A gyári hordozókhoz csomagolt használati útmutatók, leírások sok esetben pontatlanok, a videókat jórészt gyakorlóbabával, vagy együttműködő, a folyamatot jól ismerő gyermekkel forgatták, emellett nehéz ellesni az apró trükköket, beállítani a megfelelő feszességet.
A formázott hordozó használatát a hordozós klubokban el lehet sajátítani, de legalábbis érdemes szakszerű segítséggel ellenőrizni a felvételt-levételt, valamint célszerű gyakorolni: minél többször gyakoroljuk a kötéseket, annál szebb, feszesebb, pontosabb lesz az eredményünk is. Ha videóról gyakorlunk, érdemes hordozási tanácsadó ajánlását kérni hozzá, hogy megbízható, biztonságos felvételi technikát lássunk.
A hordozóeszköz beállításait minden használati alkalommal érdemes gyorsan leellenőrizni, hiszen a babán lévő ruházat vastagsága miatt is indokolt lehet a módosítás, de ha új hordozóról van szó, ez elengedhetetlen. Utóbbi több időt és próbálkozást is igénybe vehet.
A továbbiakban a háti hordozásra koncentrálok.
/Az elölhordozás ajánlott súlyhatára 5-7 kg, ám ha figyelünk a testünk jelzéseire, akkor lehet, hogy már 3-4 kg-nál érdemes váltani csípőn- vagy hátonhordozásra.
Fontos, hogy az édesanyák mellett az apák is tisztában legyenek vele, hogy vannak belső szerveik, gátjuk! A medencealapi izmok tartják a belső szerveket (emésztő-, húgyúti-, nemi szervek). Ha még nagyobb terhelésnek tesszük ki az említett területet, az izmok elgyengülnek, s később lehet, hogy nem tudják a funkcióikat megfelelően ellátni (pl. inkontinencia, aranyér), melynek tünetei sokszor csak évtizedek múlva jelentkeznek. Habár a nők veszélyeztetettebbek (várandósság, szülés, változókor stb.), az elölhordozás a férfiak tekintetében is mérlegelendő. Háton hordozáskor sokkal kevesebb terhelés éri a gátat, gerincet.
A biztonságos hátratételt az eszközzel együtt való hátraforgatás garantálja felegyenesedett testhelyzetben, hiszen így mindvégig a szülő, illetve a hordozóeszköz támasztja a baba hátát, nem tudja magát ellökni, s ez a kötésmód biztosítja a gyermek pontos, szimmetrikus elhelyezkedését is. A felegyenesedett testhelyzet garantálja azt is, hogy a baba súlya a hordozóeszköz azon részébe koncentrálódjon, ahol hordozás közben lesz. Mindig egyszerre csak egy mozzanatot végezzünk el: hátraforgatás, vállpánt átemelés stb.
Javaslom, hogy másra (sem barátnőre, sem rokonra!) ne kössön senki, mert ebben az esetben a gyártó nem felel a baba biztonságáért.
A derékpántot feszesre kell húzni a derekunkon is. Maximum egy-két ujjnyi lazaságot érdemes hagyni, hogy a forgatást a szorosság ne akadályozza. A ruházatunk se legyen túl bő, ne ráncolódjon a derékpánt alatt több rétegben, ezek mind pontatlanságot, s sok esetben kényelmetlenséget is eredményezhetnek.
A derékpánt középső részét, mely felett a baba medencéjében található súlypontja helyezkedik el, érdemes a hordozó személy azon gerincszakaszára tenni, ahol a legvaskosabb, legteherbíróbb csigolyák vannak, így a terhelés erre a tájékra koncentrálódik. Ezek az ágyéki, ún. deréktáji csigolyáink, melyek bordaíveink alatt, ám medencénk, csípőnk felett helyezkednek el.
Ez általában a legkeskenyebb részünk. Ha csípőre tesszük a derékpántot, a baba súlypontja is lejjebb kerül, s a feje is a hátunk közepéig ér csak fel majd, valamint a kiegyensúlyozatlan terhelés az alhasi szerveinkre, medencealapi izmainkra is negatív hatással lehet. Csípőről a derékpánt le is csúszhat, ami még nagyobb kényelmetlenséget okoz.
A derékpánt pontos elhelyezését azonban természetesen ki kell tapasztalni, pár centis különbségek felfelé-lefelé egyénileg változhatnak.
Ismét fontos pár alapfogalmat tisztázni, ismételni. A hordozás anatómiájából kiindulva nézzük meg, hogy milyen hatással van a babára a fix derékpántos hordozók különféle használati módja!
Fix derékpántos eszközöknél a derékpánt vízszintesen fut a baba combjai alatt s körben, az őt hordozó szülő testén, így a baba a térdei is ebben a magasságban vannak alulról megtámasztva, elöl-, ill. hátonhordozás esetén egyaránt. A baba terpesztésének a mértékét a hordozó személy törzse határozza meg. Ez az optimálisnál szélesebb terpesztés a baba keresztcsonti ízületére hatva homorításra készteti, “kiegyenesíti” a gyermek gerincét.
Hagyományos csatos hordozóeszközök esetében a vállpántok a bodyból felül kiindulva általában a body rész oldalának közepébe csatlakoznak. A megfelelően feszesre húzott eszközben a baba amúgy is “egyenes” gerincére annak fentebb elhelyezkedő, háti szakaszára plusz terhelés kerül, ezzel homorításra késztetve azt.
Némely nézet szerint bugyrosítással elérhető a baba optimális testhelyzete (enyhe terpesz, térdek köldökmagasságig felhúzva) a csatos hordozókban is. Nézzük meg ezt közelebbről!
Mit jelent a bugyrosítás?
1. típus: a fix derékpántos eszköz derékpántját kifordítva kötik a derékra, így a body alsó része öblös lesz, melybe a baba popsija kerül
2. típus: a fix derékpántos eszköz derékpántjának felső vonalánál lejjebb helyezik a baba medencéjét, s így a csatos vállpántjainak meghúzásával a saját köldöke magasságába kerülnek a térdei
3. típus: medencebillentés: a baba combjait alulról megfogva felfelé-befelé csavarják a hordozóeszközben, így a térdei a saját köldöke magasságába kerülnek
Bugyrosítsunk vagy ne?
A “bugyrosítás” kifejezés fix derékpántos hordozók esetén nem helytálló, hiszen bugyrot csak a szövött kendő U alakban futó kötései (kengurukötés, csípőkenguru, batyu, ill. karikás kendő) tudnak nyújtani, ezzel biztosítva a baba enyhe terpesztését és a köldökig felhúzott térdek helyzetét.
Medencebillentéskor a baba combjait felfelé-befelé mozgatják és így igazítják a testhelyzetét a hordozóeszközben. A gyermek térdei a saját köldökének magasságába kerülnek és a terpesztése látszólag mérséklődik.
Ha a fix derékpántos eszközöket “bugyrosítva” használjuk, akkor széles marad a terpesztés (a szülő törzse meghatározza a gyermek combjainak nyitását), de a baba feneke lejjebb csúszik, a térdei pedig feljebb kerülnek. Ez nem tehermentes helyzet a csípő számára, hiszen így dupla nyújtóerőnek van kitéve a csípőízület: nem csak kifelé a túlzott terpesztésből adódóan, hanem felfelé is.
Sok “oktatófotó” kering ezzel kapcsolatban az interneten, promotálva az ‘M-tartás’-t. Ez a testhelyzet a béka által felvett pózra hasonlít, vagyis a terpesztés nagy, és valóban a köldök síkjával egy vonalban helyezkednek el a térdek is. Ez a csípőízület számára egy terhelt állapot.
A “bugyrosítás” lazábbra hagyott eszközt feltételez, hiszen bőven tudjuk mozgatni a baba combjait felfelé, ám ez a gerinc számára sem kedvező. A baba belerogy a hordozóba, a csigolyák összenyomják az érhálózattal teli porckorongot.
Ha a hordozóeszköz nincs megfelelően feszesre húzva, akkor a baba és a hordozó személy testének súlypontja eltávolodik egymástól. Minél nagyobb ez a távolság, annál nagyobb mértékben kell ezt a szülő testének kompenzálnia. Tehát vagy előre vagy hátra fog dőlni a felnőtt teste. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata sajnos számtalanszor jelenti a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
Feszesre húzott eszközben a baba teste nem távolodik el a hordozó személy testétől, a súlypontjuk azonos, a hordozóeszköz a lehető legideálisabb módon, minél több helyen támasztja a babát.
A medence billentésénél nem fixálja semmi a baba testhelyzetét, illetve combjainak pozícióját. A derékpánt továbbra is vízszintes marad, a gravitáció is lefelé húzza a lábakat, tehát bizonyos időközönként újra meg kell ismételni a combok forgatását, azaz a billentést. Lássuk be, ez nem igazán praktikus!
Folytassuk a hátraforgatás folyamatát!
Ha magunkra csatoltuk a derékpántot, vegyük fel a babát, combjait vízszintesre igazítva a derékpánt felső vonalánál ne engedjük lejjebb. Így simítsuk fel hátára alulról a hordozó body-ját. A vállpántokat az álla, illetve mellkasa előtt szorosan, szűken összefogva forgassuk hátra, figyelve arra, hogy a karunkkal már bújjunk bele a megfelelő vállpántba.
Fontos, hogy az édesanyák mellett az apák is tisztában legyenek vele, hogy vannak belső szerveik, gátjuk! A medencealapi izmok tartják a belső szerveket (emésztő-, húgyúti-, nemi szervek). Ha még nagyobb terhelésnek tesszük ki az említett területet, az izmok elgyengülnek, s később lehet, hogy nem tudják a funkcióikat megfelelően ellátni (pl. inkontinencia, aranyér), melynek tünetei sokszor csak évtizedek múlva jelentkeznek. Habár a nők veszélyeztetettebbek (várandósság, szülés, változókor stb.), az elölhordozás a férfiak tekintetében is mérlegelendő. Háton hordozáskor sokkal kevesebb terhelés éri a gátat, gerincet.
A baba életkori sajátosságait is érdemes szem előtt tartani, hiszen a nagyobbacska csecsemők kíváncsiak a tágabb világra, szívesen nézelődnének már, ennek lehetőségét pedig csípőn- ill. háton hordozáskor tudjuk a ideális módon biztosítani a számukra. Kinyílik számukra a világ, mindent azonos szemszögből láthatnak, mint mi. Mi is szeretünk menetiránnyal szemben utazni, hát a babák is! Ha pedig nézelődnének, kiforognak a hordozóból, ez aszimmetrikus kötést eredményezhet.
A fix derékpántos hordozóeszközök kapcsán elengedhetetlen megemlíteni, hogy a derékpánt, s ahhoz viszonyítva a baba elhelyezkedéséből adódóan az elölhordozás kényelmetlen is, hiszen a gyermek feje hamar eléri a hordozó személy állát./
A biztonságos hátratételt az eszközzel együtt való hátraforgatás garantálja felegyenesedett testhelyzetben, hiszen így mindvégig a szülő, illetve a hordozóeszköz támasztja a baba hátát, nem tudja magát ellökni, s ez a kötésmód biztosítja a gyermek pontos, szimmetrikus elhelyezkedését is. A felegyenesedett testhelyzet garantálja azt is, hogy a baba súlya a hordozóeszköz azon részébe koncentrálódjon, ahol hordozás közben lesz. Mindig egyszerre csak egy mozzanatot végezzünk el: hátraforgatás, vállpánt átemelés stb.
Javaslom, hogy másra (sem barátnőre, sem rokonra!) ne kössön senki, mert ebben az esetben a gyártó nem felel a baba biztonságáért.
A derékpántot feszesre kell húzni a derekunkon is. Maximum egy-két ujjnyi lazaságot érdemes hagyni, hogy a forgatást a szorosság ne akadályozza. A ruházatunk se legyen túl bő, ne ráncolódjon a derékpánt alatt több rétegben, ezek mind pontatlanságot, s sok esetben kényelmetlenséget is eredményezhetnek.
A derékpánt középső részét, mely felett a baba medencéjében található súlypontja helyezkedik el, érdemes a hordozó személy azon gerincszakaszára tenni, ahol a legvaskosabb, legteherbíróbb csigolyák vannak, így a terhelés erre a tájékra koncentrálódik. Ezek az ágyéki, ún. deréktáji csigolyáink, melyek bordaíveink alatt, ám medencénk, csípőnk felett helyezkednek el.
 |
| lazán viselt hordozó A kép figyelemfelkeltő, nem ajánljuk az ilyen jellegű hordozást! (forrás: nytimes) |
Ez általában a legkeskenyebb részünk. Ha csípőre tesszük a derékpántot, a baba súlypontja is lejjebb kerül, s a feje is a hátunk közepéig ér csak fel majd, valamint a kiegyensúlyozatlan terhelés az alhasi szerveinkre, medencealapi izmainkra is negatív hatással lehet. Csípőről a derékpánt le is csúszhat, ami még nagyobb kényelmetlenséget okoz.
