakó (pl. énekesmadarak, kutya)
  • · fészekhagyó (pl. tehén, zsiráf, lófélék)
  • · hordozott (pl. erszényesek, főemlősök)
A törzsfejlődést vizsgálva nagyon sok jel mutat arra, hogy az ember hordozott élőlény (csípő-, gerincfejlődése, az újszülött sípcsontjának görbülete, reflexei, agyának felépítése, működése).

Az éretlenül született utód folyamatos gondoskodásra szorul, ezért az egyik szülő szünet nélkül mellette tartózkodik, gondoskodik róla: eteti, itatja, szárazon és melegen tartja, altatja, öleli, szeretgetni.

Ellentmondás van őseink környezete, amelyben genetikai állományunk létrejött, és aközött a környezet között, amelyben ma élünk. Ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy több ezer évvel ezelőtt vagy napjainkban, az afrikai dzsungel legmélyén vagy Európa egyik luxuskórházában jön világra egy kisbaba, ugyanolyan szükségletei vannak, természetesen a higiéniai normákat nem mellőzve. Ez az ún. evolúciós összeférhetetlenség elve.

Ezekből a tényekből az következik, hogy az embercsecsemő ŐSBABA, aki ős élettani szükségletekkel (érintés, táplálás, hőszabályozás, alvás, ürítés) születik.

Sokszor hallom anyukáktól, hogy “mi nem vagyunk hordozós család”. Pedig a kisbaba MINDEN ESETBEN az!

Mi is az a hordozás? Az, ha a baba a kezünkben van, ha öleljük, ringatjuk őt. Az is, ha a kicsit beletesszük egy autós hordozóba, táskába, bőröndbe stb. és így visszük magunkkal. (A hordozóeszközös hordozás is az, ez sok szempontból előnyösebb lehet a fenti megoldásoknál.)

Akkor miért “ősanya” az, aki hordozza, szoptatja vagy együtt alszik a gyermekével?

Fontos, hogy legyenek korszerű információink a kisbabánk szükségleteiről, és ezek kielégítésének lehetőségeiről, valamit a szoptatásról, testközeli gondoskodásról.
Alapvető, hogy hallgassunk a saját megérzéseinkre is (ne csak a rokonok, a szomszédnénik ellentmondásos tanácsait próbáljuk követni), viszont ne legyünk mártírok sem: saját testünk jelzéseire, a szükségleteinkre is figyeljünk oda! Legyünk önazonosak, öntudatosak, ismerjük fel a saját szülői kompetenciánkat és erősödjünk meg benne! Tanuljunk meg segítséget kérni, tanuljunk meg nemet mondani! 

Elengedhetetlen, hogy az anyák én-időt biztosítsanak maguknak (sport, meleg fürdő, egy bögre kávé, hobbi stb.), hogy a külsejükre (hajmosás, smink stb.) és párkapcsolatukra is tudjanak időt fordítani, mindezt úgy, hogy a babájuk szükségleteit egyensúlyban tartsák a sajátjaikkal.
Kulcsfontosságú lenne az is, hogy

az anyák a csatározások helyett
olyan fórumokon, anya-baba klubokban is találkozzanak, ahol tudnak egymással beszélni - természetesen nemcsak babás, gyermekneveléssel kapcsolatos témákban, sors-közösségükben megerősödni, egymás tapasztalatából is tanulni.

Gisele Bündchen modell szoptatja 12 hónapos kislányát, miközben szépítkezik
(forrás: https://www.instagram.com/gisele/)

Facebook csoportokban sok kommentet lehet olvasni, ahol az anyukák “csakanya”-ként szólnak hozzá a posztokhoz. De hiszen egyetlen édesanya sem “csakanya” a saját kisbabája számára, hanem az ő kis világa közepe, a mindene! Ti vagytok a legkompetensebbek a saját gyermeketeket érintő kérdésben.

Különbözőek vagyunk, különbözőképpen érzünk, másfélék az igényeink és lehetőségeink, ezért ne címkézzük, skatulyázzuk egymást, magunkat sem.

Édesanyák vagyunk, Anyák vagy Mamák, Mamik, Anyuk, Anyucik, Anyukák 😊 💖
Mind szeretjük a gyermekeinket, mind a lehető legjobbat szeretnénk nekik biztosítani.

Szóval, kérlek, ne anyázz! :)


Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

2020. december 12., szombat

Segítség a gyermekágyi időszakban - kik a gyermekágyi segítők, dúlák?

Szülés után, a gyermekágyi érzékeny időszakban az anya, a család körül segítő szakember támaszt és biztonságot nyújthat az édesanyának, otthon, a kisbabás mindennapokban fizikailag és lelkileg egyaránt.

