A bababoltban a szakképzett eladók általában nem hordozási tanácsadók, így nem ismerik a kisbaba anatómiai sajátosságait, a hordozóeszközök tulajdonságait és ezek babára gyakorolt hatásait.
Sok esetben a - profitorientált - termékbemutatókat nevezik a szervezők hordozási tanácsadásnak, holott utóbbi személyre szabott, szélesebb körű és jó esetben márkafüggetlen.
Tartsuk szem előtt, hogy az ismert, sok esetben külföldi gyártók, vagy akár a haszonkulccsal dolgozó forgalmazók nagy összegeket fordítanak a vásárlókörük bővítésére irányuló marketingre: csábító termékismertető ajánlásokra a dobozon, esetleges félrevezető igazolásokra (ld. Hip Dysplasia Institut), olyan fotós illusztrációkra, amelyeken el vannak rejtve az avatatlan szemek elől az adott hordozó babára gyakorolt negatív hatásait mutató részletek: homorodó gerinc, alá nem támasztott combok, kifelé forduló lábfejek, a baba hátán ráncolódó hordozó stb. A katalógusfotók pár hónapos babákkal készülnek, nem az ajánlott időintervallumban szereplő újszülött-, illetve óvodáskorú gyermekekkel.
Az influenszerek részére adott termékekről, illetve a “hájpolásról” se feledkezzünk meg: ne legyünk befolyásolhatók kizárólag mások, netán ismeretlenek - akár kétségbe is vonható - tapasztalatai által, hiszen testalkataink, igényeink, gyermekeink (életkor, méret, mozgásfejlődési szint stb.) teljesen különbözőek lehetnek. A hordozóeszközök piacán is sok esetben igaz, hogy a magas ár nem feltétlenül takar jobb minőséget, vagy több tudást.
“Lehet-e újszülött babát csatos hordozóeszközben hordozni?”
Igen, bele lehet tenni pici babát is a csatosba!
A kérdést mégis érdemes alaposabban körbejárni: milyenek egy kicsi baba anatómiai sajátosságai, milyenek az adott hordozóeszköz tulajdonságai, ezek a tulajdonságok hogyan hatnak a baba testére?
A csecsemő gerince nagyon érzékeny, a mellette futó és a hát egyéb izmai fejletlenek. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a baba gerincében a görbületek és erősödnek az azt tartó izmok is.
A kisbabák a fentieken túl éretlen csípővel jönnek a világra. Ez azt jelenti, hogy a csípőízületi vápa még sekély, lapos, a combcsont nyaka pedig kevésbé hajlított. Így a két csont összekapaszkodása még nem olyan stabil, mint nálunk felnőtteknél. A csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba combjai enyhe terpesztésben vannak, a térdei pedig a saját köldöke magasságáig fel vannak húzva.
Ha ebben a testhelyzetben támasztjuk meg a babát, akkor elérhetjük a számára élettani, tehermentes pozíciót.
 |
| (forrás: ZBK) |
A fix derékpántos eszközökben (mei-tai, félcsatos, csatos) a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz.
Tehát, csatos hordozóeszközben megvalósítható a baba hordozása, de a kicsi számára e fentiek tükrében kompromisszumot jelent mindenképpen (amelyik hordozóeszköz a baba számára nem az élettani, tehermentes testhelyzetet támogatja hordozáskor, az valamilyen szinten kompromisszumot jelent a baba szempontjából.)
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésben, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor.
“Rugalmast használtunk, váltanánk csatosra. Melyiket ajánljátok?”
A gyártók a rugalmas kendők használatát újszülött kortól bizonyos felső súlyhatárhoz kötik, melynek oka a hurkolt alapanyag és annak elasztán-tartalma. Emiatt nagyobb terhelés alatt, három rétegben kötve is megnyúlik a hordozókendő. Ugyanekkor a formázott hordozók gyártói már 3 hónapos kortól vagy 3,5 kg-tól ajánlják termékeiket. Logikus igény lenne a szülők részéről a fenti kérdés.
Ám a csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny. A hát- és a gerinc mellett futó izmok fejletlenek. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a baba gerincében a görbületek és erősödnek a gerinc melletti izmai is.
Csatos hordozóban a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz. A csatos hordozóeszköz a baba számára nem a fiziológiás, tehermentes testhelyzetet támogatja hordozáskor, így kompromisszumot jelent.
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésében, annál inkább célszerű az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor, melyet a szövött kendős kötések tudnak biztosítani. Ha a szülők az információ birtokában vannak és esetleg ki is próbálták a kendőket, de ennek ellenére mégsem szeretnék használni, akkor számukra a baba szempontjából a legkisebb komromisszummal járó hordozóeszközök (pl. mei-tai, félcsatos) használatát javasoljuk vagy azt, hogy várjanak a hordozással.
“Olyan hordozót keresünk, amit csak fel kell venni, nem kell kötözgetni vagy állítgatni.”
Ha a család nem akar kendőt használni, habár a baba mozgásfejlődési szintje még ezt indokolná, érdemes körbejárni a témát: miért ózdkodnak a szülők a szövött kendő használatától, mit tudnak a hordozás anatómiai szempontjairól, mit tudnak a hordozóeszközökről és azok babára gyakorolt hatásairól.
Ha esetleg a rugalmast már ismerik, érdemes a szövött kendőkkel mégis megpróbálkozni, használatuk nem sokban tér el egymástól, utóbbi tovább, akár hordozós kor végéig elkísérhet.
A szövött kendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Ugyanakkor mindegyik hordozóeszköz használatát, esetleges állítási lehetőségeit meg kell tanulni, felvételkor feszesre húzni, levételkor kiengedni és ezek alkalmazását gyakorolni szükséges ahhoz, hogy gyorsan, biztosan és biztonságosan lehessen őket kezelni.
Az izommemória az jelenti, hogy az izmok „emlékeznek” a korábbi testmozgás során tapasztaltakra. Amikor egy motorikus képességet megtanulunk - mint például a kendő megkötését - az információ eltárolódik a kisagyban. Vagyis addig kell tudatosan, odafigyelve ismételni az adott mozdulatsort - így edzve az ideg- és izomrendszerünk -, míg az idegrendszer meg nem tanulja gondolkodás nélkül, folyamatosan és koordináltan elvégezni a mozdulatokat.
Tehát minél többször gyakoroljuk a hordozóeszköz- akár kendők, akár fix derékpántos eszközök használatát, annál jobbak leszünk benne, annál biztosabbak lesznek a mozdulataink, annál gyorsabban kötjük meg az adott kötést, annál precízebb és gyorsabb lesz majd a végeredmény is.
“Szeretnék hordozni, olyat keresek, ami kényelmes és egyszerű.”
Ha a család nem akar kendőt használni, habár a baba mozgásfejlődési szintje még ezt indokolná (ld. A hordozás anatómiai szempontjai), érdemes körbejárni a témát: miért ózdkodnak a szülők a szövött kendő használatától, mit tudnak a hordozás babát érintő anatómiai szempontjairól, mit tudnak a hordozóeszközökről és azok babára gyakorolt hatásairól.
Ha esetleg a rugalmast már ismerik, érdemes a szövött kendőkkel mégis megpróbálkozni, használatuk nem sokban tér el egymástól, utóbbi tovább, akár hordozós kor végéig elkísérhet. A szövött kendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Sokszor nem egyszerűbb a csatosok használata, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát is kitartóan gyakorolni, tanulni kell.
A rosszul megválasztott, helytelenül megkötött, lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő hordozóeszköz használata számtalanszor kényelmetlenséget, fájdalmat okozhat a hordozó személynek, vagy akár a babának.
“A baba nem hordozható 3 hónapos kora előtt?”
A kisbaba újszülött (koraszülött) kortól hordozható.
A magzatnak a pocakban folyamatos érintésben, masszírozásban van része. A baba az anyaméh védelmében folyamatosan hallgatja a mama szívdobogását és a kívülről érkező hangokat is. Meleg, sötét helyen él, állandó mozgásban van. Kilenc hónapon keresztül a mamával alszik együtt. Megszületése után ez a biztonságos, tökéletes világ megszűnik a számára.
A kisbabának meg kell ismerkednie a számára ismeretlen és ijesztő kinti világgal. Testközelben - ahol hallhatja a mama szívdobogását, ahol anyaillat, anyameleg van, ahol ringatva van – tudjuk a számára folyamatosan biztosítani a biztonságérzetet, a szeretve létezést.
A szövött hordozókendők (hosszú és karikás) képesek arra, hogy a babát az élettani testhelyzetben tehermentesen pontról pontra, a gerincét csigolyáról csigolyára támasszák, illetve az optimális csípőfejlődést teljes mértékben támogassák. Szövött kendőben újszülött kortól hordozós kor végéig lehet elöl, csípőn és háton hordozni a kisbabát.
“Newborn csatos? Akkor ebben hordozhatom a kisbabámat?”
Léteznek a gyártók vagy forgalmazók által újszülötteknek ajánlott csatos hordozóeszközök.
A kérdést mégis érdemes alaposabban körbejárni: milyenek egy kicsi baba anatómiai sajátosságai, milyenek az adott hordozóeszköz tulajdonságai, ezek a tulajdonságok hogyan hatnak a baba testére?
A csecsemő gerince nagyon érzékeny, a mellette futó és a háta egyéb izmai fejletlenek. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a baba gerincében a görbületek és erősödnek az azt tartó izmok is.
A kisbabák a fentieken túl éretlen csípővel jönnek a világra. Ez azt jelenti, hogy a csípőízületi vápa még sekély, lapos, a combcsont nyaka pedig kevésbé hajlított. Így a két csont összekapaszkodása még nem olyan stabil, mint nálunk felnőtteknél. A csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpesztésben vannak, a térdei pedig a saját köldöke magasságáig fel vannak húzva.
Ha ebben a testhelyzetben támasztjuk meg a babát, akkor elérhetjük a számára élettani, tehermentes pozíciót.
A fix derékpántos eszközökben (mei-tai, félcsatos, csatos) a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz.
A baba kisebb terpesztése elérhető feszesre nem húzott hordozási móddal is. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata sajnos számtalanszor jelenti a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
Tehát, csatos hordozóeszközben megvalósítható a baba hordozása, de a kicsi számára a fentiek tükrében kompromisszumot jelent mindenképpen (amelyik hordozóeszköz a baba számára nem az élettani, tehermentes testhelyzetet támogatja hordozáskor, az valamilyen szinten kompromisszumot jelent a baba szempontjából).
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésben, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor.
Ne feledjük, egyes gyártók - a szélesebb vásárlókör, s így - a nagyobb bevétel érdekében fogalmazhatják meg ajánlásaikat, akár olyan fotós illusztrációkkal, amelyeken el vannak rejtve az avatatlan szemek elől az adott hordozó babára gyakorolt negatív hatásait mutató részletek: homorodó gerinc, alá nem támasztott combok, kifelé forduló lábfej stb.
Ha a kisbaba különleges igényű (pl. koraszülött, fennáll-e csípőprobléma, vagy izomtónus-eltérés stb.), még inkább érdemes megfontolni a hordozóeszköz-választást.
“A hordozás fáj, kényelmetlen, nem jött be.” “Nem tetszett a babámnak, nem szerette.” “Fájhat a babámnak a hordozás?”
Annak, hogy a kisbaba nyűgös kötés/csatolás közben vagy után, rengeteg oka lehet.
Érdemes ezeket végigzongorázni: hol tart a kicsi a mozgásfejlődésben, milyen típusú és méretű hordozóeszközt használunk, mi alapján és hogyan, kellően feszesre húzva használjuk-e azt, milyen ruha van a picin hordozás közben stb. Továbbá, hogy időre született-e vagy koraszülött, van-e esetleg csípőproblémája, izomtónus eltérése stb. De akár egyszerűen éhes is, álmos is lehet a kisbaba.
A helytelenül megkötött, lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata számtalanszor kényelmetlenséget, fájdalmat okozhat a hordozó személynek, vagy akár a babának.
Ezek nagy része könnyedén és gyorsan orvosolható problémák, nem jelentik azt, hogy a babának nem tetszik maga a hordozás!
Érdemes hordozási tanácsadó segítségét kérni, ha bárhol akadályba ütközünk a kötés folyamatában, mert néha elég egy-egy apró mozdulat, praktikus javaslat, vagy beállítás-módosítás a sikerhez.
Természetesen a megfelelő eszközválasztás nagyban hozzájárul a minden résztvevő számára kényelmes hordozás megvalósításához.
“Félek a batyu kötésétől, hogy hátra kell dobni a babát, ez nem biztonságos!” “Félek, hogy leesik!”
Sokszor találkozunk azzal, hogy a batyukötésnél a szülők tartanak a baba hátravételétől, vagy “dobásként” fogalmazzák meg a gördító mozdulatot.
A hordozás alapvetően nem veszélyes a babára nézve. A hordozási tanácsadók felkészültek, biztonságos eszközhasználatot tanítanak, a velük való személyes, személyre szabott, demóbabával végzett, lépésenkénti kötéstanulással, majd a szoros utánkövetéssel való kitartó gyakorlással megelőzhetőek a használatból fakadó esetleges balesetek.
Batyukötésnél a babát a kendőbe feszesen - fekve, térdben vagy ölben - csomagolva, azt végig szorosan kézben tartva gördítjük az alkarunkról a vállunkon át a hátunkra úgy, hogy közben a babát és a kendőt is folyamatosan tartjuk, támasztjuk, így garantálva a gyermek biztonságát.
Mélyebb eredetű lelki félelmek esetén célszerű feltárni ezek okait és ha szükséges, megkeresni a megoldást.
A szövött kendők kötéséhez biztos elhatározás, kitartó gyakorlás szükséges, és jó, ha időközben hordozási tanácsadóval is konzultálunk, akár személyesen hordozóklubban, akár fotók alapján.
“A hordozási tanácsadó ránk állította a hordozót, de mégsem jó!”