A derékpánt pontos elhelyezését azonban természetesen ki kell tapasztalni, pár centis különbségek felfelé-lefelé egyénileg változhatnak.
Ismét fontos pár alapfogalmat tisztázni, ismételni. A hordozás anatómiájából kiindulva nézzük meg, hogy milyen hatással van a babára a fix derékpántos hordozók különféle használati módja!
Fix derékpántos eszközöknél a derékpánt vízszintesen fut a baba combjai alatt s körben, az őt hordozó szülő testén, így a baba a térdei is ebben a magasságban vannak alulról megtámasztva, elöl-, ill. hátonhordozás esetén egyaránt. A baba terpesztésének a mértékét a hordozó személy törzse határozza meg. Ez az optimálisnál szélesebb terpesztés a baba keresztcsonti ízületére hatva homorításra készteti, “kiegyenesíti” a gyermek gerincét.
Hagyományos csatos hordozóeszközök esetében a vállpántok a bodyból felül kiindulva általában a body rész oldalának közepébe csatlakoznak. A megfelelően feszesre húzott eszközben a baba amúgy is “egyenes” gerincére annak fentebb elhelyezkedő, háti szakaszára plusz terhelés kerül, ezzel homorításra késztetve azt.
 |
| homorításra késztetett, kiegyenesedő gerinc (forrás: manduca.de) |
Némely nézet szerint bugyrosítással elérhető a baba optimális testhelyzete (enyhe terpesz, térdek köldökmagasságig felhúzva) a csatos hordozókban is. Nézzük meg ezt közelebbről!
Mit jelent a bugyrosítás?
1. típus: a fix derékpántos eszköz derékpántját kifordítva kötik a derékra, így a body alsó része öblös lesz, melybe a baba popsija kerül
2. típus: a fix derékpántos eszköz derékpántjának felső vonalánál lejjebb helyezik a baba medencéjét, s így a csatos vállpántjainak meghúzásával a saját köldöke magasságába kerülnek a térdei
3. típus: medencebillentés: a baba combjait alulról megfogva felfelé-befelé csavarják a hordozóeszközben, így a térdei a saját köldöke magasságába kerülnek
Bugyrosítsunk vagy ne?
A “bugyrosítás” kifejezés fix derékpántos hordozók esetén nem helytálló, hiszen bugyrot csak a szövött kendő U alakban futó kötései (kengurukötés, csípőkenguru, batyu, ill. karikás kendő) tudnak nyújtani, ezzel biztosítva a baba enyhe terpesztését és a köldökig felhúzott térdek helyzetét.
Medencebillentéskor a baba combjait felfelé-befelé mozgatják és így igazítják a testhelyzetét a hordozóeszközben. A gyermek térdei a saját köldökének magasságába kerülnek és a terpesztése látszólag mérséklődik.
Ha a fix derékpántos eszközöket “bugyrosítva” használjuk, akkor széles marad a terpesztés (a szülő törzse meghatározza a gyermek combjainak nyitását), de a baba feneke lejjebb csúszik, a térdei pedig feljebb kerülnek. Ez nem tehermentes helyzet a csípő számára, hiszen így dupla nyújtóerőnek van kitéve a csípőízület: nem csak kifelé a túlzott terpesztésből adódóan, hanem felfelé is.
Sok “oktatófotó” kering ezzel kapcsolatban az interneten, promotálva az ‘M-tartás’-t. Ez a testhelyzet a béka által felvett pózra hasonlít, vagyis a terpesztés nagy, és valóban a köldök síkjával egy vonalban helyezkednek el a térdek is. Ez a csípőízület számára egy terhelt állapot.
A “bugyrosítás” lazábbra hagyott eszközt feltételez, hiszen bőven tudjuk mozgatni a baba combjait felfelé, ám ez a gerinc számára sem kedvező. A baba belerogy a hordozóba, a csigolyák összenyomják az érhálózattal teli porckorongot.
Ha a hordozóeszköz nincs megfelelően feszesre húzva, akkor a baba és a hordozó személy testének súlypontja eltávolodik egymástól. Minél nagyobb ez a távolság, annál nagyobb mértékben kell ezt a szülő testének kompenzálnia. Tehát vagy előre vagy hátra fog dőlni a felnőtt teste. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata sajnos számtalanszor jelenti a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
 |
| bugyrosított hordozóeszköz - a baba összerogy a hordozóban, a hordozó személy hátradől A kép figyelemfelkeltő, nem ajánljuk az ilyen jellegű hordozást! |
Feszesre húzott eszközben a baba teste nem távolodik el a hordozó személy testétől, a súlypontjuk azonos, a hordozóeszköz a lehető legideálisabb módon, minél több helyen támasztja a babát.
A medence billentésénél nem fixálja semmi a baba testhelyzetét, illetve combjainak pozícióját. A derékpánt továbbra is vízszintes marad, a gravitáció is lefelé húzza a lábakat, tehát bizonyos időközönként újra meg kell ismételni a combok forgatását, azaz a billentést. Lássuk be, ez nem igazán praktikus!
Folytassuk a hátraforgatás folyamatát!
Ha magunkra csatoltuk a derékpántot, vegyük fel a babát, combjait vízszintesre igazítva a derékpánt felső vonalánál ne engedjük lejjebb. Így simítsuk fel hátára alulról a hordozó body-ját. A vállpántokat az álla, illetve mellkasa előtt szorosan, szűken összefogva forgassuk hátra, figyelve arra, hogy a karunkkal már bújjunk bele a megfelelő vállpántba.
Forgatáskor maradjunk felegyenesedve és csúsztassuk a derekunkon a derékpántot, ne emelgessük a babát közben! Ha utóbbit tesszük, végeredményünk aszimmetrikus lehet.
Ha a hátunk közepére került a baba, csak azután foglalkozzunk a másik vállpántba való bebújással - a lépések szétválasztása a biztonságos felvételt szolgálja. A vállpántokat ne felejtsük el feszesre húzni: egészen hátulról, határozottan előrevezetve a lazaságot, húzzuk a hevedert a létracsaton keresztül, párhuzamosan oda, ahonnan az érkezik. A vállpántok teljes szélességükben feküdjenek fel a vállak elülső ívére, ne álljanak el, ne is lehessen elhúzni, elemelni a pántokat onnan.
 |
| a csatos hordozó vállpántjának feszesre húzása |
Ne feledjük: a túlzott aprólékosság, a sok kis igazgató mozdulat éppúgy megnöveli a hiba lehetőségét, mint a gyorsaság, s így a felületes kapkodás.
Milyen a kellő feszesség?
Milyen a kellő feszesség?
- biztonságos: a baba törzse, feje nem rogy bele az eszközbe, illetve
- nem dől el semelyik oldalra, a hordozóban szimmetrikusan helyezkedik el, gerince függőleges
- szabadok a gyermek légutai, mely feltételezi azt is, hogy a hordozóeszköz body része nem túl magas a gyermek termetéhez
- azonos a hordozó személy és a gyermek súlypontja
- a kész kötésben a vállpántokat nem lehet elemelni, elhúzni a hordozó személy vállától, nem is kell kézzel tartani azokat, tehát nem lazák, valamint
- nem is húzzák a szülő vállát, nincs túlfeszítve, vagyis
- a kötésmód egyenes tartást biztosít a hordozó személynek,
- s így semmilyen rendellenes testtartással (vállak előre- vagy hátrahúzása, a felsőtest előre- ill. hátradőlése) nem szükséges kompenzálnia a baba súlyát
- a hordozóeszköz egy rétegben, ráncmentesen, anyagfelesleg nélkül támasztja a baba törzsét
- fix derékpántos hordozóeszközben a baba popsija nem lóg rá kívülről a derékpántra, a gyermek combjai annak felső, vízszintes vonalához igazodnak
 |
| (forrás: Mátyus Évi spec. hordozási tanácsadó) |
A hordozó feszesre húzását minden hordozóeszköz esetében, minden alkalommal, felvétel után, a hordozó személynek önállóan, saját magán célszerű elvégezni. Ugyanígy, levétel előtt ajánlom a hevederek létracsaton keresztüli meglazítását.
Szerző: Török Ági, Zuglói Babahordozó Klub
Szerző: Török Ági, Zuglói Babahordozó Klub