A gyermekágyas segítőknek a kompetenciahatáraikat betartva munkaköri feladatuk, hogy alázattal, elfogadással, empátiával segítséget nyújtsanak az anyának a babával való összehangolódásban, a baba-mama egység megerősítésében, illetve abban, hogy a válaszkész gondoskodás megvalósulhasson. A szakember támogatja a szoptatást, besegít a baba gondozásába, szorgalmazza az anya-baba közötti bőrkontaktus megvalósulásának lehetőségét, testileg és lelkileg is gondozza az édesanyát, segít a testvér(ek) felügyeletében. Besegít kisebb háztartási feladatokba (mosogatás, vasalás, takarítás, bevásárlás stb.).

A szakember ideális esetben evidence based (hiteles, naprakész) tanácsokat javasol. Viszont minden esetben az anya, a család a kompetens a kisbabát érintő kérdésben, döntésben. Ezt érdemes tudatosítani, megerősíteni. A segítő továbbá tiszteletben tartja a család intim szféráját és szokásait. Nem hagyja figyelmen kívül, hogy az apának is nehezebb és érzékenyebb ez az időszak.

Szakértelem, amivel a segítő rendelkezhet:
Milyen segítséget nyújthat a gyermekágyi segítő?

Felkészítés: szülés előtt egyéni beszélgetés vagy csoportos tanfolyam keretén belül.

Csoportos gyermekágyi felkészítés

Baba gondozása: válaszkész gondozás támogatása, igény szerinti szoptatásban támogatás, korszerű információk átadása. Tápszeres táplálás támogatása (előkészítés, baba megetetése). Hordozásban segítségnyújtás. Pelenkázás, büfiztetés, segítség az altatásban,a fürdetésben,a körömvágásban. A csecsemő altatása. A baba felügyelete, ameddig az anya a háztartásban néhány feladatot megold, illetve amikor az édesanyának el kell mennie a baba nélkül egy-két órára, vagy ameddig az anya én-időt biztosít magának. A nagyobb testér(ek) felügyelete, ellátása. Ha szükséges, kísérés orvosi rendelőbe. Ha beteg a baba, az ápolásban támogatás, szükség szerint az orrszívás megtanítása.


Anyák testi támogatása: masszírozás, a szoptatás alatt folyamatos folyadék utánpótlásról való gondoskodás. Ennivaló előkészítése, melegítése. Beszélgetés az anyával, a családdal. A síró, nyugtalan baba megnyugtatása, altatása ringatása ameddig az anya lazít egyet. Nagyobb testvérek felügyelete, ameddig az édesanya pihen.

Anya lelki támogatása: beszélgetés, az anya értő figyelemmel való meghallgatása, testi kontaktus, ölelés (ha az anyának szüksége van rá) vagy éppen a távolság tartása, ha arra van igény.

Háztartásban való segítség: lista alapján kisebb bevásárlás, kifőzdéből étel elhozása, főzés előkészítése. Étkezéshez terítés, a családtagoknak étel előkészítése, melegítése, tálalása. A konyha, étkező alapvető rendjének és tisztaságának a biztosítása, mosogatás, mosogatógép ki- és bepakolása. Szemét levitele, szemetesben zacskócsere. A csecsemő táplálásával kapcsolatos eszközök fertőtlenítése. Mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás, ruhák szekrényekbe pakolása. Postai ügyintézés, gyógyszertárba elszaladás. Kisebb takarítás: porszívózás, felmosás, higiéniai helyiségek tisztántartása. Növények locsolása.

     

Munkavállalás körülményei, feltételei
Meg kell állapodni az alábbiakban:
- hetente hány nap (hétköznap, hétvége), naponta hány óra (délelőtt, délután, éjszaka) segítségre van szüksége a családnak
- mikor kezdi és fejezi be a szolgálatot a segítő (szülés előtt, szülés után, gyermekágy leteltéig stb.)
- pontosan mi lesz a feladat (csak az anya körül, csak a baba körül, csak a háztartásban)
- szükséges-e bemutatnia a képesítéseit igazoló dokumentumot, vagy ajánlólevelet a szakembernek
- díjazás feltételei
- egyéb, csak a családra jellemző igények, szokások megbeszélése


Évit itt tudjátok elérni: https://www.facebook.com/matyus.evi
Itt tudtok további segítséget keresni: https://www.facebook.com/groups/352697214912298

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

2020. október 28., szerda

Nem így képzeltem el!

A rózsaszín babaillatú gyerekszoba vs. a valóság


A bababoltok kínálata, a reklámok, sőt egyik-másik mesefilm is mind azt üzenik a leendő szülőknek, hogy a kisbaba születése után pikk-pakk összeszokik majd a család az új jövevénnyel.
Azzal, hogy a kisbaba megérkezik, a családi rendszer is változik: a nőből anya, a férfiból apa, illetve a kisgyermekből testvér lesz. Ez - az első gyermek születése után - egy életciklusváltás (normatív krízisnek nevezik). Az összeszokás természetesen nem megy egyik-napról a másikra, sőt, az sem baj, ha nem megy minden egyből zökkenőmentesen!
Az újszülöttek első és azonnali szükségletei a folyamatos testkontaktus és a szopás. Ezeket nem találjuk meg a boltok polcain. Nem tudjuk azonnal kielégíteni ezeket, ha a babát elkülönítjük, ha külön szobába, rácsos ágyba vagy babakocsiba, magunktól távol tesszük.

Fogyasztói társadalmi elvárások vs. a valóság

Amikor mást súg az anyai szív….

Társadalmi elvárás, ami az utóbbi 100 évben alakult ki: a családban a csecsemőgondozás és a háztartás vezetése női szerep. Ezen felül legyen tökéletes, fitt, odaadó, szexi feleség, illetve karrierjét építő munkavállaló is. Komoly nehézséget jelenthet a többféle szerep közötti lavírozás, gyors váltás.
A kismama felé elvárás továbbá, hogy a szülés utáni azonnal bombaalakja és tökéletes ápoltsága legyen. Legyen „jó kisbabája”, aki “nem sír” és “végigalussza az éjszakákat”. Ezenfelül a háztartása is legyen patyolattiszta, háromfogásos vacsorával várja haza a férjét.


Hiszen a filmekben, reklámokban a „szupercsaládnál” ez szupergyorsan, szuperhatékonyan működik, nem?

Az édesanyák a szülés után valójában nagyon gyorsan egyedül, a négy fal között maradnak a babájukkal, a fenti társadalmi elvárásokkal és az esetleges lelki problémáikkal együtt (információhiány vagy éppen a túl sok, esetlegesen egymásnak ellentmondó információ, saját szülővel való kapcsolat, gyermekkori bántalmazás stb.). A babával, akire senki nem készítette fel őket, aki elsősorban a sírással kommunikál, aki nem úgy és nem annyit alszik, mint amennyit a média sugall a számukra, sőt még a babakocsit sem szereti.

A közösségi vagy a családi segítség is sokszor hiányzik, ritkultak a többgenerációs családok, az újdonsült szülők általában még nem láttak, nem tartottak a karjukban csecsemőt, nem láttak csecsemőgondozást, szoptatást sem.

A nagyszülők és a mai fiatal családok közötti generációs szakadékot áthidalni szintén nehézséget okozhat: az előző generáció esetleg korszerűtlen tanácsokat javasol az amúgy is bizonytalan anyának.

A szülés után az anyák egy érzelmi hullámvasútra ülnek fel: a határtalan boldogság helyét pillanatok alatt felválthatja a félelem, a kétségbeesés, az aggódás. Ez egy teljesen normális jelenség, baby bluesnak nevezik, a szülés utáni pár napban fordul elő. Az édesanyák akár 90 %-át érintheti az eső napokban, nem jelent hosszútávon további problémát.

Szülés utáni depresszió további fajtái:
· A posztpartum depresszió a szülés utáni egy év alatt bármikor előfordulhat. Komolyabb tüneteket lehet felfedezni: akár pánikroham, hallucinációk, a babával szembeni közömbösség, az ő mechanikus gondozása. Itt már közbe kell avatkozni, szakszerű segítséget kérni az anya számára.
· Poszpartum pszichózis: az első három hétben alakulhat ki, a többedik gyereknél is előfordulhat, azonnal be kell avatkozni, kórházi kezelés szükséges!
· Poszp. posztraumás stressz szindróma pl. traumás szülés, életveszély megélésekor alakul ki.
· Továbbá vannak olyan depressziós szindrómák is, melyek gyermekkori bántalmazásból, saját szülővel való kapcsolat vonatkozásából, koraszülés kapcsán vagy abból fakadnak, hogy az anya nem kapott megfelelő információt és támogatást a kisbabás életről, élethez.


Hogyan lehet felkészülni a baba érkezésére?
Érdemes még a kisbaba megszületése előtt szülés-, gyermekágyas felkészítőkön részt venni, ill. a kicsi megszületése után, ha szükséges, szakember segítségével szülésfeldolgozó terápiákat igénybe venni. Persze az is fontos lenne, hogy az anyának legyen segítsége a szülés után, ne maradjon egyedül! A szoptatásnak, hordozásnak (testkontaktus) nagy szerepe lehet a test és a lélek gyógyulásban is!