A fix derékpántos hordozók egy része sajnos nem állítható, így csak egy szűk időintervallumban idomulnak jól (a baba hátának tarkóig való megtámasztása, combjainak térdhajlattól-térdhajlatig való alátámasztása, s ezzel együtt a derékpánt egyenletes felfekvése a hordozó személyre) egy adott baba-mama párosra. Ennek megoldásaként egyre több állítható hordozóeszközzel találkozhatunk, melyeknek választéka, s így állíthatósági lehetőségei nagyon sokszínű. Javasoljuk, hogy a család lehetőség szerint szakszerű, márkafüggetlen segítséggel próbáljon, vagy kölcsönözzön, kérdezzen hordozóklubtól, hordozási tanácsadótól.
A formázott hordozókon található sok-sok heveder, pánt, behúzó megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát a felhasználóknak mind tanulni és gyakorolni kell. Az önálló felvétel-levétel elsajátítása elengedhetetlen, külső személy közreműködése sok esetben lazaságot eredményezhet vagy veszélyt jelenthet a folyamat során.
Ne feledjük, a baba növekedése, az időjárás és évszakok változása, s így az öltözködés, a hordozó személyek eltérő, esetleg változó testalkata is mind befolyásolhatják a hordozóeszköz beállításait.
Ne várjuk, hogy a hordozási tanácsadó megmondja, mit válasszunk, hogyan hordozzunk, ezt mindig a család egyéni felelőssége eldönteni, megtanulni!
“Hordozhatom még elöl a 6 hónapos babámat?”
Az elölhordozás ajánlott súlyhatára 5-7 kg, ám ha figyelünk a testünk jelzéseire, akkor lehet, hogy már 3-4 kg-nál érdemes váltani csípőn- vagy hátonhordozásra.
Fontos, hogy az édesanyák mellett az apák is tisztában legyenek vele, hogy vannak belső szerveik, gátjuk! A medencealapi izmok tartják a belső szerveket (emésztő-, húgyúti-, nemi szervek). Ha még nagyobb terhelésnek tesszük ki az említett területet, az izmok elgyengülnek, s később lehet, hogy nem tudják a funkcióikat megfelelően ellátni (pl. inkontinencia, aranyér), melynek tünetei sokszor csak évtizedek múlva jelentkeznek. Habár a nők veszélyeztetettebbek (várandósság, szülés, változókor stb.), az elölhordozás a férfiak tekintetében is mérlegelendő. Háton hordozáskor sokkal kevesebb terhelés éri a gátat, gerincet.
Ugyanakkor a baba már 2-3-4 hónapos kortól nézelődni szeretne, ezt a szülő hátáról teheti meg szabadon.
Mindezek mellett természetesen adódhatnak olyan élethelyzetek, preferenciák, melyek okot adnak az elölhordozásra (betegség, ülve utazás stb.), de minden esetben mérlegeljük a fentieket.
“Ha a Hip Dysplasia Institut engedélyezi a kenguruk és újszülötteknek a csatosok használatát, a hordozási tanácsadók miért ellenzik?”
A Hip Dysplasia Institute által kiadott oklevél sajnos nem garantálja azt, hogy a hordozóeszköz valóban az élettani, tehermentes testtartást, az optimális csípőfejlődést támogatja a kisbaba számára. Az elismerés megvásárolható, nem feltétlenül fűződik hozzá egzakt szakmai tartalom.
“A hordozás nem tesz jót a szülő gerincének! Majd 20 év múlva meglátja, olyan, mintha most ugyanannyi túlsúlya lenne!”
Tény, hogy az édesanya szervezetét megviseli a várandósság és a szülés. Érdemes tehát már a babatervezéskor készülni erre az időszakra, erősíteni a törzsizmokat és természetesen igyekezni kell fitten maradni a babavárás időszakában is.
Szülés után apránként el lehet kezdeni regeneráló tornát végezni, mely ugyanúgy ezekre a core izmokra irányul, jó esetben gyógytornász szakember segítségével, aki a hát-, és medencealapi izmokra helyezi a hangsúlyt, hiszen ezek felelnek a törzs stabilitásáért, valamint a medence helyes pozíciójáért. Ezek mellett a láb-boka-talp erősítését se hagyjuk figyelmen kívül! Ne feledjük, hosszú távon a kisgyermekes életvitelhez fontos a jó erőnlét, de ehhez várhatóan hozzá is erősödünk a kisbabás hétköznapokkal! Ma már szinte mindenhol elérhető olyan sportolási lehetőség, ahol az édesanya a babájával együtt vehet részt, ezeknek egy része hordozós mozgásforma.
Ugyanakkor a hordozást először próbálni általában kisebb súlyú gyermekkel érdemes. Mégis, ha nagyobb babával kezdenénk hordozni, érdemes apránként, rövid időtartamoktól haladni a hosszabbakig, hogy a szervezetnek, izomzatnak legyen lehetősége hozzászokni a terheléshez.
Hordozáskor a fent leírt tartásjavító gyakorlatok mellett elengedhetetlen a megfelelő hordozóeszköz kiválasztása mind a baba, mind az édesanya szempontjainak figyelembe vételével. Kiemelten fontos, hogy a hordozót feszesre húzva használjuk!
A baba és az őt hordozó személy súlypontjának azonosnak kell lennie, tehát együtt kell mozduljanak, a baba teste ne távolodjon el a hordozó személy testétől, akkor sem, ha az bármerre mozdul! Lazán viselt hordozóeszköznél a távolságot a szülő teste kompenzálja, így vagy előre vagy hátra fog dőlni a felnőtt vállöve vagy törzse. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet.
Érdemes előnyben részesíteni a háton hordozást, így sokkal kevesebb terhelés éri a gátat, gerincet.
A feszesre húzott hordozó nemcsak a kényelmet és a biztonságot adja meg, hanem a helyes testtartást is támogatja: amikor a hordozóeszköz kellően feszes, a baba és a szülő súlypontja közös, így együtt mozognak. Ez leveszi a felesleges terhet a vállról és a derékról, megelőzi az előre- vagy hátradőlést, és segít abban, hogy a szülő gerince természetes, tehermentes helyzetben maradjon.
Más szóval: a feszes hordozó nemcsak kényelmesebbé, hanem tartásjavítóvá is teszi a hordozást, mert a testnek nem kell kompenzálnia a baba súlyát kényszertartásokkal.
Akiknél már jelentkezett derék- vagy hátfájás, azoknak különösen fontos a feszes beállítás. A jól használt hordozó kíméletesen támogatja az izomegyensúlyt, és segíthet megőrizni vagy visszanyerni a helyes mozgástartományt.
Nagyon ritka, de előfordulhat, hogy túl feszes lesz a végeredmény, nyom, feszít a váll- vagy derékpánt. Ekkor is érdemes megnézni: megfelelő-e a pánt szélessége,van-e párnázottsága, utóbbi hossza, annak elhelyezkedését lehet-e állítani: pl. a derékpántot csípőcsontról feljebb mozdítva finomítani a kötésen.
Ne feledjük, a kézben hordozott baba, vagy az autóshordozó, ill. babakocsi emelgetése nagyobb és többnyire féloldalas terhelést jelent a törzs izomzatának.
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0966636218314218?via%3Dihub
“Nem hordozunk, majd beletesszük a babát az autós hordozóba!” “Megoldjuk babakocsival!”
A törzsfejlődést vizsgálva nagyon sok jel mutat arra, hogy az ember hordozott élőlény (csípő-, gerincfejlődése, az újszülött sípcsontjának görbülete, reflexei, barna zsírszövet eloszlása, agyának felépítése és működése). Az éretlenül született gyermek folyamatos gondoskodásra szorul, ezért legalább az egyik szülőnek szünet nélkül mellette kellene tartózkodnia, gondoskodnia róla: etetni, itatni, szárazon és melegen tartani. Összefoglalva az embergyermek antropológiai szempontból kontaktkereső, együttalvó, hordozott főemlős utódja. Így a baba megszületése utáni fejlődési folyamatához elengedhetetlen lenne, hogy folyamatosan a szülei testközelében legyen.
Ha a babát hordozóeszközben a testünkön hordozzuk, akadálymentessé válik a közlekedés, nagy kirándulásokat tehetünk, a lépcsős, szűk helyek sem jelentenek akadályt. Esőben, télen hóban-fagyban a mama-baba egymást melegítik, nem áznak-nem fáznak. A baba folyamatosan érzi az anyukáját vagy az apukáját, így a szülők gyorsabban tudnak reagálni a jelzéseire. A szülők nyernek két szabad kezet, a nagytesókat el lehet látni, a kicsi kevesebbet sír. Megoldható az igény szerint szoptatás (bárhol, bármikor, diszkréten a kendő takarásában), az igény szerinti alvás/altatás. Így nem kell otthon ülni rossz idő esetén sem, hanem szabadon ki lehet mozdulni a négy fal közül: menni az oviba, suliba a testvérekért, hordozós klubba, hordozós sportokat kipróbálni. A gyermek pedig megkapja a testének, lelkének jó hordozást, a testközelséget. Közel azonos szemmagasságból tudja felfedezni, tanulni a világot, az emberek szemből szólítják meg őt, feljebb kerül a kipufogócsövektől.
A kézben hordozott baba, vagy az autóshordozó, ill. babakocsi emelgetése nagyobb és többnyire féloldalas terhelést jelent a törzs izomzatának.
A babának alapvetően nincs szüksége babakocsira. Ezzel szemben testkontaktusra szüksége van, arra, hogy érezze a mama melegét és illatát, szívdobogását, a mozgásának ritmusát. A szülők, nagyszülők kényelmét szolgálhatják a különböző típusú babakocsik, azonban minden élethelyzet megoldható babakocsi nélkül. Az autós hordozóban eltöltött időre szűk időintervallumot határoznak meg a gyártók, s habár ebben tud nézelődni a baba,és szükséges is az utazáshoz, a póz, melyet ilyenkor felvesz, megterhelő a gerincének, nyak-, ill. hátizmainak stb., ízületeinek!
A bababoltok kínálata, a reklámok, sőt egyik-másik mesefilm is mind azt üzenik, hogy sok-sok minden nélkülözhetetlen a baba számára. A várandós kismama már az első védőnői látogatás alkalmával vagy a gyógyszertárakban, drogériákban olyan kuponokat kap kézhez, mellyel több reklámcsomagot válthat ki, melyek tele vannak termékmintákkal és szórólapokkal. Szintén a szülés után, a kórházban is kap egy vagy több reklámanyagot. A holmik nagy része felesleges, ráadásul a baba-mama egység szétválasztására törekszenek, sok esetben anya- és apa-pótlékokként funkcionálnak.
“Van olyan, hogy lekéstük a hordozást? El lehet kezdeni nagyobb babával is?”
Természetesen el lehet kezdeni több hónapos babával is a hordozást!
A nagyobbaknak talán nehezebb lehet visszaszokni a "kuckóba", de a szülők testközelsége, a szemből érkező emberek és a világ, hogy mindenre ráláthatnak felülről, sokat adnak a gyermekek számára.
A háton való kendőzés komolyabb kihívás lehet már csak a súly miatt is, főleg, hogy hosszabbnak ígérkezik a gyakorlási idő a kötési folyamatot tekintve, megfontolandó megpróbálkozni a formázottakkal. Nagyobbacska babánál, aki már aktívan mozgásfejlődik, kisebb a kompromisszum a hordozóban felvett testhelyzetet tekintve, gyorsabb felvenni a hordozóeszközt és rövidebb is a gyakorlási idő. A szülő szempontjából érdemes apránként, rövid időtartamoktól haladni a hosszabbakig, hogy a szervezetnek, izomzatnak legyen lehetősége hozzászokni a nagyobb súly okozta terheléshez.
“Szükség van-e a formázott hordozó oldalán combpárnázásra?”
Kérdés szokott lenni, hogy szükség van-e a formázott hordozó body-jának oldalain a párnázásra, hogy a baba combjait ne nyomja a hordozóeszköz. Alapvetően minden párnázás - akár a hordozó személyen is -, így a body oldalán, tetején elhelyezett bélés is melegíti a babát (ld. hordozás nyáron). Ezzel együtt a vastagabb anyag merevebbé teszi a hordozót, kevésbé idomul a babára, illetve épp ezzel a tulajdonsággal fedi el a gyermek törzsének pontról pontra való megtámasztásának hiányát.
Állítható szélességű fix derékpántos hordozóeszköznél ideális esetben a beállítás egyenletes, így szükségtelen is a combpárna elhelyezése. Ugyanakkor a szűkítés folytán létrejövő ráncok mellett, a body oldalának párnázása jobban torlódhat a gyermek térdhajlatánál az anyag. Ez ennél az eszköztípusnál a baba optimálisnál szélesebb terpesztése miatt terhelheti a térdízületet.
“A babám túl van feszítve a hordozóban, rugózik is.” “Túl szoros így a babámnak!”
A baba törzsének megfelelő megtámasztásához nélkülözhetetlen, hogy a hordozó kellően feszesre legyen húzva, s így a hordozó személlyel azonos legyen a súlypontja, vagyis ne távolodjon el a testük egymástól, a gyermek ne rogyjon bele a hordozóeszközbe. Ez elengedhetetlen a hordozás biztonságosságához.
Hordozókendő esetén a túlhúzás esélye igen csekély, viszont előfordulhat egyenetlen feszesre húzás, mely azt jelenti, hogy egyes sávok lazábbak, más sávok (pl. szegés) pedig az ideálisnál szorosabbak.
Formázott hordozóknál előfordul a pántok-hevederek túlhúzása, ennek legtöbbször az anya-baba páros alkatához, állapotához (pl. izomtónus eltérés) nem megfelelő típus- és méretválasztás, a pontatlan beállítás vagy helytelen felvétel az oka.
Csatos hordozóban a baba elhelyezkedéséből valóban következtethetünk rá, hogy kényelmetlen számára, hiszen a feszesre húzott hevederek feszülhetnek a vállán, hátán, ezzel kiegyenesítve a gerincét.
Tehát, csatos hordozóeszközben megvalósítható a baba hordozása, de a kicsi számára e fentiek tükrében kompromisszumot jelent mindenképpen (amelyik hordozóeszköz a baba számára nem az élettani, tehermentes testhelyzetet támogatja hordozáskor, az valamilyen szinten kompromisszumot jelent a baba szempontjából.)
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésben, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor.
“Rugalmast használtunk, váltanánk csatosra. Melyiket ajánljátok?”
A gyártók a rugalmas kendők használatát újszülött kortól bizonyos felső súlyhatárhoz kötik, melynek oka a hurkolt alapanyag és annak elasztán-tartalma. Emiatt nagyobb terhelés alatt, három rétegben kötve is megnyúlik a hordozókendő. Ugyanekkor a formázott hordozók gyártói már 3 hónapos kortól vagy 3,5 kg-tól ajánlják termékeiket. Logikus igény lenne a szülők részéről a fenti kérdés.
Ám a csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny. A hát- és a gerinc mellett futó izmok fejletlenek. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a baba gerincében a görbületek és erősödnek a gerinc melletti izmai is.
Csatos hordozóban a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz. A csatos hordozóeszköz a baba számára nem a fiziológiás, tehermentes testhelyzetet támogatja hordozáskor, így kompromisszumot jelent.
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésében, annál inkább célszerű az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor, melyet a szövött kendős kötések tudnak biztosítani. Ha a szülők az információ birtokában vannak és esetleg ki is próbálták a kendőket, de ennek ellenére mégsem szeretnék használni, akkor számukra a baba szempontjából a legkisebb komromisszummal járó hordozóeszközök (pl. mei-tai, félcsatos) használatát javasoljuk vagy azt, hogy várjanak a hordozással.
“Olyan hordozót keresünk, amit csak fel kell venni, nem kell kötözgetni vagy állítgatni.”
Ha a család nem akar kendőt használni, habár a baba mozgásfejlődési szintje még ezt indokolná, érdemes körbejárni a témát: miért ózdkodnak a szülők a szövött kendő használatától, mit tudnak a hordozás anatómiai szempontjairól, mit tudnak a hordozóeszközökről és azok babára gyakorolt hatásairól.
Ha esetleg a rugalmast már ismerik, érdemes a szövött kendőkkel mégis megpróbálkozni, használatuk nem sokban tér el egymástól, utóbbi tovább, akár hordozós kor végéig elkísérhet.
A szövött kendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Ugyanakkor mindegyik hordozóeszköz használatát, esetleges állítási lehetőségeit meg kell tanulni, felvételkor feszesre húzni, levételkor kiengedni és ezek alkalmazását gyakorolni szükséges ahhoz, hogy gyorsan, biztosan és biztonságosan lehessen őket kezelni.
Az izommemória az jelenti, hogy az izmok „emlékeznek” a korábbi testmozgás során tapasztaltakra. Amikor egy motorikus képességet megtanulunk - mint például a kendő megkötését - az információ eltárolódik a kisagyban. Vagyis addig kell tudatosan, odafigyelve ismételni az adott mozdulatsort - így edzve az ideg- és izomrendszerünk -, míg az idegrendszer meg nem tanulja gondolkodás nélkül, folyamatosan és koordináltan elvégezni a mozdulatokat.
Tehát minél többször gyakoroljuk a hordozóeszköz- akár kendők, akár fix derékpántos eszközök használatát, annál jobbak leszünk benne, annál biztosabbak lesznek a mozdulataink, annál gyorsabban kötjük meg az adott kötést, annál precízebb és gyorsabb lesz majd a végeredmény is.
“Szeretnék hordozni, olyat keresek, ami kényelmes és egyszerű.”
Ha a család nem akar kendőt használni, habár a baba mozgásfejlődési szintje még ezt indokolná (ld. A hordozás anatómiai szempontjai), érdemes körbejárni a témát: miért ózdkodnak a szülők a szövött kendő használatától, mit tudnak a hordozás babát érintő anatómiai szempontjairól, mit tudnak a hordozóeszközökről és azok babára gyakorolt hatásairól.
Ha esetleg a rugalmast már ismerik, érdemes a szövött kendőkkel mégis megpróbálkozni, használatuk nem sokban tér el egymástól, utóbbi tovább, akár hordozós kor végéig elkísérhet. A szövött kendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Sokszor nem egyszerűbb a csatosok használata, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát is kitartóan gyakorolni, tanulni kell.
A rosszul megválasztott, helytelenül megkötött, lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő hordozóeszköz használata számtalanszor kényelmetlenséget, fájdalmat okozhat a hordozó személynek, vagy akár a babának.
“A baba nem hordozható 3 hónapos kora előtt?”
A kisbaba újszülött (koraszülött) kortól hordozható.
A magzatnak a pocakban folyamatos érintésben, masszírozásban van része. A baba az anyaméh védelmében folyamatosan hallgatja a mama szívdobogását és a kívülről érkező hangokat is. Meleg, sötét helyen él, állandó mozgásban van. Kilenc hónapon keresztül a mamával alszik együtt. Megszületése után ez a biztonságos, tökéletes világ megszűnik a számára.
A kisbabának meg kell ismerkednie a számára ismeretlen és ijesztő kinti világgal. Testközelben - ahol hallhatja a mama szívdobogását, ahol anyaillat, anyameleg van, ahol ringatva van – tudjuk a számára folyamatosan biztosítani a biztonságérzetet, a szeretve létezést.
A szövött hordozókendők (hosszú és karikás) képesek arra, hogy a babát az élettani testhelyzetben tehermentesen pontról pontra, a gerincét csigolyáról csigolyára támasszák, illetve az optimális csípőfejlődést teljes mértékben támogassák. Szövött kendőben újszülött kortól hordozós kor végéig lehet elöl, csípőn és háton hordozni a kisbabát.
“Newborn csatos? Akkor ebben hordozhatom a kisbabámat?”
Léteznek a gyártók vagy forgalmazók által újszülötteknek ajánlott csatos hordozóeszközök.
A kérdést mégis érdemes alaposabban körbejárni: milyenek egy kicsi baba anatómiai sajátosságai, milyenek az adott hordozóeszköz tulajdonságai, ezek a tulajdonságok hogyan hatnak a baba testére?
A csecsemő gerince nagyon érzékeny, a mellette futó és a háta egyéb izmai fejletlenek. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a baba gerincében a görbületek és erősödnek az azt tartó izmok is.
A kisbabák a fentieken túl éretlen csípővel jönnek a világra. Ez azt jelenti, hogy a csípőízületi vápa még sekély, lapos, a combcsont nyaka pedig kevésbé hajlított. Így a két csont összekapaszkodása még nem olyan stabil, mint nálunk felnőtteknél. A csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpesztésben vannak, a térdei pedig a saját köldöke magasságáig fel vannak húzva.
Ha ebben a testhelyzetben támasztjuk meg a babát, akkor elérhetjük a számára élettani, tehermentes pozíciót.
A fix derékpántos eszközökben (mei-tai, félcsatos, csatos) a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz.
A baba kisebb terpesztése elérhető feszesre nem húzott hordozási móddal is. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata sajnos számtalanszor jelenti a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
Tehát, csatos hordozóeszközben megvalósítható a baba hordozása, de a kicsi számára a fentiek tükrében kompromisszumot jelent mindenképpen (amelyik hordozóeszköz a baba számára nem az élettani, tehermentes testhelyzetet támogatja hordozáskor, az valamilyen szinten kompromisszumot jelent a baba szempontjából).
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésben, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor.
