A humán törzsfejlődést, azon belül újszülött anatómiai sajátosságait vizsgálva nagyon sok jel mutat arra, hogy az ember hordozott élőlény (csípő-, gerincfejlődése, sípcsont görbülete, reflexeink, barna zsírszövet eloszlása, agy felépítése és működése).
Folyamatos gondoskodásra szorul, ezért legalább az egyik szülőnek szünet nélkül mellett kellene tartózkodnia, gondoskodnia róla: etetni, itatni, szárazon és melegen tartani, altatni, ölelni, szeretgetni. A babák megszületésük utáni fejlődési folyamatához elengedhetetlen, hogy folyamatosan a szülei testközelében legyenek.
A babát nem kell elszeparálni az élet zajaitól, a családi élet pezsgésétől! Kulturális tévhit, hogy egyedül kell feküdnie a kiságyban vagy a babakocsiban.
A nyugati kultúra megpróbál fészeklakót nevelni a hordozott élőlényből, a szükségleteket mindenféle „kütyükkel”, anyapótlék-tárgyakkal próbálja kielégíteni (pl. babakocsi, cumi, kiságy, bébikomp stb.).
Folyamatos gondoskodásra szorul, ezért legalább az egyik szülőnek szünet nélkül mellett kellene tartózkodnia, gondoskodnia róla: etetni, itatni, szárazon és melegen tartani, altatni, ölelni, szeretgetni. A babák megszületésük utáni fejlődési folyamatához elengedhetetlen, hogy folyamatosan a szülei testközelében legyenek.
A babát nem kell elszeparálni az élet zajaitól, a családi élet pezsgésétől! Kulturális tévhit, hogy egyedül kell feküdnie a kiságyban vagy a babakocsiban.
A nyugati kultúra megpróbál fészeklakót nevelni a hordozott élőlényből, a szükségleteket mindenféle „kütyükkel”, anyapótlék-tárgyakkal próbálja kielégíteni (pl. babakocsi, cumi, kiságy, bébikomp stb.).
A főemlős kölykökhöz képest az embergyerek rendkívül éretlenül születik. Az újszülött csecsemő szeme nyitva van, de még fejletlen a látása, labilis a testhőszabályozása,
Agya, idegrendszere éretlen, fizikai képességei távol alulmaradnak a többi főemlős kölykéhez képest. Születése után viszont rövid időn belül gyors és csodálatos fejlődésnek indul, kb. egy éves koráig. Ennek a rendhagyó, rövid ideig tartó, intenzív fejlődésnek egy ún. evolúciós kompromisszum az oka.
Amikor őseink felegyenesedtek, két lábon kezdtek járni, így medencéjük összeszűkült. A keskeny medencén nem fért volna át egy nagy koponya. Így az ember kénytelen idő előtt, kisebb fejjel, éretlenebbül világra hozni gyermekeit. A csecsemőnek kb. 9-12 hónapnyi időre van szüksége, hogy testileg-lelkileg fokozatosan kialakuljon a leválás iránti vágya.
Távoli őseink vadászó és gyűjtögető életmódja feltételezte, hogy állandóan mozgásban voltak élelem után kutatva. Ennek értelmében a gyermekeiket sehol sem hagyhatták magukra egy olyan világban, amelyben bármely magára hagyott kisgyermek a ragadozók csemegéjévé vált volna. Így magától értetődően szükséges volt, hogy a szülők utódjaikat mindenhová magukkal vigyék, a testükön hordozzák.
Agya, idegrendszere éretlen, fizikai képességei távol alulmaradnak a többi főemlős kölykéhez képest. Születése után viszont rövid időn belül gyors és csodálatos fejlődésnek indul, kb. egy éves koráig. Ennek a rendhagyó, rövid ideig tartó, intenzív fejlődésnek egy ún. evolúciós kompromisszum az oka.