Mire van szüksége tehát a kisbabának, miután megszületett, annak érdekében, hogy biztonságban és szeretve érezze magát?
· hogy igény szerint szophasson (pici a gyomra, az anyatej gyorsan emésztődik)
· hogy mindig testkontaktusban legyen a szüleivel
· hogy folyamatosan a szüleivel lehessen (társas lény!)
· hogy szeretve legyen
· hogy válaszkészen gondoskodjunk róla: sírására, jelzéseire azonnal reagáljunk
· hogy segítsük az (el)alvásban
· hogy melegítsük, vagy szükség esetén hűtsük (labilis hőszabályozás)
· hogy tisztán, szárazon tartsuk (ürítés)

Ezeket nem találjuk meg a boltok polcain, nem látjuk a reklámokban, filmekben sem…

Nézzük meg ezeket részletesebben. Ha ismerjük a babánk igényeit, könnyebbek lehetnek az első napok, hetek:

Az igény szerinti szoptatás
Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik (nem órához vagy könyvhöz). A kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy mikor szopott utoljára. Minél többet, minél gyakrabban szopizik a baba, annál több tej fog termelődni. Ennek érdekében fontos a baba igény szerinti, kizárólagos szoptatása. 

Testközeli hordozás
Az testkontaktus élettani szükséglet. Az érintésnek, a simogatásnak rengeteg pozitív hatása van: szabályozza a légzést, a szívritmust, a testhőt, ugyanakkor a lelki fejlődést is jótékonyan támogatja. Az érintés egész létünk folyamán rendkívüli fontossággal bír, végigkíséri egész életünket! A baba megtapasztalja a szeretve levés, a biztonságérzet érzését. A simogatás, az érintés boldogsághormonokat (pl. oxitocin) termel.
Ez a hormon a baba megnyugvásban és az ellazulásban játszik szerepet, de fájdalomcsillapító hatása (interperszonális szinkronizálás) is van! Az oxitocintermelés az esetleges depresszió elkerülésében is segít, kompetenciaérzést ad, támogat az anyaság megélésében. A babával való összebújás tehát gyógyír az édesanya testének, lelkének is!

Alternatíva lehet a baba hordozóeszközben való hordozása is.
Hordozáskor tudjuk támogatni a baba optimális csípő- és gerincfejlődését. A hordozás a teljes mozgásszervrendszerre jótékony hatású: finoman edzi a baba izmait, javul a vérellátás, segíti a csontok izmok és ízületek fejlődését is. A mozgás hatására a baba egyensúlyérzéke és motorikus készségei is fejlődnek. A hordozott babát sokkal több inger éri, hiszen a mozgás a szinapszisok kiépülését segíti, több és más idegi kapcsolódások alakulnak ki.

A szülő nyer két szabad kezet és szabadságot kap: nem kell a négy fal között maradni, a közlekedés akadálymentessé válik, nem jelentenek gondot a szűk helyek, a lépcsők, a nagytesóval is lehet foglalkozni. Testközelben előbb ismerhetőek fel a baba jelzései, ezáltal a szülő kompetensnek érezheti magát a baba gondozásában. Erősíti a kötődést.

Az anya tehermentesítése, illetve a kötődés megerősítése érdekében a babát hordozhatja az édesapa, illetve a többi családtag is!

Velünk legyen éjjel-nappal
A babának, bármilyen kicsi is, szüksége van arra, hogy folyamatosan velünk lehessen. Legyen ott velünk, ahol a család élete zajlik, legyen része a mindennapjainknak ő is! Nem kell külön babaszobában, egyedül, csendben lennie.

Válaszkész gondoskodás
A kisbaba a jelzéseire azonnali, megfelelő választ kell kapjon. Ez is erősíti a gyermek és a szülő közötti kötődés alakulását. Ha a csecsemő megkapja, amit kér, ha ki vannak elégítve a szükségletei, akkor azt fogja megtanulni, hogy számíthat a szüleire, hogy érdemes megszólítania a világot. Így alakul ki a bizalma a szülei felé, majd a tágabb környezete, a világ felé. Megtapasztalja a szeretve levést is, ezeket felnőttkorában is kamatoztathatja majd a társas- és párkapcsolataiban. Könnyebben válhat önálló, önbizalommal teli, kreatív emberré.