Ne feledjük, egyes gyártók - a szélesebb vásárlókör, s így - a nagyobb bevétel érdekében fogalmazhatják meg ajánlásaikat, akár olyan fotós illusztrációkkal, amelyeken el vannak rejtve az avatatlan szemek elől az adott hordozó babára gyakorolt negatív hatásait mutató részletek: homorodó gerinc, alá nem támasztott combok, kifelé forduló lábfej stb.
Ha a kisbaba különleges igényű (pl. koraszülött, fennáll-e csípőprobléma, vagy izomtónus-eltérés stb.), még inkább érdemes megfontolni a hordozóeszköz-választást.
“A hordozás fáj, kényelmetlen, nem jött be.” “Nem tetszett a babámnak, nem szerette.” “Fájhat a babámnak a hordozás?”
Annak, hogy a kisbaba nyűgös kötés/csatolás közben vagy után, rengeteg oka lehet.
Érdemes ezeket végigzongorázni: hol tart a kicsi a mozgásfejlődésben, milyen típusú és méretű hordozóeszközt használunk, mi alapján és hogyan, kellően feszesre húzva használjuk-e azt, milyen ruha van a picin hordozás közben stb. Továbbá, hogy időre született-e vagy koraszülött, van-e esetleg csípőproblémája, izomtónus eltérése stb. De akár egyszerűen éhes is, álmos is lehet a kisbaba.
A helytelenül megkötött, lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata számtalanszor kényelmetlenséget, fájdalmat okozhat a hordozó személynek, vagy akár a babának.
Ezek nagy része könnyedén és gyorsan orvosolható problémák, nem jelentik azt, hogy a babának nem tetszik maga a hordozás!
Érdemes hordozási tanácsadó segítségét kérni, ha bárhol akadályba ütközünk a kötés folyamatában, mert néha elég egy-egy apró mozdulat, praktikus javaslat, vagy beállítás-módosítás a sikerhez.
Természetesen a megfelelő eszközválasztás nagyban hozzájárul a minden résztvevő számára kényelmes hordozás megvalósításához.
“Félek a batyu kötésétől, hogy hátra kell dobni a babát, ez nem biztonságos!” “Félek, hogy leesik!”
Sokszor találkozunk azzal, hogy a batyukötésnél a szülők tartanak a baba hátravételétől, vagy “dobásként” fogalmazzák meg a gördító mozdulatot.
A hordozás alapvetően nem veszélyes a babára nézve. A hordozási tanácsadók felkészültek, biztonságos eszközhasználatot tanítanak, a velük való személyes, személyre szabott, demóbabával végzett, lépésenkénti kötéstanulással, majd a szoros utánkövetéssel való kitartó gyakorlással megelőzhetőek a használatból fakadó esetleges balesetek.
Batyukötésnél a babát a kendőbe feszesen - fekve, térdben vagy ölben - csomagolva, azt végig szorosan kézben tartva gördítjük az alkarunkról a vállunkon át a hátunkra úgy, hogy közben a babát és a kendőt is folyamatosan tartjuk, támasztjuk, így garantálva a gyermek biztonságát.
Mélyebb eredetű lelki félelmek esetén célszerű feltárni ezek okait és ha szükséges, megkeresni a megoldást.
A szövött kendők kötéséhez biztos elhatározás, kitartó gyakorlás szükséges, és jó, ha időközben hordozási tanácsadóval is konzultálunk, akár személyesen hordozóklubban, akár fotók alapján.
“A hordozási tanácsadó ránk állította a hordozót, de mégsem jó!”
A fix derékpántos hordozók egy része sajnos nem állítható, így csak egy szűk időintervallumban idomulnak jól (a baba hátának tarkóig való megtámasztása, combjainak térdhajlattól-térdhajlatig való alátámasztása, s ezzel együtt a derékpánt egyenletes felfekvése a hordozó személyre) egy adott baba-mama párosra. Ennek megoldásaként egyre több állítható hordozóeszközzel találkozhatunk, melyeknek választéka, s így állíthatósági lehetőségei nagyon sokszínű. Javasoljuk, hogy a család lehetőség szerint szakszerű, márkafüggetlen segítséggel próbáljon, vagy kölcsönözzön, kérdezzen hordozóklubtól, hordozási tanácsadótól.
A formázott hordozókon található sok-sok heveder, pánt, behúzó megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát a felhasználóknak mind tanulni és gyakorolni kell. Az önálló felvétel-levétel elsajátítása elengedhetetlen, külső személy közreműködése sok esetben lazaságot eredményezhet vagy veszélyt jelenthet a folyamat során.
Ne feledjük, a baba növekedése, az időjárás és évszakok változása, s így az öltözködés, a hordozó személyek eltérő, esetleg változó testalkata is mind befolyásolhatják a hordozóeszköz beállításait.
Ne várjuk, hogy a hordozási tanácsadó megmondja, mit válasszunk, hogyan hordozzunk, ezt mindig a család egyéni felelőssége eldönteni, megtanulni!
“Hordozhatom még elöl a 6 hónapos babámat?”
Az elölhordozás ajánlott súlyhatára 5-7 kg, ám ha figyelünk a testünk jelzéseire, akkor lehet, hogy már 3-4 kg-nál érdemes váltani csípőn- vagy hátonhordozásra.
Fontos, hogy az édesanyák mellett az apák is tisztában legyenek vele, hogy vannak belső szerveik, gátjuk! A medencealapi izmok tartják a belső szerveket (emésztő-, húgyúti-, nemi szervek). Ha még nagyobb terhelésnek tesszük ki az említett területet, az izmok elgyengülnek, s később lehet, hogy nem tudják a funkcióikat megfelelően ellátni (pl. inkontinencia, aranyér), melynek tünetei sokszor csak évtizedek múlva jelentkeznek. Habár a nők veszélyeztetettebbek (várandósság, szülés, változókor stb.), az elölhordozás a férfiak tekintetében is mérlegelendő. Háton hordozáskor sokkal kevesebb terhelés éri a gátat, gerincet.
Ugyanakkor a baba már 2-3-4 hónapos kortól nézelődni szeretne, ezt a szülő hátáról teheti meg szabadon.
Mindezek mellett természetesen adódhatnak olyan élethelyzetek, preferenciák, melyek okot adnak az elölhordozásra (betegség, ülve utazás stb.), de minden esetben mérlegeljük a fentieket.
“Ha a Hip Dysplasia Institut engedélyezi a kenguruk és újszülötteknek a csatosok használatát, a hordozási tanácsadók miért ellenzik?”
A Hip Dysplasia Institute által kiadott oklevél sajnos nem garantálja azt, hogy a hordozóeszköz valóban az élettani, tehermentes testtartást, az optimális csípőfejlődést támogatja a kisbaba számára. Az elismerés megvásárolható, nem feltétlenül fűződik hozzá egzakt szakmai tartalom.
“A hordozás nem tesz jót a szülő gerincének! Majd 20 év múlva meglátja, olyan, mintha most ugyanannyi túlsúlya lenne!”
Tény, hogy az édesanya szervezetét megviseli a várandósság és a szülés. Érdemes tehát már a babatervezéskor készülni erre az időszakra, erősíteni a törzsizmokat és természetesen igyekezni kell fitten maradni a babavárás időszakában is.