Amikor őseink felegyenesedtek, két lábon kezdtek járni, így medencéjük összeszűkült. A keskeny medencén nem fért volna át egy nagy koponya. Így az ember kénytelen idő előtt, kisebb fejjel, éretlenebbül világra hozni gyermekeit. A csecsemőnek kb. 9-12 hónapnyi időre van szüksége, hogy testileg-lelkileg fokozatosan kialakuljon a leválás iránti vágya.
Távoli őseink vadászó és gyűjtögető életmódja feltételezte, hogy állandóan mozgásban voltak élelem után kutatva. Ennek értelmében a gyermekeiket sehol sem hagyhatták magukra egy olyan világban, amelyben bármely magára hagyott kisgyermek a ragadozók csemegéjévé vált volna. Így magától értetődően szükséges volt, hogy a szülők utódjaikat mindenhová magukkal vigyék, a testükön hordozzák.
 |
| (forrás: Josef Wolf - Az őskori ember (Gondolat Könyvkiadó, 1981)) |
Az anyát az utódgondozás ösztöne is arra készteti, hogy kicsinyét táplálja, melegítse, gondozza, testközelében tartsa, szeresse, hogy jelzéseit megértse és a gyermek szükségleteit kielégítse.
A motívum az ember olyan belső állapota, amely kiváltja és irányítja az egyén viselkedését. Különbséget tehetünk a fiziológiai motívumok és a lelki motívumok, illetve az utóbbiakon belül a kognitív motívumok között. Az ember alapvető személyes motívumait a szükségletek képezik. Maslow a fiziológiai szükségleteken túl megkülönböztette a biztonság szükségletét, a valakihez való tartozás, a szeretet szükségletét, a megbecsülés iránti szükségletet és az önmegvalósítás szükségletét is. Maslow motivációs rendszere szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze. A piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek legalább részben kielégítettek. Ezt a motivációs piramist rugalmasan nézzük, kezeljük.
Az újszülöttek első és azonnali szükségletei a testkontaktus és a szopás.
A testkontaktus, az érintés az ember élettani szükséglete. Az érintésnek, a simogatásnak rengeteg pozitív hatása van: szabályozza a légzést, a szívritmust, a testhőt, ugyanakkor a lelki fejlődést is jótékonyan támogatja. Az érintés egész életünk folyamán rendkívüli fontossággal bír, végigkíséri az egész életünket!
A magzatnak már a pocakban is folyamatos érintésben, masszírozásban van része.
A baba az anyaméh védelmében szüntelenül hallgatja a mama szívdobogását és a kívülről érkező hangokat is. Meleg, sötét helyen él, állandó mozgásban van, hiszen vagy az anyja mozgatja őt vagy ő mozgatja önmagát. Kilenc hónapon keresztül a mamával alszik együtt. Megszületése után ez a biztonságos, tökéletes világ megszűnik a számára.
A kisbabának meg kell ismerkednie a számára ismeretlen és ijesztő kinti léttel.
Testközelben - ahol hallhatja a mama szívdobogását, ahol anyaillat, anyameleg van, ahol ringatva van – tudjuk a számára folyamatosan biztosítani a biztonságérzetet, a szeretve létezést. Ezzel a várandósság időszaka meghosszabbítható a baba és a mama számára is, ha szoros testközelben lehet, ha a testünkön hordozzuk őt.
A hordozás a baba testének-lelkének egyaránt jó!
A kisbaba a megszületése pillanatától hordozható a számára megfelelő hordozóeszközben.
A hordozás a teljes mozgásszervrendszerre jótékony hatású: finoman edzi a baba izmait, javul a vérellátás, segíti a csontok izmok és ízületek fejlődését is. A szülő szabályozhatja a baba testhőjét is (pl. láz esetén lázcsillapító bőr-bőr kontaktusban). Szintén a mozgás hatására a baba egyensúlyérzéke és motorikus készségei is fejlődnek. Az enyhe terpesztés és a felhúzott térdek adta testhelyzet támogatja a gerinc-, és a csípőfejlődést, erősíti az izmokat. A mozgás hatására fejlődik az egyensúlyérzéke és motorikus készsége is.