A válaszkész szülői gondoskodás magában foglalja:
· éjjeli-nappali gondoskodást
· igény szerinti szoptatást
· azonnali reagálást a baba sírására
· segítséget az (el)alvásban
· a szigorú napirend elengedését, a baba saját ritmusára figyelést (babának nincs időérzéke, nem ismeri az órát)
· nem sürgeti a baba egyéni fejlődési ütemét

A baba sírása
A sírás hosszú távon bizonyítottan árt a babáknak, kisgyerekeknek, mivel stresszhormon (kortizol) termelődik, ami károsan hat az idegsejtek fejlődésére. A stresszhormon még órákkal a megnyugvás után is dolgozik és negatív folyamatokat eredményez.
A kisbabák sírásának rengeteg oka lehet. Mindegyik ok ugyanolyan fontos!
· szopizni szeretne
· ölelésre, ringatásra vágyik
· álmos, fáradt
· túl sok inger érte
· bepisilt, bekakilt
· fázik/melege van
· magányos
· megijedt
· fáj a pocakja (reflux, allergia)
· fogzik
· születés-élmény, napközben átélt események feldolgozása
· frontok, szuperhold, Napkitörés stb.

Ha sír a baba, tegyünk meg minél többet, hogy kiderítsük az okát, nyugtassuk meg őt, szeretgessük, dédelgessük! Ha nem tudjuk, hogy miért sír, ha nem találjuk az okot, akkor is maradjunk vele, éreztessük, hogy számíthat ránk, hogy bízhat bennünk, mert meghallgatjuk akkor is, ha bánatos, ha fáj valamije.

A baba alvása
A kisgyermekek idegrendszere fejlődésben van, alvásciklusaik pedig különböznek a felnőttekétől. A kisbaba nem tud segítség nélkül, egyedül elaludni és aludni. Ehhez idegrendszerének, illetve az alvásciklusának érése szükséges. A szülő testközelében alvó baba szívverése egyenletes, a légzése stabil és ritmikus, testhője állandó, a vér oxigén- és a vércukorszintje kiegyensúlyozott. A babák többször ébrednek éjszaka, szopizni szeretnének, anyukához bújni és ez így természetes! Az éjszakai szoptatás és gondoskodás biológiai norma!
A kisbaba az anyaméhben az idő 95-98%-át alvással tölti. Non-stop testkontaktusban van az anyukájával. Alvás közben folyamatosan mozog: vagy magát mozgatja vagy az anya mozgása ringatja vagy mindkettő egyszerre. Soha nincs csöndben, hiszen hallja egyrészt a belső hangokat (véráram, bélhangok), másrészt a kívülről érkező zajokat is. Kilenc hónapig az anyukája segíti őt az (el)alvásban.

Mivel segíthetjük tehát a kisbabánk alvását?
· testkontaktus (hordozás) biztosításával
· ringatással
· szoptatással (anyatej összetétele, szopómozgás)
· énekléssel, dúdolással, az élet hangjaival 

Mivel tehetjük könnyebbé a kisgyermekes hétköznapokat?

“Nekünk van napirendünk.
Ma van egy mai napirendünk.
Holnap egy holnapi.
Holnapután egy holnaputáni.” 

(ismeretlen szerző)

Készüljünk fel a várandósságra, a szülésre, a gyermekágyi időszakra is. Ezekre különböző szülés-, gyermekágyi felkészítőkön vagy hordozós-, szoptatós mama-baba klubokban is lehetőség van.

Fontos, hogy a kismama megtalálja a korszerű információkat a kisbabájáról, az ő gondozásáról (szoptatás, alvás, sírás, szükségletek stb.), mert sajnos nagyon sok helyen kéretlen, korszerűtlen tanácsokkal találkozhat. Az anyatársi, szomszédasszonyi, rokonok saját tapasztalatokon nyugvó véleményei (időhöz kötött szoptatás, tea itatása, baba sírni hagyása stb.) sok esetben ellentétesek lehetnek azzal, amit a szakember evidence based (hiteles, naprakész információ) tanácsol.
Minden családnak, minden anyának meg kell találnia a saját megoldásait akár a baba gondozásánál, akár a hétköznapi rutin kialakításánál, közelítve a biológiai normához, és minél kisebb a gyermek, annál inkább figyelembe kell venni az ő élettani szempontjait

Viszont minden esetben az anya, a család a kompetens, a kisbabáját érintő kérdésben, döntésben. Ezt érdemes tudatosítani, megerősíteni. Néha szükséges kompromisszumokat hozni, s ezeket lazán, rugalmasan és kreatívan kell megtanulni kezelni.

Tanuljunk meg nemet mondani, tanuljunk meg segítséget kérni, ha szükségünk van rá! Ne tekintsünk kudarcként arra, hogy másra támaszkodunk!