Szülés után apránként el lehet kezdeni regeneráló tornát végezni, mely ugyanúgy ezekre a core izmokra irányul, jó esetben gyógytornász szakember segítségével, aki a hát-, és medencealapi izmokra helyezi a hangsúlyt, hiszen ezek felelnek a törzs stabilitásáért, valamint a medence helyes pozíciójáért. Ezek mellett a láb-boka-talp erősítését se hagyjuk figyelmen kívül! Ne feledjük, hosszú távon a kisgyermekes életvitelhez fontos a jó erőnlét, de ehhez várhatóan hozzá is erősödünk a kisbabás hétköznapokkal! Ma már szinte mindenhol elérhető olyan sportolási lehetőség, ahol az édesanya a babájával együtt vehet részt, ezeknek egy része hordozós mozgásforma.
Ugyanakkor a hordozást először próbálni általában kisebb súlyú gyermekkel érdemes. Mégis, ha nagyobb babával kezdenénk hordozni, érdemes apránként, rövid időtartamoktól haladni a hosszabbakig, hogy a szervezetnek, izomzatnak legyen lehetősége hozzászokni a terheléshez.
Hordozáskor a fent leírt tartásjavító gyakorlatok mellett elengedhetetlen a megfelelő hordozóeszköz kiválasztása mind a baba, mind az édesanya szempontjainak figyelembe vételével. Kiemelten fontos, hogy a hordozót feszesre húzva használjuk!
A baba és az őt hordozó személy súlypontjának azonosnak kell lennie, tehát együtt kell mozduljanak, a baba teste ne távolodjon el a hordozó személy testétől, akkor sem, ha az bármerre mozdul! Lazán viselt hordozóeszköznél a távolságot a szülő teste kompenzálja, így vagy előre vagy hátra fog dőlni a felnőtt vállöve vagy törzse. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet.
Érdemes előnyben részesíteni a háton hordozást, így sokkal kevesebb terhelés éri a gátat, gerincet.
A feszesre húzott hordozó nemcsak a kényelmet és a biztonságot adja meg, hanem a helyes testtartást is támogatja: amikor a hordozóeszköz kellően feszes, a baba és a szülő súlypontja közös, így együtt mozognak. Ez leveszi a felesleges terhet a vállról és a derékról, megelőzi az előre- vagy hátradőlést, és segít abban, hogy a szülő gerince természetes, tehermentes helyzetben maradjon.
Más szóval: a feszes hordozó nemcsak kényelmesebbé, hanem tartásjavítóvá is teszi a hordozást, mert a testnek nem kell kompenzálnia a baba súlyát kényszertartásokkal.
Akiknél már jelentkezett derék- vagy hátfájás, azoknak különösen fontos a feszes beállítás. A jól használt hordozó kíméletesen támogatja az izomegyensúlyt, és segíthet megőrizni vagy visszanyerni a helyes mozgástartományt.
Nagyon ritka, de előfordulhat, hogy túl feszes lesz a végeredmény, nyom, feszít a váll- vagy derékpánt. Ekkor is érdemes megnézni: megfelelő-e a pánt szélessége,van-e párnázottsága, utóbbi hossza, annak elhelyezkedését lehet-e állítani: pl. a derékpántot csípőcsontról feljebb mozdítva finomítani a kötésen.
Ne feledjük, a kézben hordozott baba, vagy az autóshordozó, ill. babakocsi emelgetése nagyobb és többnyire féloldalas terhelést jelent a törzs izomzatának.
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0966636218314218?via%3Dihub
“Nem hordozunk, majd beletesszük a babát az autós hordozóba!” “Megoldjuk babakocsival!”
A törzsfejlődést vizsgálva nagyon sok jel mutat arra, hogy az ember hordozott élőlény (csípő-, gerincfejlődése, az újszülött sípcsontjának görbülete, reflexei, barna zsírszövet eloszlása, agyának felépítése és működése). Az éretlenül született gyermek folyamatos gondoskodásra szorul, ezért legalább az egyik szülőnek szünet nélkül mellette kellene tartózkodnia, gondoskodnia róla: etetni, itatni, szárazon és melegen tartani. Összefoglalva az embergyermek antropológiai szempontból kontaktkereső, együttalvó, hordozott főemlős utódja. Így a baba megszületése utáni fejlődési folyamatához elengedhetetlen lenne, hogy folyamatosan a szülei testközelében legyen.
Ha a babát hordozóeszközben a testünkön hordozzuk, akadálymentessé válik a közlekedés, nagy kirándulásokat tehetünk, a lépcsős, szűk helyek sem jelentenek akadályt. Esőben, télen hóban-fagyban a mama-baba egymást melegítik, nem áznak-nem fáznak. A baba folyamatosan érzi az anyukáját vagy az apukáját, így a szülők gyorsabban tudnak reagálni a jelzéseire. A szülők nyernek két szabad kezet, a nagytesókat el lehet látni, a kicsi kevesebbet sír. Megoldható az igény szerint szoptatás (bárhol, bármikor, diszkréten a kendő takarásában), az igény szerinti alvás/altatás. Így nem kell otthon ülni rossz idő esetén sem, hanem szabadon ki lehet mozdulni a négy fal közül: menni az oviba, suliba a testvérekért, hordozós klubba, hordozós sportokat kipróbálni. A gyermek pedig megkapja a testének, lelkének jó hordozást, a testközelséget. Közel azonos szemmagasságból tudja felfedezni, tanulni a világot, az emberek szemből szólítják meg őt, feljebb kerül a kipufogócsövektől.
A kézben hordozott baba, vagy az autóshordozó, ill. babakocsi emelgetése nagyobb és többnyire féloldalas terhelést jelent a törzs izomzatának.
A babának alapvetően nincs szüksége babakocsira. Ezzel szemben testkontaktusra szüksége van, arra, hogy érezze a mama melegét és illatát, szívdobogását, a mozgásának ritmusát. A szülők, nagyszülők kényelmét szolgálhatják a különböző típusú babakocsik, azonban minden élethelyzet megoldható babakocsi nélkül. Az autós hordozóban eltöltött időre szűk időintervallumot határoznak meg a gyártók, s habár ebben tud nézelődni a baba,és szükséges is az utazáshoz, a póz, melyet ilyenkor felvesz, megterhelő a gerincének, nyak-, ill. hátizmainak stb., ízületeinek!
A bababoltok kínálata, a reklámok, sőt egyik-másik mesefilm is mind azt üzenik, hogy sok-sok minden nélkülözhetetlen a baba számára. A várandós kismama már az első védőnői látogatás alkalmával vagy a gyógyszertárakban, drogériákban olyan kuponokat kap kézhez, mellyel több reklámcsomagot válthat ki, melyek tele vannak termékmintákkal és szórólapokkal. Szintén a szülés után, a kórházban is kap egy vagy több reklámanyagot. A holmik nagy része felesleges, ráadásul a baba-mama egység szétválasztására törekszenek, sok esetben anya- és apa-pótlékokként funkcionálnak.
“Van olyan, hogy lekéstük a hordozást? El lehet kezdeni nagyobb babával is?”
Természetesen el lehet kezdeni több hónapos babával is a hordozást!
A nagyobbaknak talán nehezebb lehet visszaszokni a "kuckóba", de a szülők testközelsége, a szemből érkező emberek és a világ, hogy mindenre ráláthatnak felülről, sokat adnak a gyermekek számára.
