A babák emésztőtraktusa egészen a születés pillanatáig steril. A szerencsés babák, akik végigküzdhették magukat az édesanyjuk szülőcsatornáján, menet közben beszereznek egy csomó bacit, elsősorban laktobacillusokat, amik aztán a bélcsatornájukban megtelepedve kialakítanak egy speciális, semmihez sem hasonlítható bélflórát, ami az anyatej feldolgozására teszi alkalmassá a babák emésztőrendszerét. A még szerencsésebb babák, akik a császármetszés után olyan jól képzett orvossal találkoznak, akik az anya hüvelyéből steril gézlappal vett flórával “beoltják” a babák száját gyakorlatilag ugyanilyen védelemben részesülnek. Ahol erre pénz/paripa/fegyver (idő/ismeret/türelem) hiányában nincs lehetőség, bizony eleve hátránnyal indulnak az emésztés rögös útján. Később ezt a szuper kis baciflórát remekül meg lehet gyepálni antibiotikum kúrával, amit viszonylag sok baba kap a születésük után a kórházakban.
A második védelmi vonal az anyatej. Ha a baba szájába nem kerül más, csak anyatej, akkor a kiépülő baciflóra hamarabb stabilizálódik. Nem hiába lehet méregdrága pénzért megvásárolni a tehenek kolosztrumából (előtejéből) készülő kapszulákat, ugyanis ezek immunvédő hatása kimagasló.
Miért csak anyatej?
Ha a babákat vízzel itatják az első napokban, akkor a híg (víztiszta) oldat a beleken végigsöpör, és mire a vastagbélben befejeződik a vízfelszívás, a gyorsan áramló béltartalom lesöpri az éretlen bélfalon képződött IgA immunglobulinokból álló védőréteget. Ezzel utat nyitva olyan baciknak, vírusoknak, allergén makromolekuláknak, amiknek normál esetben nincs sok keresni valója a baba vérében. A védőréteg újbóli kialakulása heteket vesz igénybe, amíg a baba fokozottan ki van téve a hasmenéses tünetekkel járó fertőzéseknek.
Ha cukros vizet kap a baba, az átmenetileg rendezi ugyan a vércukrát, de az élettan törvényei alapján a hirtelen megugró vércukorszint a hasnyálmirigyből reflexes inzulinkibocsátást vált ki, ami rövid időn belül mardosó éhségérzetet, rosszabb esetben émelygést, rosszullétet vált ki. (Ki ne emlékezne a terhességi cukorterhelésére? A babának sem kellemesebb.) Természetesen előfordulhat olyan orvosi vészhelyzet, amikor kell a cukros víz, de nem rendszeresen és rutinszerűen, csak és kizárólag akkor és annyit, amennyit nagyon muszáj.
Tápszer: sok baba azért kap először tápszert, mert az anyukájának “nem indult be a teje”, vagy nem szopott mérhetőt a baba. A tej akkor indul be, amikor a méhlepény leválik, és az első napokban nincs is szükség egyszerre kiskanálnyinál nagyobb mennyiségre. A fehér tej megérkezése tarthat tovább is, de ha az első napokra jellemző kakis pelusok száma és színe normális, akkor tuti van ott bevitel, még ha a kórházi mérleg nem is képes megmérni. A tápszerrel - hasfájás-ügyileg - az a gond, hogy olyan pH-t alakít ki a bélrendszerben, ami a “jó” bacik megtelepedésének nem kedvez, örökre megváltoztatva az anyatejes baktériumflórát. Ennek helyreállításában segíthet ugyan a Biogaia csepp, de ugyanezt a hatást elérhetjük a kizárólagos szoptatással is.
Ha mindezeket megúszta a babánk, akkor érdemes a szoptatási gyakorlatot megvizsgálni. A babák a méhen belül 0-24 órás 'all inclusive' ellátáshoz szoktak. Irreális és evolúciósan teljesen idegen tőlük elvárni, hogy bármennyit várjanak két szoptatás közt. Egészen a megszületésükig szó szerint össze voltak kötve az anyjukkal, és bár a köldökzsinórt elvágták, a folyamatos bőrkontaktus, szoptatás, testmeleg, szívverés, lélegzés hangjai elemi igényük, az ő természetes közegük. Ha ettől megfosztják őket, méltatlankodnak. Ezen túl tudnak méltatlankodni akkor is, ha méltatlan dolgok történtek velük születésük közben, de hát kinek sírják el a bánatuk, ha nem a tulajdon anyjuknak?
Sír ez a baba!
Eljön az első növekedési ugrás. A babák ráébrednek, hogy ez a szitu, mármint hogy kint szorultak anyán kívül, véglegesnek mondható. Ezért a lehető legtöbb közelséget igénylik. Szopi-szopi-szopi, ez egy átlagos nap rendje, pont addigra időzítve, mire a gyerekszülés első varázsa kezd elmúlni, a tartalékok lemerülnek, a fél karunkat adnánk egy átaludt éjszakáért, egy egyedül megevett ebédért, egy nyugalomban elvégzett fürdésért, vagy akár egy kis társaságért. De a baba nem hagyja. Mindig többet és többet akar. Sokan ilyenkor mentőövekhez nyúlnak, cumihoz, tápszerhez - és ki ítélheti el őket ezért? Más kérdés, ha kellő támogatást kapnak, és tudják, hogy ez az időszak csak néhány napig tart és érdemes befektetni az energiát, akkor gyakran sikerül mankók nélkül átvészelni ezt az időszakot.
Igény szerinti szoptatás
Ha cukros vizet kap a baba, az átmenetileg rendezi ugyan a vércukrát, de az élettan törvényei alapján a hirtelen megugró vércukorszint a hasnyálmirigyből reflexes inzulinkibocsátást vált ki, ami rövid időn belül mardosó éhségérzetet, rosszabb esetben émelygést, rosszullétet vált ki. (Ki ne emlékezne a terhességi cukorterhelésére? A babának sem kellemesebb.) Természetesen előfordulhat olyan orvosi vészhelyzet, amikor kell a cukros víz, de nem rendszeresen és rutinszerűen, csak és kizárólag akkor és annyit, amennyit nagyon muszáj.
Tápszer: sok baba azért kap először tápszert, mert az anyukájának “nem indult be a teje”, vagy nem szopott mérhetőt a baba. A tej akkor indul be, amikor a méhlepény leválik, és az első napokban nincs is szükség egyszerre kiskanálnyinál nagyobb mennyiségre. A fehér tej megérkezése tarthat tovább is, de ha az első napokra jellemző kakis pelusok száma és színe normális, akkor tuti van ott bevitel, még ha a kórházi mérleg nem is képes megmérni. A tápszerrel - hasfájás-ügyileg - az a gond, hogy olyan pH-t alakít ki a bélrendszerben, ami a “jó” bacik megtelepedésének nem kedvez, örökre megváltoztatva az anyatejes baktériumflórát. Ennek helyreállításában segíthet ugyan a Biogaia csepp, de ugyanezt a hatást elérhetjük a kizárólagos szoptatással is.
Ha mindezeket megúszta a babánk, akkor érdemes a szoptatási gyakorlatot megvizsgálni. A babák a méhen belül 0-24 órás 'all inclusive' ellátáshoz szoktak. Irreális és evolúciósan teljesen idegen tőlük elvárni, hogy bármennyit várjanak két szoptatás közt. Egészen a megszületésükig szó szerint össze voltak kötve az anyjukkal, és bár a köldökzsinórt elvágták, a folyamatos bőrkontaktus, szoptatás, testmeleg, szívverés, lélegzés hangjai elemi igényük, az ő természetes közegük. Ha ettől megfosztják őket, méltatlankodnak. Ezen túl tudnak méltatlankodni akkor is, ha méltatlan dolgok történtek velük születésük közben, de hát kinek sírják el a bánatuk, ha nem a tulajdon anyjuknak?
Sír ez a baba!
Hát, igen, van az az időszak; amikor már a fejünk tetejére is állnánk, csak segítsen végre valami. Jellemzően a sírós időszak 3 hetes kor környékén kezdődik és kb. 3 hónapos korig tart. Lássuk, mi minden történik ekkor!
Eljön az első növekedési ugrás. A babák ráébrednek, hogy ez a szitu, mármint hogy kint szorultak anyán kívül, véglegesnek mondható. Ezért a lehető legtöbb közelséget igénylik. Szopi-szopi-szopi, ez egy átlagos nap rendje, pont addigra időzítve, mire a gyerekszülés első varázsa kezd elmúlni, a tartalékok lemerülnek, a fél karunkat adnánk egy átaludt éjszakáért, egy egyedül megevett ebédért, egy nyugalomban elvégzett fürdésért, vagy akár egy kis társaságért. De a baba nem hagyja. Mindig többet és többet akar. Sokan ilyenkor mentőövekhez nyúlnak, cumihoz, tápszerhez - és ki ítélheti el őket ezért? Más kérdés, ha kellő támogatást kapnak, és tudják, hogy ez az időszak csak néhány napig tart és érdemes befektetni az energiát, akkor gyakran sikerül mankók nélkül átvészelni ezt az időszakot.
Igény szerinti szoptatás
Ugyan az igény szerintiség mindkét oldal igényeit igyekszik figyelembe venni, de baba igényei ebben az időszakban még előrébb valók, mint az anyáéi. (Később ez is kiegyensúlyozódik, de lehetőleg még ne a háromhetes babát próbáljuk a felnőttek életéhez igazítani, majd ha már bír némi belátással, akkor fog igazodni szépen magától is.) Ha a baba a korai éhségjelekre (fejforgatás, csücsörítés, cuppogás) cicit kap, akkor viszonylag békésen oldhatóak meg a szoptatások. Vannak babák, akik csak a késő jelekre (ököl a szájban, sírás) kapnak cicit, nekik sokkal valószínűbb, hogy a vokalizáció (sírás, kiabálás) lesz a normális kommunikációs eszközük.
A babák háromhetesen még kizárólag a jelent érzékelik. Nincs fogalmuk a jövőről. A “mindjárt kapsz” számukra nem jelent mást, mint hogy most nem kapok. Ezért gyakran méltatlankodnak.
Vannak az úgynevezett többemberes babák, akiknek extra igényük van a gondoskodásra, 110%-os figyelmet követelnek, különben egészen elképesztő módon képesek behergelni magukat. Nem, nem nevelési hiba, nincsenek “el/felkapatva” és nem jó válasz a “betörlekhaaddigélekis” finomabban: “jobb, ha mielőbb megtanul egyedül ellenni” típusú gondoskodás. Nem vagyunk egyformák mi felnőttek sem, vannak mimózalelkűek, vannak rendkívül érzékeny személyiségek és vannak, akik kívülről keménynek tűnnek, de a zord álarc mélyen érző lelket takar. És ők mind értékes emberek. Nem nevelési elv vagy módszer kérdése egy egyén személyisége, a többemberes babákat több embernek kell gondoznia.
Sokszor találkozunk azzal a tévhittel - és gyakran egészségügyi szakemberek részéről -, hogy a baba pocakja számára megterhelő, ha túl sokat vagy túl gyakran eszik. Az igény szerinti szoptatással nem lehet:
- a baba akarata ellenére ráerőszakolni a szoptatást: ha mellen is van a baba nem feltétlenül “eszik”, lehet csak épp komfortosan érzi magát;
- a gyomor normális működéséhez nem szükséges teljesen kiürülnie: a gyomorsav termelése folyamatos és az anyatej emésztésében minimális jelentőséggel bír - kicsapja a táplálékfehérjéket, ami a teljes mennyiség kb 2-12%-a; a gyomor működéséről tudjuk, hogy remekül elbánik a különböző időpontokban bekerülő táplálékkal, ha csak 20 percnyi szoptatást veszünk alapul, akkor is az első kortyok már rég továbbhaladtak, mikor az utolsók megérkeznek; ugyanez igaz a másfél órát tartó, vagy a 10 percenkénti szoptatásra is;
- ha egy baba túl gyakran bukik, az nem azt jelenti, hogy “túlette magát”, csupán annyit, hogy a gyomor felső záróizma még fejletlen, így a teli edény “kilötyög” egy óvatlan mozdulatra, pláne ha még levegőt is nyelt a baba szoptatás során, vagy azt megelőzően; a ritkábban, mohóbban szopizó babák közt jellemzőbb a lenyelt levegőbuborékok miatti bukás, pláne ha a szoptatást sírás előzte meg.
És mi van akkor, ha tényleg a hasa fáj?
Igen, van olyan is, amikor tényleg görcsöl a baba pocakja, de mivel a csoport célja a szoptatási tanácsadás, ezért nem a gyógyszerek ajánlását fogjátok most itt találni.
Ilyenkor érdemes ismét a szoptatást felülvizsgálni.
Azok a babák, akik ritkábban, bizonyos időközönként kapnak cicit, vagy túl bőtejű az anyukájuk, esetleg sokat fej az anyuka szoptatás után, gyakran csak a hígabb, magasabb tejcukortartalmú anyatejet kapják. Ilyenkor gyakran jelentkezik zöldes, habos, kirobbanó széklet, esetleg gázokkal. Ilyenkor nem csak az a probléma, mert tudjuk, hogy a csecsemőkben még nem stabilizálódott az a bélflóra, aminek a gerincét az anya laktobacillusai adják, így aztán nincs elegendő laktáz enzimük sem. (Ezen könnyű segíteni, Laktáz cseppel pótolható a hiány.) DE: a lényeg, hogy a babának szüksége van zsírosabb tejre, ettől fog jól fejlődni. Tehát a patika ugyan elfedi a problémát, de nem orvosolja a gondot. Olyan mint a sebtapasz, csak épp alatta nem mennek jól a dolgok szoptatásügyileg.
Aztán ott az a fránya idegrendszeri érés!
A babák háromhetesen még kizárólag a jelent érzékelik. Nincs fogalmuk a jövőről. A “mindjárt kapsz” számukra nem jelent mást, mint hogy most nem kapok. Ezért gyakran méltatlankodnak.
Vannak az úgynevezett többemberes babák, akiknek extra igényük van a gondoskodásra, 110%-os figyelmet követelnek, különben egészen elképesztő módon képesek behergelni magukat. Nem, nem nevelési hiba, nincsenek “el/felkapatva” és nem jó válasz a “betörlekhaaddigélekis” finomabban: “jobb, ha mielőbb megtanul egyedül ellenni” típusú gondoskodás. Nem vagyunk egyformák mi felnőttek sem, vannak mimózalelkűek, vannak rendkívül érzékeny személyiségek és vannak, akik kívülről keménynek tűnnek, de a zord álarc mélyen érző lelket takar. És ők mind értékes emberek. Nem nevelési elv vagy módszer kérdése egy egyén személyisége, a többemberes babákat több embernek kell gondoznia.
Sokszor találkozunk azzal a tévhittel - és gyakran egészségügyi szakemberek részéről -, hogy a baba pocakja számára megterhelő, ha túl sokat vagy túl gyakran eszik. Az igény szerinti szoptatással nem lehet:
- a baba akarata ellenére ráerőszakolni a szoptatást: ha mellen is van a baba nem feltétlenül “eszik”, lehet csak épp komfortosan érzi magát;
- a gyomor normális működéséhez nem szükséges teljesen kiürülnie: a gyomorsav termelése folyamatos és az anyatej emésztésében minimális jelentőséggel bír - kicsapja a táplálékfehérjéket, ami a teljes mennyiség kb 2-12%-a; a gyomor működéséről tudjuk, hogy remekül elbánik a különböző időpontokban bekerülő táplálékkal, ha csak 20 percnyi szoptatást veszünk alapul, akkor is az első kortyok már rég továbbhaladtak, mikor az utolsók megérkeznek; ugyanez igaz a másfél órát tartó, vagy a 10 percenkénti szoptatásra is;
- ha egy baba túl gyakran bukik, az nem azt jelenti, hogy “túlette magát”, csupán annyit, hogy a gyomor felső záróizma még fejletlen, így a teli edény “kilötyög” egy óvatlan mozdulatra, pláne ha még levegőt is nyelt a baba szoptatás során, vagy azt megelőzően; a ritkábban, mohóbban szopizó babák közt jellemzőbb a lenyelt levegőbuborékok miatti bukás, pláne ha a szoptatást sírás előzte meg.
És mi van akkor, ha tényleg a hasa fáj?
Igen, van olyan is, amikor tényleg görcsöl a baba pocakja, de mivel a csoport célja a szoptatási tanácsadás, ezért nem a gyógyszerek ajánlását fogjátok most itt találni.
Ilyenkor érdemes ismét a szoptatást felülvizsgálni.
Azok a babák, akik ritkábban, bizonyos időközönként kapnak cicit, vagy túl bőtejű az anyukájuk, esetleg sokat fej az anyuka szoptatás után, gyakran csak a hígabb, magasabb tejcukortartalmú anyatejet kapják. Ilyenkor gyakran jelentkezik zöldes, habos, kirobbanó széklet, esetleg gázokkal. Ilyenkor nem csak az a probléma, mert tudjuk, hogy a csecsemőkben még nem stabilizálódott az a bélflóra, aminek a gerincét az anya laktobacillusai adják, így aztán nincs elegendő laktáz enzimük sem. (Ezen könnyű segíteni, Laktáz cseppel pótolható a hiány.) DE: a lényeg, hogy a babának szüksége van zsírosabb tejre, ettől fog jól fejlődni. Tehát a patika ugyan elfedi a problémát, de nem orvosolja a gondot. Olyan mint a sebtapasz, csak épp alatta nem mennek jól a dolgok szoptatásügyileg.
Aztán ott az a fránya idegrendszeri érés!
Bármilyen furi, a babáknak elaludni is meg kell tanulni. Két-háromhetes korban ez egyre nehezebben megy. Ilyenkor nyűgösek, sírnak, tekeregnek és mindenféle lehetetlen viselkedést produkálnak. A jó hír, hogy a szoptatással segíthetjük a babákat megnyugtatni, elszenderíteni. Egyrészt a szopómozgás olyan hormonokat szabadít fel az agyban, amik elaltatják a babát. Másrészt az anyatej tele van olyan hormonokkal, amik szintén segítik a baba elszenderedését, és felkészítik az esti hosszabb alvásra. Harmadrészt az esti tej magasabb zsírtartalmú, de a volumene lehet kevesebb. Ezért délutántól fogva sok baba csak újra és újra csak szopizna, vagy el sem engedné a mellbimbót. Nagyon megterhelő feladat, hogy 5-6 órákat folyton készenlétben legyünk! Ilyenkor bizony nagyon jól jön egy kis segítség, de alapvetően az esti cicimaratonok normálisak, és sokkal inkább összefüggnek a fáradtsággal, mint az éhséggel vagy a hasfájással.
A babáknak nem csak elaludni, de kakilni és pukizni is meg kell tanulni. A záróizmok akaratlagos megnyitása nem kis feladat. Ilyenkor bizony valóban tekerhetik a kis pocakot a bent rekedt dolgok. A szoptatás kiváló fájdalomcsillapító. Az anyatej tele van olyan anyagokkal, amik hatékonyan csillapítják a fájdalmat, a gyulladást, a szoptatás közben pedig oxitocin szabadul fel, ami ellazít, görcsöt old, segíti elengedni a dolgokat, hogy kijöjjön, aminek jobb kint, mint bent.
Persze segíthet még a függőleges hordozás, ami ha ortopédiailag optimális, köldökig felhúzott térdekkel és 90°-nál nem nagyobb terpesztésben történik, a legkiválóbb "pukielősegítő" pozíció.
A szoptatás beindítja a bélmozgásokat is, ahogy a reggeli kávé is teszi a felnőttekkel. A drasztikus pukitlanító módszerek (hőmérőzés és szélcső) valóban kiengedik a szeleket és ami még jön vele, de hátráltatják, hogy a baba önállóan fejlődjön, bízzon saját magában, megtanulja elengedni magát és a záróizmait, felfedezze és uralja a teste működését.
Az Espumisan vagy Infacol nevű gyógyszerek úgy működnek a belekben, mint a mosogatószerben a detergensek. Nem szívódnak fel, nincs mellékhatásuk, csak a nagy buborékokat varázsolják sok apró, pici bubivá. Ezen túl fájdalmat nem képesek csillapítani, nem fokozzák a bélmozgásokat és nem segítenek a babának az elengedésben sem. Használatuk tehát lehet segítség a nyugtalan pocaknak, de önmagában nem gyógyítják a problémát.
A kábító fájdalomcsillapítók, mint a Papaverin oldat használatát csak rendkívül indokolt esetekben szabad megkezdeni, és remélhetőleg a kezelőorvos tisztában van a fent felsorolt tünetek természetes megoldásaival, mielőtt erre a drasztikus lépésre szánná el magát.
Ha tehát a szoptatástámogatás szemüvegén át nézzük, a legtöbb “fiziológiás” kólikának jól felismerhető okai lehetnek, amelyek nagy részét a szoptatási gyakorlat finom módosításaival gyógyszerek nélkül is orvosolni lehet. Javaslom, ha a babátok kólikás, először beszéljetek szoptatási tanácsadóval, akinek szükség esetén a személyes tanácsadása akár két üveg gyógyszer árából kijön.
További olvasnivalók:
http://hellobaby.hu/…/3554-legjobb-hasfajas-elharito-trukkok
http://hellobaby.hu/…/itt-a-…/item/252-miert-faj-a-baba-hasa
A babáknak nem csak elaludni, de kakilni és pukizni is meg kell tanulni. A záróizmok akaratlagos megnyitása nem kis feladat. Ilyenkor bizony valóban tekerhetik a kis pocakot a bent rekedt dolgok. A szoptatás kiváló fájdalomcsillapító. Az anyatej tele van olyan anyagokkal, amik hatékonyan csillapítják a fájdalmat, a gyulladást, a szoptatás közben pedig oxitocin szabadul fel, ami ellazít, görcsöt old, segíti elengedni a dolgokat, hogy kijöjjön, aminek jobb kint, mint bent.
Persze segíthet még a függőleges hordozás, ami ha ortopédiailag optimális, köldökig felhúzott térdekkel és 90°-nál nem nagyobb terpesztésben történik, a legkiválóbb "pukielősegítő" pozíció.
A szoptatás beindítja a bélmozgásokat is, ahogy a reggeli kávé is teszi a felnőttekkel. A drasztikus pukitlanító módszerek (hőmérőzés és szélcső) valóban kiengedik a szeleket és ami még jön vele, de hátráltatják, hogy a baba önállóan fejlődjön, bízzon saját magában, megtanulja elengedni magát és a záróizmait, felfedezze és uralja a teste működését.
Az Espumisan vagy Infacol nevű gyógyszerek úgy működnek a belekben, mint a mosogatószerben a detergensek. Nem szívódnak fel, nincs mellékhatásuk, csak a nagy buborékokat varázsolják sok apró, pici bubivá. Ezen túl fájdalmat nem képesek csillapítani, nem fokozzák a bélmozgásokat és nem segítenek a babának az elengedésben sem. Használatuk tehát lehet segítség a nyugtalan pocaknak, de önmagában nem gyógyítják a problémát.
A kábító fájdalomcsillapítók, mint a Papaverin oldat használatát csak rendkívül indokolt esetekben szabad megkezdeni, és remélhetőleg a kezelőorvos tisztában van a fent felsorolt tünetek természetes megoldásaival, mielőtt erre a drasztikus lépésre szánná el magát.
Ha tehát a szoptatástámogatás szemüvegén át nézzük, a legtöbb “fiziológiás” kólikának jól felismerhető okai lehetnek, amelyek nagy részét a szoptatási gyakorlat finom módosításaival gyógyszerek nélkül is orvosolni lehet. Javaslom, ha a babátok kólikás, először beszéljetek szoptatási tanácsadóval, akinek szükség esetén a személyes tanácsadása akár két üveg gyógyszer árából kijön.
További olvasnivalók:
http://hellobaby.hu/…/3554-legjobb-hasfajas-elharito-trukkok
http://hellobaby.hu/…/itt-a-…/item/252-miert-faj-a-baba-hasa
Szerző: Dr. Zeller Zsófia
