2021. január 1., péntek

Tévhitek 3. - Fix derékpántos eszközök

Tévhitek cikksorozatunkban a hordozással kapcsolatos gyakran felmerülő kérdéseket, kijelentéseket igyekszünk majd áttekinteni, körüljárni. Elsőként a kenguru volt a témánk, majd az eszközválasztás kapcsán felmerülő gyakran ismételt kérdésekkel foglalkoztunk, most folytatjuk a fix derékpántos hordozók körével.

“Nem tudok hátra kendőt kötni, biztos jobb lesz egy formázott, hiszen a rosszul megkötött batyuval csak ártok!”
Szövött kendővel, batyukötésben elérhető a baba élettani, tehermentes testtartása (enyhe terpesztés, felhúzott térdek, a gerinc C alakú görbületének helyzete). Ezt sem formázott, sem fix derékpántos eszközben nem lehet maradéktalanul elérni, tehát mindenképpen kompromisszumot kötünk, ha utóbbit választjuk. Érdemes alaposan körbejárni a témát, a lehetőségeket: mi az oka, hogy nem megy a batyu, nem megy a hátrakötés, hol akadtunk el. Célszerű hordozási tanácsadó segítségét kérni, ha bárhol akadályba ütközünk a kötés folyamatában, mert néha elég egy-egy apró mozdulat, praktikus javaslat a sikerhez. Továbbá ajánlott többféle hordozóeszközt kipróbálni: az elméleti optimumhoz képest milyen a baba testhelyzete az egyikben, milyen a másikban, valamint ezeket használva a mi testünkre hogy terhel a kisbabánk súlya.

“Háton hordozáskor milyen magasra kell kötni a babát, csak akkor jó, ha kilát a vállam felett?”
Nem, nem feltétlenül kell, hogy kilásson a baba a szülő válla felett. A kisbaba oldalírányba is tud nézelődni, de vannak olyan gyerekek is, akik igénylik, hogy többet lássanak a nagyvilágból. Általánosságban elmondható, hogy az az optimális, ha a baba térdei a hordozó személy alsó bordaívének magasságába - azaz a deréktájra - kerülnek, hiszen itt helyezkednek el a legteherbíróbb csigolyák. A kendőt, derékpántot lehetőség szerint derékra kössük, ne csípőre, hogy az vízszintesen fusson! Fix derékpántos eszközöknél szempont a gravitáció is, hiszen a magasra, mell alá kötött derékpántot lehúzza a baba súlya.
A hordozó személy hátának görbülete is szempont lehet, hogy az alvó kisbabának legyen helye lehajtania a fejét.
Fontos kérdés, hogy a hordozó személyt érinti-e bármilyen hordozást befolyásoló tényező (pl. mozgásszervi rendellenesség, gerincsérv), melyre hatással lehet a baba hordozóban felvett magassága, hogy a hordozás közbeni súlyeloszlás megfelelő legyen.
Természetesen figyeljük gyermekünk és testünk jelzéseit, s ennek megfelelően lejjebb vagy feljebb is kipróbálhatjuk a hordozó viselését.

"Mivel sose volt jó kézügyességem, így nem gondolkozok olyanban, amit nekem kell kötögetni."
Hordozókendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Érdemes a kendők, hordozóeszközök használatát is gyakorolni: minél többször kötjük a kendőt, minél többször gyakoroljuk a kötéseket, annál szebb, feszesebb, pontosabb lesz az eredményünk is. Ha az alapkötéseket begyakoroljuk, akkor akár a bonyolultabb kötésekkel is lehet próbálkozni.
Ha bizonytalanok vagyunk a kötésben, ha bárhol elakadunk, ha segítségre van szükségünk a hordozásban, érdemes hordozási tanácsadóval konzultálni (személyesen vagy online).
Sokszor nem egyszerűbb a fix derékpántos eszközök használata, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát is gyakorolni, tanulni kell.

“Rugalmas kendőbe próbáltam otthon felkötni, nem tetszett neki, biztos nem tetszik neki a hordozás! Inkább csatost választok!”
Annak, hogy a kisbaba sír, nyűgös kötés/csatolás közben vagy után, rengeteg oka lehet.
Érdemes ezeket lezongorázni: hol tart a kicsi a mozgásfejlődésben, milyen hordozóeszközt használunk, mi alapján használjuk azt, milyen ruha van a picin hordozás közben stb. Továbbá, hogy időre született-e vagy koraszülött, van-e esetleg csípőproblémája, izomtónus eltérése stb. De akár egyszerűen éhes is, álmos is lehet a kisbaba.
Rugalmas eszköz esetében szempont lehet a baba mozgásfejlődési szintje és a súlya is, izomtónus-, csípő rendellenesség fennáll-e, illetve a hordozó használt-e (ki van-e esetleg nyúlva), milyen feszesre van húzva a kendő, milyen ruha van a babán, mennyire izzadékony a baba (a rugalmas kendő háromrétegű kötései melegítenek).
Ezek könnyedén orvosolható problémák, nem jelentik azt, hogy a babának nem tetszik maga a hordozás! Érdemes hordozási tanácsadó segítségét kérni, ha bárhol akadályba ütközünk a kötés folyamatában, mert néha elég egy-egy apró mozdulat, praktikus javaslat a sikerhez.
Ajánlott többféle hordozóeszközt kipróbálni: az elméleti optimumhoz képest milyen a baba testhelyzete az egyikben, milyen a másikban, valamint ezeket használva a mi testünkre hogy terhel a kisbabánk súlya.

“Csatost vennénk, mert könnyebb megtanulni, mint kendőt kötni!”
Fix derékpántos hordozóeszköz kiválasztásánál rengeteg szempontra oda kell figyelni. Sokszor nem egyszerűbb a használatuk, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. A helytelenül megkötött, lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszközök sajnos számtalanszor jelentik a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
Eltérő testalkatú szülőpárosnál pedig minden esetben testre kell szabni (kiengedni, behúzni a hevedereket) a hordozót.
Az eszköz alapos megismerése és használatának megtanulása mellett a baba biztonságos felvételét, levételét is javasolt elsajátítani.

(forrás: ZBK)

“Az újszülött-szűkítővel már a pici babát is hordozhatom benne!”
Mivel a baba sokkal kisebb ahhoz, hogy a body részen túlérjenek a lábai, az újszülött-szűkítővel bele kellene állítani vagy guggoltatni a hordozóeszközbe. Ez a testhelyzet nem támogatja az optimális csípő- és gerincfejlődést, ugyanakkor megterhelő a baba boka- és térdízületének, amellett, hogy a talpat is nyomja.

“Már 3 hónapos kortól használható a csatos hordozó, és hordozós kor végéig jó!”
A fix derékpántos eszközökben a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz. Emellett a fix derékpántos eszközökben a baba törzse nincs megtámasztva pontról pontra, mint egy szövött kendőben.
A fix derékpántos hordozóeszközökben pl. mei tai, félcsatos, és csatos eszközökben az eszköz felépítéséből adódóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz: szélesebb terpesztés, vízszintes combok, s ebből fakadóan egyenes vagy homorú gerinc, ezért ezeket az eszközöket csak önálló üléstől, de inkább totyogó kortól ajánljuk.
A hordozóeszköz méretei is meghatározzák, hogy mely időintervallumban passzolnak a hordozott gyermekre, hiszen a térdhajlattól-térdhajlatig való alátámasztást, illetve a hát tartását biztosítaniuk kell. Ezt szolgálják a magasság-, ill. szélességállítási lehetőségek, ám tartsuk szem előtt, hogy sokszor így sem lehet pontosan a babára igazítani a body-t.
Logikus, hogy a fix kialakítású hordozók a baba növekedése miatt nem fedik le a hordozós kort.

“Mekkora a hordozó terpesze?”
A baba terpesztésének a mértékét fokban mérjük (60-90 fok az optimális a csípőfejlődés szempontjából). A hordozóeszköznek szélessége van, amit viszont centiméterben lehet megállapítani. Ez akkor megfelelő, ha térdhajlattól térdhajlatig támasztja alá a baba combjait. A hordozóeszköz mérete csak egy tényező a sok-sok használati paraméter közül (pl. a szülőn, illetve a babán lévő ruha vastagsága is), melyet próbával érdemes megismerni vásárlás előtt.

“Nem baj, ha kinőtte a hordozó szélességét, hiszen a babám már tud járni!”
Kényelmetlen lehet, elzsibbadhat a gyermek lába, ha nincsenek combjai teljes hosszában, egyenletesen alátámasztva, de hosszú távú negatív hatás nem ismert.

(forrás: sweetberry.hu)

“Az ortopédián az orvos is szétnyomta a babám térdeit a vizsgálaton, és azt mondta, hogy hordozhatom őt csatos hordozóban, mert a túlterpesztés nem gond!”
Tény, hogy a csípőfejlődést az enyhe terpesztés és a köldökig felhúzott térdek tudják optimális módon támogatni. Fix derékpántos hordozóban a gyermekek terpesze (lényegesen) nagyobb lehet az ideálisnál, hiszen a hordozó személy törzse szélesre nyitja a baba combjait, így kibillentve a medencét hátrafelé. Ez nem tehermentes pozíció a csípőízület számára.

“Mindegy, hogy hova teszem a derékpántot, ez mindenkinél egyedi!”
A derékpánt középső részét, mely felett a baba medencéjében található súlypontja helyezkedik el, érdemes a hordozó személy azon gerincszakaszára tenni, ahol a legvaskosabb, legteherbíróbb csigolyák vannak, így a terhelés erre a tájékra koncentrálódik. Ezek az ágyéki, ún. deréktáji csigolyáink, melyek bordaíveink alatt, ám medencénk felett helyezkednek el. Ha csípőre tesszük a derékpántot, a baba súlypontja is lejjebb kerül, s a feje is a hátunk közepéig ér csak fel majd, valamint a kiegyensúlyozatlan terhelés az alhasi szerveinkre, medencealapi izmainkra is negatív hatással lehet.
A derékpánt pontos elhelyezését azonban természetesen ki kell tapasztalni, pár centis különbségek felfelé-lefelé egyénileg változók.