A háton való kendőzés komolyabb kihívás lehet már csak a súly miatt is, főleg, hogy hosszabbnak ígérkezik a gyakorlási idő a kötési folyamatot tekintve, megfontolandó megpróbálkozni a formázottakkal. Nagyobbacska babánál, aki már aktívan mozgásfejlődik, kisebb a kompromisszum a hordozóban felvett testhelyzetet tekintve, gyorsabb felvenni a hordozóeszközt és rövidebb is a gyakorlási idő. A szülő szempontjából érdemes apránként, rövid időtartamoktól haladni a hosszabbakig, hogy a szervezetnek, izomzatnak legyen lehetősége hozzászokni a nagyobb súly okozta terheléshez.
“Szükség van-e a formázott hordozó oldalán combpárnázásra?”
Kérdés szokott lenni, hogy szükség van-e a formázott hordozó body-jának oldalain a párnázásra, hogy a baba combjait ne nyomja a hordozóeszköz. Alapvetően minden párnázás - akár a hordozó személyen is -, így a body oldalán, tetején elhelyezett bélés is melegíti a babát (ld. hordozás nyáron). Ezzel együtt a vastagabb anyag merevebbé teszi a hordozót, kevésbé idomul a babára, illetve épp ezzel a tulajdonsággal fedi el a gyermek törzsének pontról pontra való megtámasztásának hiányát.
Állítható szélességű fix derékpántos hordozóeszköznél ideális esetben a beállítás egyenletes, így szükségtelen is a combpárna elhelyezése. Ugyanakkor a szűkítés folytán létrejövő ráncok mellett, a body oldalának párnázása jobban torlódhat a gyermek térdhajlatánál az anyag. Ez ennél az eszköztípusnál a baba optimálisnál szélesebb terpesztése miatt terhelheti a térdízületet.
“A babám túl van feszítve a hordozóban, rugózik is.” “Túl szoros így a babámnak!”
A baba törzsének megfelelő megtámasztásához nélkülözhetetlen, hogy a hordozó kellően feszesre legyen húzva, s így a hordozó személlyel azonos legyen a súlypontja, vagyis ne távolodjon el a testük egymástól, a gyermek ne rogyjon bele a hordozóeszközbe. Ez elengedhetetlen a hordozás biztonságosságához.
Hordozókendő esetén a túlhúzás esélye igen csekély, viszont előfordulhat egyenetlen feszesre húzás, mely azt jelenti, hogy egyes sávok lazábbak, más sávok (pl. szegés) pedig az ideálisnál szorosabbak.
Formázott hordozóknál előfordul a pántok-hevederek túlhúzása, ennek legtöbbször az anya-baba páros alkatához, állapotához (pl. izomtónus eltérés) nem megfelelő típus- és méretválasztás, a pontatlan beállítás vagy helytelen felvétel az oka.
Csatos hordozóban a baba elhelyezkedéséből valóban következtethetünk rá, hogy kényelmetlen számára, hiszen a feszesre húzott hevederek feszülhetnek a vállán, hátán, ezzel kiegyenesítve a gerincét.
 |
| széles terpesztés, kifelé forduló lábfejek, homorodó gerinc |
Javasoljuk, hogy a kisbaba rugdalózója pár számmal nagyobb legyen vagy lábfej nélküli, annak érdekében, hogy hordozáskor kényelmes legyen, a ruha anyaga ne feszüljön a baba talpacskáira és hogy ne akadályozza a térdfelhúzást sem.
Ha a gyermek hintázni, rugózni tud a hordozóban, nagy valószínűséggel a hordozóeszköz nem kellőképp feszes.
A feszesre húzott hordozó nemcsak a kényelmet és a biztonságot adja meg, hanem a helyes testtartást is támogatja: amikor a hordozóeszköz kellően feszes, a baba és a szülő súlypontja közös, így együtt mozognak. Ez leveszi a felesleges terhet a vállról és a derékról, megelőzi az előre- vagy hátradőlést, és segít abban, hogy a szülő gerince természetes, tehermentes helyzetben maradjon. Más szóval: a feszes hordozó nemcsak kényelmesebbé, hanem tartásjavítóvá is teszi a hordozást, mert a testnek nem kell kompenzálnia a baba súlyát kényszertartásokkal.
“Az ortopéd orvos/gyógytornász/Dévényes szerint nem jó a babám csípőjének a hordozás.”
A kisbabák éretlen csípővel jönnek a világra, ez azt jelenti, hogy az ízületi vápa még jóval sekélyebb, laposabb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont összekapaszkodása még nem olyan tökéletes, mint nálunk, felnőtteknél. Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak (60-90 fok) és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig (110-120 fok).
A feszesre húzott hordozó nemcsak a kényelmet és a biztonságot adja meg, hanem a helyes testtartást is támogatja: amikor a hordozóeszköz kellően feszes, a baba és a szülő súlypontja közös, így együtt mozognak. Ez leveszi a felesleges terhet a vállról és a derékról, megelőzi az előre- vagy hátradőlést, és segít abban, hogy a szülő gerince természetes, tehermentes helyzetben maradjon. Más szóval: a feszes hordozó nemcsak kényelmesebbé, hanem tartásjavítóvá is teszi a hordozást, mert a testnek nem kell kompenzálnia a baba súlyát kényszertartásokkal.
“Az ortopéd orvos/gyógytornász/Dévényes szerint nem jó a babám csípőjének a hordozás.”
A kisbabák éretlen csípővel jönnek a világra, ez azt jelenti, hogy az ízületi vápa még jóval sekélyebb, laposabb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont összekapaszkodása még nem olyan tökéletes, mint nálunk, felnőtteknél. Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak (60-90 fok) és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig (110-120 fok).
A szövött hordozókendők (hosszú és karikás) képesek arra, hogy a babát az élettani testhelyzetben tehermentesen pontról pontra, a gerincét csigolyáról csigolyára támasszák, illetve az optimális csípőfejlődést teljes mértékben támogassák.
A hordozási tanácsadók ismerik a baba fent leírt anatómiai sajátosságait, ugyanakkor a hordozóeszközök tulajdonságait is, és azok babára gyakorolt hatásait, s ennek megfelelően személyre szabottan ajánlanak eszközt és hordozási módot. A különleges esetekre szakosodott tanácsadók külön képzésben részesültek a koraszülött-, illetve valamilyen rendellenességgel született kisbabák, valamint mozgásukban, látásukban stb. akadályozott szülők különleges helyzetével kapcsolatban.
Az ortopéd orvosok, gyógytornászok feladata a mozgató- és támasztórendszernek, a csontok, ízületek, gerincoszlop, izmok elváltozásának időbeni felismerése és kezelése. A hordozóeszközök tulajdonságait, azok babára gyakorolt hatásait az adott hordozási módokon általában nem ismerik mélyrehatóan.
Ha bármilyen, a hordozást befolyásoló egészségügyi probléma merül fel, a speciális hordozási tanácsadók szaktudásukkal és a birtokukban lévő speciális hordozóeszközeikkel segítik a családot. Ha szükséges, részt vehetnek a kezelőorvossal, gyógytornásszal, konduktorral stb. való találkozón, konzultáción.