Ha már nagyon kimerültünk, idegesek vagyunk a sok sírástól, a kisbabával való egész napos foglalkozástól, bátran kérjünk segítséget (családtagok, védőnő, gyermekorvos, szoptatási-, hordozási tanácsadó, gyermekágyi dúla vagy segítő, komatál vagy ebéd- és bevásárlás házhozszállítási lehetőségek stb.)! Érdemes tervet készíteni: melyik nap milyen feladatok vannak, ebből melyek sürgősek, illetve mi az, ami várhat. Elég egy napra egy-két elintézendő dolog, a háztartás nem szalad el, a teendők megvárnak. Nem célszerű túlvállalni magunkat!

Nem kell feltétlenül a tökéletességre törekedni. Vannak határaink, ezeket célszerű időben felismerni.

Léteznek tematikus Facebook-csoportok (szüléscsászármetszéshordozásszoptatás, mozgásfejlődéshozzátáplálás stb. ahol támogató anya társakon kívül szakértők segítenek egy-egy kérdésben, de olyan is akad, ahol kizárólag szakértők válaszolnak. 

Találjunk a közelben baba-mama klubot, sportolási (Maminbaba, BikeWithBaby stb.) lehetőséget! Jól eshet, ha hasonló élethelyzetű anyukákkal ki tudjuk beszélni magunkat. Fontos az is, hogy legyen én-idő (egy kis séta, forró fürdő, kis pohár bor, futás, hobbi stb.).

Ha elsősorban a babánkra figyelünk, rá hallgatunk és kizárjuk a társadalmunk felénk jövő nyomását, ugyanakkor a saját anyai, női szükségleteinket sem hagyjuk figyelmen kívül, akkor többé-kevésbé összhangba tudunk kerülni egymással és egy élhetőbb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet kaphatunk. Ebben lesznek nyugodtabb időszakok és lesznek nehezebbek is. Leszünk fáradtabbak, idegesebbek is, majd egyszer csak újra látjuk a fényt az alagút végén…


Ehhez kívánok sok türelmet, kitartást, sok-sok babával összebújós pillanatokat! Nagyon gyorsan elillannak ezek az évek…

Aludj, amikor a baba alszik!
Egyél, amikor a baba eszik!
Vasalj, amikor a baba vasal!

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

2020. szeptember 19., szombat

Down-szindrómás baba hordozása

Hordozóeszköz-választásnál több szempontot is figyelembe veszünk. Ez függ a kisbaba pszichés igényeitől, attól, hogy mi a számára optimális pozíció a hordozóeszközben, a család anyagi- és élethelyzetétől, hogy mire, milyen élethelyzetekben fogják használni a hordozást, a babát a legintenzívebben hordozó családtag(ok) kényelmétől, a család (hordozást befolyásoló) speciális helyzetétől (pl. Down-szindróma) stb. Ezek mindegyike ugyanolyan fontos, ám a mérlegelés és a döntés a tényeken alapuló információk alapos körbejárása után mindig a család dolga.

A Down-szindróma (DS) egy veleszületett genetikai eltérés, a 21-es triszómia elnevezésként is találkozhatunk vele, ami a 21. kromoszóma triplázódására utal. A Down-szindróma (tünetegyüttes) nem betegség! Több különböző tünettel, és ezeknek számos kombinációjával járhat. Előfordulása hazánkban kb. 1000-ből egy újszülöttnél.

A Down-szindróma jellemző külső jegyei lehetnek:
  • különleges, mandulaformájú szem, a szemzugokban kis bőrredővel
  • a szivárványhártyán előfordulhatnak apró, fehér foltocskák
  • a csecsemők izomtónusa általában gyenge és az ízületeik lazák
  • a tenyéren gyakran csak egy keresztvonal található
  • a végtagok és az ujjak gyakran rövidebbek
  • lábujjak rövidebbek és hézag lehet közöttük
  • a fej kisebb lehet az átlagosnál, tarkónál pedig laposabb
  • termetük kisebb az átlagosnál
  • kicsi a szájuk, az orruk, a fülük, orrnyergük lapított, fülük elálló lehet
  • lassabb értelmi fejlődés

A hordozás anatómai vonatkozásai

A koponya, a gerinc, a medence és lábak szoros kapcsolatban vannak egymással (a gerincet a lábakkal a medence, a medencét és a gerincet pedig a keresztcsont és a szakroiliákális ízület köti össze). Az egyik elmozdulása hatással van az összes többire.

A csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny. A gerinc melletti és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki gerincben a görbületek és erősödnek a gerinc melletti izmok is.
Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak (60-90 fok) és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig (110-120 fok).
Amíg a baba nem tudja önállóan tartani magát, ameddig nem kellően erősek a gerinc melletti izmok, érdemes olyan hordozóeszközt választani, ami képes a gerincét csigolyáról csigolyára, ill. a törzsét pontról pontra támasztani, illetve a csípőízület szempontjából fontos optimális terpesztő guggoló lábtartást fixálni.

Mit várunk egy hordozóeszköztől?
· támassza alá a baba gerincét, lehetőleg az élettani, ún. "C" görbületben,
· stabilan ölelje körül és támassza a baba törzsét,
· combjait teljes hosszában, egészen a térdhajlatokig támassza alá,
· enyhe terpeszben legyenek a lábai, a köldökmagasságig felhúzott térdek helyzetét fixálni tudja


A fentieket figyelembe véve, most nézzük meg, milyen szempontokat kell szem előtt tartani Down-szindrómás babák hordozásakor.

Down-szindrómás baba hordozása

A Down-szinrómás babák esetében az általános állapotukon túl olyan fejlődési rendellenességek is előfordulhatnak, melyek komoly befolyással bírhatnak a hordozásukra nézve.
Izomtónusuk általában gyenge (hipotónia) és az ízületeik lazák (hiperflexibilitás), így nagyon fontos, hogy hordozásukkor minden izmot, ízületet a „helyén tartsunk”. Tehát kulcsfontosságú, hogy a hordozóeszközt sávonként feszesre lehessen húzni. Ezt a szövött kendőkben (hosszú vagy karikás) teljes mértékben meg lehet valósítani.

Down-szindrómás kisbabák hordozásánál kiemelten fontos az optimális terpesztett guggoló lábtartás kivitelezése. Ez azt jelenti, hogy a combjaik enyhe terpesztésben legyenek, ill. a térdeik a saját köldökük magasságáig legyenek felhúzva. Ez a lábtartás biztosítja a csípőízület tehermentességét és annak optimális fejlődését. Ennek érdekében az ajánlott szövött kendős kötések a számukra: kenguru, csípőkenguru kötések vagy karikás kendőben való hordozás.

Érdemes megtanulni ezek használatát, mert ezek újszülött kortól a hordozós kor végéig optimálisak a gyermek hordozására.

Hordozáskor további szempontok:
  • a baba arca legyen látható,
  • szükség esetén gyorsan és könnyen ki lehessen venni őt kötésből

A hordozás további jótékony hatása
  • a hordozás a teljes mozgásszervrendszerre jótékony hatású
  • finoman stimulálja, edzi az izmokat
  • a baba hordozáskor való mozgatása, ringatása fejleszti az idegrendszert és
  • az egyensúlyérzékelő rendszert
  • erősíti a kötődést baba és a szülei között
Kötődés

A kötődés az evolúció során kialakult viselkedési rendszer anya és gyermeke között, ”eredeti” célja az anya és a gyerek közti közelség megteremtése.

A testkontaktus biztosítása, tehát az érintés, az ölelés, a ringatás, továbbá a válaszkész gondoskodás erősíti a baba és a szülei közötti kötődés kialakulását, megszilárdulását.

Az érintés az ember élettani szükséglete. Az érintésnek, a simogatásnak rengeteg pozitív hatása van: szabályozza a légzést, a szívritmust, a testhőt, ugyanakkor a lelki fejlődést is jótékonyan támogatja. A simogatás, az érintés boldogsághormonokat (pl. oxitocin) termel. Ez a hormon a baba megnyugvásban és az ellazulásban játszik szerepet, de fájdalomcsillapító hatása (interperszonális szinkronizálás) is van! Az oxitocintermelés az esetleges depresszió elkerülésében is segít, kompetenciaérzést ad, támogat az anyaság megélésében. A babával való összebújás tehát gyógyír az édesanya testének, lelkének is!

A válaszkész gondoskodás azt jelenti, hogy a kisbaba jelzéseire mindig reagálunk, figyelünk a jelzéseire és ezekre azonnal, adekvát választ adunk. A testi és érzelmi szükségletek kielégítése egyaránt fontos! A kisbaba ezáltal megtapasztalja a szeretve-, és a biztonságban levés érzését, kialakul a bizalom a szülei, majd a tágabb környezete felé is.

Szeretettel, gondoskodással nem lehet elkényeztetni, elrontani a kisbabákat!


Az apák is bátran hordozhatják a babákat, ezzel is erősítve a kettejük közötti kötődés kialakulását, illetve tehermentesíthetve az anyát arra az időre. Részt vehetnek a hordozási tanácsadáson, nekik is érdemes megtanulniuk a kendőkötést, illetve az eszközök megfelelő használatát. A férfiak agya általában könnyebben dolgozza fel a térben megfigyelt információkat, sőt, gyakran mozgáskoordinációjuk is jobb, így sok esetben jobban átlátják a kötések térbeli futását, dinamikáját.