A hordozott babát sokkal több inger éri - ez az idegrendszer fejlődését segíti. A szülő szemszögéből látja, tapasztalja meg a világot, a szeretve levést, az egyenrangúság érzését kapja meg.
Szeretettel, a testkontaktus biztosításával nem lehet elkényeztetni, elrontani, felkapatni a babát!
Ha válaszolunk a baba jelzéseire, a sírására, ha felvesszük és ringatjuk, ha simogatjuk, azzal nem lehet elkényeztetni őt. Ha megkapja ebben az érzékeny időszakban, amit kér, ha ki vannak elégítve a szükségletei, akkor azt fogja megtanulni, hogy számíthat a szüleire, hogy érdemes megszólítani a világot, mert választ fog kapni rá. Így alakul ki a bizalma a szülei felé, majd a tágabb környezete, a világ felé. Megtapasztalja a szeretve létezést is, ezeket felnőttkorában is kamatoztathatja majd a társas-, és párkapcsolataiban. Önálló, önbizalommal teli, kreatív ember válhat majd belőle.
Az embernek lételeme a függőleges testhelyzet. Minden szervünk, szervrendszerünk ehhez alkalmazkodik (pl. emésztőszervrenszer, idegrendszer stb.). Az egyensúlyozó szervünk a fülünkben van, onnan tudjuk, hogy milyen a helyzetünk, hogy a fejünk hol és milyen helyzetben van. A legtöbb baba pont ezért szereti ezt a függőleges testhelyzetet. Ennek a testhelyzetnek köszönhetően, a mozgás hatására gyorsabban távozhat szervezetéből a pocakfájást okozó levegő.
Mit szeretnénk elérni hordozáskor? Egy kis anatómia
A csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny, a mellette futó és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a gerincgörbületek és erősödnek hátizmok is.
A kisbaba a megszületése pillanatától hordozható a számára megfelelő hordozóeszközben.
A hordozás a teljes mozgásszervrendszerre jótékony hatású: finoman edzi a baba izmait, javul a vérellátás, segíti a csontok izmok és ízületek fejlődését is. A szülő szabályozhatja a baba testhőjét is (pl. láz esetén lázcsillapító bőr-bőr kontaktusban). Szintén a mozgás hatására a baba egyensúlyérzéke és motorikus készségei is fejlődnek. Az enyhe terpesztés és a felhúzott térdek adta testhelyzet támogatja a gerinc-, és a csípőfejlődést, erősíti az izmokat. A mozgás hatására fejlődik az egyensúlyérzéke és motorikus készsége is.
A hordozott babát sokkal több inger éri - ez az idegrendszer fejlődését segíti. A szülő szemszögéből látja, tapasztalja meg a világot, a szeretve levést, az egyenrangúság érzését kapja meg.
Szeretettel, a testkontaktus biztosításával nem lehet elkényeztetni, elrontani, felkapatni a babát!
Ha válaszolunk a baba jelzéseire, a sírására, ha felvesszük és ringatjuk, ha simogatjuk, azzal nem lehet elkényeztetni őt. Ha megkapja ebben az érzékeny időszakban, amit kér, ha ki vannak elégítve a szükségletei, akkor azt fogja megtanulni, hogy számíthat a szüleire, hogy érdemes megszólítani a világot, mert választ fog kapni rá. Így alakul ki a bizalma a szülei felé, majd a tágabb környezete, a világ felé. Megtapasztalja a szeretve létezést is, ezeket felnőttkorában is kamatoztathatja majd a társas-, és párkapcsolataiban. Önálló, önbizalommal teli, kreatív ember válhat majd belőle.
Az embernek lételeme a függőleges testhelyzet. Minden szervünk, szervrendszerünk ehhez alkalmazkodik (pl. emésztőszervrenszer, idegrendszer stb.). Az egyensúlyozó szervünk a fülünkben van, onnan tudjuk, hogy milyen a helyzetünk, hogy a fejünk hol és milyen helyzetben van. A legtöbb baba pont ezért szereti ezt a függőleges testhelyzetet. Ennek a testhelyzetnek köszönhetően, a mozgás hatására gyorsabban távozhat szervezetéből a pocakfájást okozó levegő.
Mit szeretnénk elérni hordozáskor? Egy kis anatómia
A csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny, a mellette futó és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki a gerincgörbületek és erősödnek hátizmok is.
 |
| Nicole Rudolf munkája alapján |
A kisbabák éretlen csípővel jönnek a világra, vagyis az ízületi vápa még jóval sekélyebb, laposabb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont összekapaszkodása még nem olyan tökéletes, mint a felnőtteknél. Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig.
Ha ebben a pózban támasztjuk meg őt a számára megfelelő és feszesre húzott hordozóeszközben, akkor elérhetjük a baba számára a fiziológiás, tehermentes pozíciót.
Mit várunk tehát egy hordozóeszköztől?
• támassza a baba gerincét (egészen a nyakcsigolyáktól kezdve), lehetőleg az élettani C görbületben,
• stabilan ölelje körül és támassza a baba törzsét,
• a baba combjait teljes hosszában, egészen a térhajlatokig támassza alá
• az enyhe terpesztést, valamint a köldökmagasságig felhúzott térdek helyzetét fixálni tudja
Miben hordozzuk tehát a pici babát?
Elsősorban a hosszú szövött kendőt és a szövött karikás kendőt javaslom. Ezek képesek teljes mértékben arra, hogy a baba gerincét csigolyáról csigolyára megtámasszák, valamint az optimális csípőfejlődést támogassák.
A szövött kendők kereszt-, gyémántsávoly vagy zsákárdszövéssel készülnek. Ezek a szövésmódok lehetővé teszik, hogy az anyagukat sávonként feszesre lehessen húzni. Egyrétegű kötéseivel is kivitelezhető a tökéletes támasztás.
● Hosszú kendő: újszülött (akár koraszülött) kortól a hordozós kor végéig használható. Elöl-, csípőn- és hátonhordozásra alkalmas, többféle kötésvariációval köthető. Hossza a kötés típusától, illetve a hordozó személy(ek) testalkatától is függ.
● Karikás kendő: kb. 1,7-2,2 m hosszú. Elöl- és csípőnhordozás a fő profilja, de lehet vele háton is hordozni. Féloldalassága miatt váltogatni érdemes az oldalakat.
A rugalmas hordozóeszközök is alkalmasak újszülött baba hordozására, kötött anyaguk miatt azonban csak pár hónapig lehet őket használni, mivel a használattól és a baba súlyának gyarapodásától kinyúlnak (ezért használtan nem is érdemes venni). A rugalmas anyagot nem lehet sávonként feszesre húzni. Márkától függően kb. 5-6-7 kg-ot bírnak. A rugalmas eszközöket többrétegű kötésekben ajánlott kötni, mert csak így tudják megfelelően és biztonságosan támasztani a babát.
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, minél korábban tart a mozgásfejlődésében, annál inkább szeretnénk az élettani testtartáshoz közelíteni hordozáskor.
Ezeket mérlegelve, többféle hordozóeszközt kipróbálva (az optimálishoz képest milyen a baba testhelyzete benne, mit szeretnénk elérni hordozáskor, mire szeretnénk használni a hordozást, milyen a baba-mama páros, milyen a család élethelyzete, van-e valami más, hordozást befolyásoló tényező (koraszülöttség, izomtónus eltérés, csípőprobléma, Down szindróma stb.)) érdemes kiválasztani a család számára a megfelelő hordozóeszközt.
A szülő a legkompetensebb a babát érintő kérdésekben, ezért mindenképpen a család dönt, választ hordozóeszközt a babája számára. Nem a gyártó, nem a forgalmazó és nem a hordozási tanácsadó!
Érdemes elmenni hordozós klubba vagy hordozási tanácsadótól személyes, személyre szabott, teljes körű tanácsadást kérni, kipróbálni a hordozást, a hordozóeszközöket.
Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub
Forrás:
www.lll.hu
www.hellobaby.hu
www.batyuklan.blogspot.com
www.tenyek-tevhitek.hu
www.babbamia.hu