“Úgy tedd hátra, ahogy neked kényelmes!”
A biztonságos hátratételt az eszközzel együtt való hátraforgatás garantálja felegyenesedett testhelyzetben, hiszen így mindvégig a szülő vagy a hordozóeszköz támasztja a baba hátát, nem tudja magát ellökni, s ez a kötésmód biztosítja a gyermek pontos elhelyezkedését is. A mellkaspánt becsatolása nem pótolja a vállpántok feszesre húzását!

“Ha magasra van húzva a babám lába, akkor keskenyebb lesz a terpesz, csak be kell billenteni a medencéjét.”
Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak (60-90 fok) és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig (110-120 fok). Fix derékpántos eszközben a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai csak vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A szélesebb terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerülhet, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz.
Medencebillentéskor a baba combjait felfelé-befelé mozgatják és így igazítják a testhelyzetét a hordozóeszközben. A gyermek térdei a saját köldökének magasságába kerülnek és a terpesztése látszólag mérséklődik.
Ez a megoldás lazábbra hagyott eszközt feltételez (bugyrosítás), emiatt a baba testhelyzete nem fix. Ez amellett, hogy nem biztonságos, illetve kényelmetlen lehet a hordozó személy számára, a baba gerince számára sem kedvező. A gyermek belerogy a hordozóba, a csigolyák összenyomják az érhálózattal teli porckorongot.

"Mi az a bugyrosítás?"
A “bugyrosítás” kifejezés fix derékpántos hordozók esetén nem helytálló, hiszen bugyrot csak a szövött kendő U alakban futó kötései tudnak nyújtani, ezzel biztosítva a baba enyhe terpesztését és a köldökig felhúzott térdek helyzetét.
A fix derékpántos hordozóeszköz “bugyrosításának” két típusát különböztetjük meg:
  • a fix derékpántos eszköz derékpánját kifordítva kötik a derékra, így a body alsó része öblös lesz, melybe a baba popsija kerül
  • a derékra már felcsatolt hordozóeszköz derékpántjának felső vonalánál lejjebb helyezik a baba medencéjét, s így felvétel után a vállpánt meghúzásával a baba saját köldökének magasságába kerülnek a térdei
Ha a fix derékpántos eszközöket “bugyrosítva” használjuk, a terpesztés ugyanúgy széles marad, de a baba feneke lejjebb csúszik, a térdei pedig feljebb kerülnek. Ez nem tehermentes helyzet a csípő számára, hiszen így dupla nyújtóerőnek van kitéve a csípőízület: nem csak kifelé a lehetséges túlzott terpesztésből adódóan, hanem felfelé is.

“Olcsó csatost szeretnék”
Sokszor érezhetik a családok borsosnak az egyes hordozóeszközök árát, így érdemes közelebbről megvizsgálni, milyen tényezők adják ki az említett összeget.
A fix derékpántos eszközök szabása és összeállítása (s az ezt megelőző kísérleti-tesztelési időszak) mind kézi munkafolyamatot igényel, a rajtuk található csatok, húzókák, cipzárak biztonságossága nyilvánvalóan szintén emeli az árat az alapanyagként szolgáló kifogástalan minőségű szöveteken és cérnán kívül. Az újonnan vásárolt termék mellé számla jár, ez feltételezi az adót és járulékokat, melyet a készítő befizet, de ne feledkezzünk meg a munkadíjáról sem!
Ha csak ritkán használnánk a hordozót, s emiatt nem akarunk sokat rászánni, akkor is érdemes a fentieknek utánanézni, felpróbálni a kinézett gyártmányt, esetleg vásárlás előtt kikérni hordozási tanácsadó véleményét.
Vásárlás előtt mindig érdemes megfontolni, hogy mi alapján, milyen célra és kinek szeretnénk hordozót választani. A hordozóklubokban szakszerű segítséget kérhetünk, s kipróbálhatjuk a kinézett hordozókat, véleményezést kérhetünk róluk, ezzel elkerülhetjük a látatlanban hozott döntés okozta csalódásokat (ld. a hordozás kényelmetlen, fáj, a hordozóeszköz méretben nem megfelelő, illetve hosszú távon hamar kinőhető stb.), valamint a halmozást és az esetleges kapcsolódó postaköltségeket is.
Amennyiben nem tudunk sokat rászánni egy hordozó beszerzésére, használtan is vásárolhatunk eszközt, például ebben vagy ebben a facebook-os csoportban, illetve létezik egy facebook-os csoport, mely biztonságos, sok esetben gyári, rendszeresen ellenőrzött hordozóeszközöket kölcsönöz ingyenesen hosszú távra rászoruló családoknak, érdemes őket megkeresni.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy otthon nem tanácsos szakértelem nélkül hordozóeszköz-varrásba kezdeni!