Down-szindrómás baba hordozásakor általában ellenjavalt hordozóeszközök:
  • rugalmas anyagú eszközök
  • fix derékpántos eszközök
  • kenguruk
A rugalmas anyagú hordozóeszközök

Kötéseivel, eszközeivel nem tudjuk teljes mértékben támogatni sem az enyhe terpesztést, sem a felhúzott térdek helyzetét, sem a gerinc élettani C alakú görbületének állapotát. Az előre megvarrt, formázott eszközök hátránya éppen ez: nem lehet pontosan az adott babára igazítani, nem lehet megfelelően (sávonként) feszesre húzni.

A fix derékpántos eszközök (mei-tai, félcsatos, csatos)
  • a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg
  • a szélesebb terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerülhet, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz
  • a baba törzse nincs megtámasztva pontról pontra
  • a szélesebb terpesztés és egyenesebb gerincforma miatt a koponya helyzete bizonytalan
  • használatuk legtöbbször nem egyszerűbb, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában (s ezek a nemcsak a biztonságot, hanem a kényelmet is nagyban befolyásolják)
Nagyobb baba hordozására korától, mozgásfejlődési szintjétől, állapotától függően jó kompromisszumos megoldás lehet a fix derékpántos hordozóeszköz használata, ám vásárlás előtt mindenképpen próbát javaslunk, mely főképp hordozós klubokban elérhető.

A kenguruk
  • a kenguru merev fala nem képes a baba törzsét pontról pontra, egyenletesen megtámasztani, ami a gerincfejlődés szempontjából fontos;
  • kivitelezhetetlen benne az optimális terpesztett guggoló lábtartás, ami a csípőfejlődést támogatja;
  • mivel a baba combjait nem támasztja alá teljes hosszában, térdhajlattól térdhajlatig az eszköz, ezért a baba teljes súlyával a saját ágyékára nehezedik (a különböző gyártmányok varrásvonalait figyelve ez jól látható)

A baba kifelé fordított hordozása szintén ellenjavalt, sem ortopédiai, sem lelki okokból nem javasolt.
  • kiegyenesítheti vagy homorításra kényszerítheti a baba érzékeny gerincét;
  • nem valósítható meg így az optimális guggoló terpesztett lábtartás, ami a csípőfejlődés szempontjából fontos;
  • ha a babát túl sok vagy ijesztő inger éri, akkor nem tud elbújni a külvilág elől, az őt hordozó személyhez bújva
Bölcsőtartásban (fektetve) hordozás szintén nem javasolt:
  • a gerinc függőleges helyzete, élettani “C” alakú görbületének csigolyáról csigolyára való megtámasztása lehetetlen
  • az optimális terpesztett guggoló lábtartás biztosítása lehetetlen
  • mivel a Down.szindrómás babák orra, szája is kicsi, a légutak szabad biztosítása kiemelten fontos részükre is, ez bölcsőtartásban nem biztosítható, a fulladásveszély kockázata nő
Down-szindrómás baba hordozásakor érdemes speciális hordozási tanácsadó segítségét igénybe venni!



A speciális esetekre szakosodott tanácsadók az alapképzésen túl külön képzésben részesültek a koraszülött-, Down-szindrómás-, illetve bármilyen más rendellenességgel született kisbabák, valamint mozgásukban, látásukban stb. akadályozott szülők különleges helyzetével kapcsolatban is. Ha bármilyen, a hordozást befolyásoló probléma merül fel, szaktudásukkal, tapasztalatukkal és a birtokukban lévő speciális hordozóeszközeikkel segítik a családot.

Ha a család szeretne hordozni, akkor mindenképpen kérjék ki a szakorvos véleményét! Ha szükséges, a hordozási tanácsadó rész vesz a kezelőorvossal, gyógytornásszal, konduktorral stb. való találkozón, konzultáción.

A különleges hordozási igényekre szakosodott hordozási tanácsadó rendelkezik megfelelő hordozóeszközökkel és speciális demóbabákkal, amelyekkel segíti a különleges hordozási igényű családokat. A legtöbb esetben az eszközöket díjmentesen egy bizonyos időszakra kölcsönözni is tudja a család részére.

A tanácsadó és a család közötti kapcsolat, a tanácsadás menete a különleges helyzetre való tekintettel több alkalmas, az utánkövetés is hosszabb lehet.

Forrás:
www.downegyesulet.hu

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub