Pszichológusok, írók a hordozásról

"Csecsemőkorban szükség van rá. Éhesek vagyunk az anyánkra, csimpaszkodunk bele. Nélküle meghalnánk. Magányos sírásunk azt üzeni: segíts mert nélküled meghalok. Éhen halok. Szomjan halok. Csak a testeden, a testedben vagyok otthon- te vagy a mindenségem az életem, az istenem." (Müller Péter)

"A babák testsúlya mindig ideálisnak mondható, és ezt onnan tudjuk, hogy ha lerakjuk őket a vállunkról, valami hiány keletkezik a nyomukban."
(Jodi Lynn Picoult)

"A Károli Gáspár Református Egyetemen folytatott vizsgálataink is megerősítik, hogy különösen az első életévben a napi három óra hordozásnak az idegrendszeri fejlődés szempontjából, az baba-szülő közötti kapcsolat szempontjából nagyon jótékony hatású. A kicsinek szüksége van arra, hogy érezze, szeretik, testen van, védelemben van. Megéli, hogy fontos vagyok, gondoskodnak rólam. Ezzel sejtszinten programozzuk bele, hogy jó élni, fontos a világnak, hogy bízzon abban, hogy ő szeretni való."
"Ha az édesanyánk életünk első fél évében eleget hordoz a testén, akkor az idegrendszerünkben kialakul egy olyan rendszer – tulajdonképpen egy biológiai anya –,amely stresszhelyzetekben védi a szervezetünket. Olyan, mint a lengéscsillapító, arra szolgál, hogy ha megrázkódtatás ér bennünket, akkor ne omoljunk össze, ne reagáljunk szélsőségesen, hanem viszonylag kicsi legyen a kilengés, és ne károsítsa a szervezetünket. Az egészségpszichológia kimutatta, hogy ha a babát az anya az első fél évben a lehető leggyakrabban magával hordozza – nagyszerű hordozókendők vannak erre a célra –, akkor a gyereknek a későbbiekben nagyobb tűrőképességű lesz az idegrendszere, kisebb valószínűséggel lesznek pszichoszomatikus betegségei."
"A tudományos kutatásoknak köszönhetjük a ráeszmélést: az emberi érintés teremtő és életben tartó szükségletünk, olyan, akár a lélegzetvétel. Adás és kapás kölcsönössége rejlik minden érintésben, azt nyered vissza rögvest, amit te nyújtottál másnak. Például erősíted az immunrendszerét, de a magadét is, örömhormon-termelést indítasz a másikban, de magadban is. Hát ne tekintsük ezt csodálatosnak?"
(Prof. Dr. Bagdy Emőke)

Prof. Dr. Bagdy Emőke

„Még ma is él Magyarországon az az előítélet, mely szerint „a csecsemőt nem szabad elkényeztetni”, az édesanya lehetőleg csak etetéskor vegye őt magához, egyébként pedig hagyja sírni az ágyában, ha ölbe vágyik, mert a baba csak így tanulhat rendet és fegyelmet, és csak így kerülhető el a gyermeknevelés „súlyos veszedelme”, az elkényeztetés. Idestova huszonöt éve folyamatosan hangoztatom, hogy a pszichológiai tapasztalatok mindennek az ellenkezőét bizonyítják! A világ, amelybe a gyermek beleszületik, tele van ismeretlen és nyugtalanító ingerekkel, és a diszharmónia, mely ennek következtében a gyermekben keletkezik, kizárólag az anya testi közelségével csökkenthető. Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyermek, akit csecsemőkorában sokat tartottak ölben, illetve mindig felvették, amikor kéredzkedett, hároméves korában nem csak kevesebbet igényli, hogy a szülő karaiban legyen, de kreatívabb, ötletesebb, kezdeményezőbb is társainál. Ennek az a magyarázata, hogy a kreativitás –az értelmi képesség mellett- egyfajta bátorság, önbizalom jelenlétét teszi szükségessé, és az ölben tartott gyerekek születésüktől azt tanulják, hogy a világ biztonságos hely, a környezet bármikor „megszólítható”, és onnan mindig megfelelő és megnyugtató válasz érkezik. A hordozókendő nagyszerű eszköz annak a célnak a biztosítására, hogy az anya és gyermeke testi kontaktusa minél tartósabban és minél kényelmesebben valósuljon meg. A baba akár fekve, akár magzati helyzetet utánzó gömbölyű pózban, akár függőlegesen helyezkedik el a kendőben, mindig kényelemben és mindig biztonságban érzi magát. Az anya jön-megy, tevékenykedik, a baba pedig –akár anyja hasán, akár a csípőjén vagy a hátán- együtt mozog vele. A gyermek érzi anyja testének melegét, szervezetében pedig működésbe lépnek a szeretet-hormonok (az opiátok), melyeknek hatására elárasztja a nyugalom és a harmónia érzése. Nem sír, nem szorong, hanem éppen ellenkezőleg: növekvő önbizalommal és növekvő kíváncsisággal fordul a világ felé, melyben élnie adatott. A hordozókendő használatát tehát melegen ajánlom minden édesanyának, aki képes felülemelkedni a gyerekeknek sok kárt okozó évszázados előítéleteken!” 

"A szoptatás egyik alapszabálya az időbeli szabálytalansága. Ez azt jelenti, hogy az etetés idejét mindig a gyermek szükségleteihez kell igazítani, nem a vekkerórához. A gyermeket, akit három óránként felébresztenek legjobb álmából, mert itt az etetés ideje, és másfél óra múlva, amikor éhes, még másfél órát kell sírnia, amíg hozzájuthat táplálékához, már csecsemőkorában arra neveljük, hogy a dolgok akaratunktól függetlenül történnek velünk; saját vágyainkkal, szükségleteinkkel, igényeinkkel alig tudjuk befolyásolni az események bekövetkezését. Az a csecsemő, akit felveszünk, ha ölbe vágyik, megetetünk, ha éhes (éjjel is), azt tanulja meg, hogy hatékony, vagyis közte és a világ között állandó kapcsolat van, érdemes jelezni, kezdeményezni, mert a környezet erre mindig (rendszerint pozitívan) válaszol."
(Dr. Ranschburg Jenő /Pszichológiai rendellenességek a gyermekkorban, 1998./)

Dr. Ranschburg Jenő

"Közvetlenül a születés utáni időszak van a legnagyobb hatással a gyermek anyaméhen kívüli életére. (..) Az anyaméh tökéletes kényelméhez óriási változást él át, de, mint láttuk, készen áll rá, hogy elfoglalja a helyét gondozója karjában. Ennél nagyobb ugrásra viszont nincs felkészülve, bármi legyen is az, legkevésbé a semmibe, a nem-életbe, egy vászonnal bélelt kosárba vagy egy műanyag dobozva való ugrásra, ami nem mozog, nincs hangja, sem illata, és nem lüktet az élettől. (..) A kisbaba bőrének minden idegvégződése ölelésre vágyik, egész lénye, egész valója azt akarja, hogy karban legyen."
(Jean Liedloff /A kontinuum-elv/) 

"Az úgynevezett primitív kultúrákban az asszonyok egész nap hordozzák, éjszaka pedig maguk mellett altatják utódjaikat. Testük állandó párbeszédet folytat a gyermekükkel. Napi teendőik közepette, míg egyik helyről a másikra mennek, a kicsiis velük zötykölődik. Amikor lehajolnak, a csemetéjük is megérzi, mi a gravitáció. Munka közben érzik a mama megfeszülő, elernyedő izmait, az izzadtságcseppeket, hogy anyjuk mennyire oldottan, vagy feszülten kommunikál másokkal, megtapasztalják a nevetés keltette rázkódást. Vagyis a külvilág jeleit közvetlenül tanulják, hogy amikor eljön az ideje, egyedül lépjenek be az érzelmek világába." 

(Nyitrai Erika /Az érintés hatalma/)

“Úgy tűnik, hogy a sajátunkhoz hasonló nyugati, iparosodott társadalmakban valahogyan sikerült az anya és csecsemője közötti közelséget megszüntetni, amely az egyszerűbben élők között magától értetődő és természetes. Feltaláltuk a műanyag hordozókat, amelyekben oly módon lehet a babákat mozgatni, hogy véletlenül se kelljen kézbe venni őket. Micsoda kontraszt van eközött és a kendőben, az édesanya meleg testén való hordozást kísérő folyamatos mozgás, meleg kontaktus között! Ha igaz az, amit a felgyülemlett bizonyítékok sora sugall, hogy a mozgás és a közelség jót tesz a babáknak, legfőképp a korai éveikben, akkor rafinált és konzisztens módon fosztottuk meg őket ezektől az érzetektől."
(Dr. Benjamin Spock)

Mindig hordozni foglak
Mielőtt még megfogantál volna egy részedet a lelkemben hordoztam. Amikor édesapáddal találkoztam és a szemébe néztem, megláttam a másik részedet benne. Ismertelek... és imádkoztam, hogy megszülethess.
Mielőtt megszülettél, a méhemben hordoztalak. Amikor nyugtalan voltál, énekeltem neked és csendesítgettelek, elmondtam, hogy mennyire szeretlek.
Amikor megszülettél, a karjaimban hordoztalak. Megcsókoltalak, tartottalak és melleimre raktalak, hogy tudd, hogy van fény, melegség és jóság ezen a világon. Később ruhákba burkoltalak és a szívemhez közel hordoztalak. Közel, hogy hallgasd, az én szívem ugyanúgy dobog, mint a tied; hogy mi egyek vagyunk Te és én, hogy tudd soha nem kell egyedül sírnod.
Egy kicsit később, a hátamon hordoztalak, hogy a világot bizalommal és örömmel nézhesd, és hogy tudd tartozol valakihez; hogy később megoszthasd a szépségét a világnak Te is, mint mindenkivel egyenlő részese.
Most kicsit később... hordozlak, megtartalak amikor fáradt vagy, esetleg félsz, hogy tudd, teljesen mindegy mekkora az aggodalmad, vagy mit hoz az élet, mindig támaszkodhatsz másokra .
Amikor felnősz és a feladataid távol visznek a karjaimtól, tudd, hogy még az utolsó órámban is hordozni foglak. A szívemben hordozlak, mindig velem vagy.
Mindig hordozni foglak...
(Christine Maguire)

Varró Dániel: Kötődő nevelés
Mutogatnak sokat énrám:
“de helyes kis batyu, lám!”
Hisz a hátára kötözve
cipel engem anyukám.

Vagy előre, a hasára
kötöz erszényszerüen,
azután így tereget, meg
vacsorázgat derüsen.

S ha elöl van az a kendő,
mibe engem kötözött,
megesik, hogy a fejemre
potyog egy kis körözött.

A kötődő nevelésnek
folyománya az a tény,
hogy a gyermek leevődik,
ha nincs szalvéta fején.

Gyűjtötte: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub