2022. április 9., szombat

Csatos hordozók 1. rész: Alapok

Kétrészes bejegyzésemben igyekszem választ adni a gyakori, csatos hordozók különbözőségeinek kapcsán felmerülő kérdésekre. Elsőként az alapfogalmakkal, másodjára a beállítási módokkal, lehetőségekkel, esetleges felmerülő problémákkal foglalkozom.

Csatos hordozónak (SSC
- Soft Structured Carrier) nevezzük azokat az eszközöket, melyek body részből, valamint csatolható váll- és derékpántokból állnak. 

A fix derékpántos eszközökben a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz. Emellett a fix derékpántos eszközökben a baba törzse nincs megtámasztva pontról pontra, mint egy szövött kendőben. Így ezeket az eszközöket csak önálló üléstől, de inkább totyogó kortól ajánljuk.


A különböző gyártmányok
  • típusai (hagyományos, popópántos, hibrid stb.),
  • méretei,
  • lehetséges állítási megoldásai,
  • párnázottsági módjai, s annak mértéke (mind hosszban-szélességben, mind tömörségben),
  • alapanyaga, béleltsége,
  • alvócsuklya formái
eltérőek, ezért minden esetben próbát ajánlunk vásárlás előtt.

Elsőként a típusok jelentését tisztázzuk!
- hagyományos csatos: a body oldalába kapcsolódnak be a vállpántok, a derékpánt csatos
- popópántos csatos: a vállpántok a derékrész középső részébe vannak bevarrva, a derékpánt csatos
- hibrid csatos: a vállpántok befűzhetők a derékpántba is, ill. a body oldalába is, a derékpánt csatos
- ring-tai: a body oldalába a vállpánt karikákon keresztül vezethető, ezáltal a hónaljat érő, hevederek okozta esetleges bevágás elkerülhető, a derékpánt csatos
- inverz félcsatos: a vállpántok általában a body oldalába csatolhatók, a derékpánt megköthető

A gyári, varrott hordozók többsége sajnos nem állítható, így csak egy szűk időintervallumban passzolnak egy adott babára - így sok eszköz túlzottan magas egy-egy kisbabának (értsd: a tarkója fölé ér feszesre húzott állapotban), vagy keskeny a szélessége (értsd: nem támaszt térdhajlattól térdhajlatig), vagy éppen túlzottan széles egy alacsonyabb, rövidebb combú gyermeknek. Ezen problémák megoldásaként egyre több állítható hordozóeszközzel találkozhatunk.

Állíthatósági lehetőségek:
- cipzáros magasságállítás: a body felső harmadában elhelyezett cipzár összehúzásával csökkenthető, szétnyitásával növelhető annak magassága
Maraya csatos

- átfűzős magasságállítás: a derékpánt alacsonyabb/magasabb állásba való átfűzésével növelhető/csökkenthető a body magassága (ha a felső állásba van fűzve a derékpánt, az alsó állás egy kis "szoknyaként" jelenik meg a hordozón)

Ringa csatos

- alvócsuklyával történő magasságnövelés: a bodyba varrt alvócsuklya vállpántra való rögzítésével növelhető a body magassága
- tépőzáras szélességállítás: a derékpántra, valamint a body aljába bevarrt tépőzár segítségével csökkenthető/növelhető a body szélessége, hogy a térdhajlattól-térdhajlatig való alátámasztást biztosíthassuk

(forrás: Pinterest)

- megkötős szélességállítás: a derékpántba, bodyba, azok oldalára bevezetett zsinór segítségével csökkenthető/növelhető a body szélessége
- hevederes szélességállítás: a derékpántba bevezetett, annak középén lerögzített hevederek szorítón való behúzásával csökkenthető a szélesség
- gombolós/kötős szélességállítás: a body két oldalán a derékpántba, varrt kiegészítők felgombolásával/felkötésével növelhető a body szélessége
- szélesség-bővítő (legtöbbször helytelenül "terpeszbővítő" néven található meg) kiegészítők: nem az eszköz állandó részei, de cipzárral, derékpántra való ráfűzéssel vagy más megoldással hozzáerősíthetők ahhoz, s így alakítják a derékpántot megfelelő szélességűre

Fontos megjegyezni, hogy bármely szélesség-magasságállítási lehetőség nem oldja meg a pontról pontra való támasztás problémáját, mindemellett sokszor így sem lehet pontosan a babára igazítani a body-t (ld. cipzározás esetén egyszerre 3-7 centiméterenként, átfűzésnél 9-10 centiméterenként állítható a magasság). A különböző állítási lehetőségek máshogy hatnak a babára is!
Cipzáros magasságcsökkentés esetén az összehúzott anyag a body belső részén egy vízszintes sávban megvastagítja az anyagot, mely akár nyomhatja is a baba hátát.
A szélesség-szűkítés minden esetben összeráncolja az body-t, s így a combok alátámasztása nem teljes. Minél nagyobb a body mérete, s minél kisebb a gyermek, annál pontatlanabb a babacombok megtámasztása.
Szélesség-bővítéskor a kiegészítők felgombolása, cipzározása, kötése nem egyenletesen veszi fel a baba combjának-lábának súlyát, hiszen statikailag törik a hosszanti megtámasztás, a tartozék bővít, de nem támaszt.
Fontos figyelni arra, hogy a baba tarkójánál magasabb hordozó eltakarhatja a baba légutait, illetve a kilégzett levegő is meg tud rekedni!
A body két oldalán lévő behúzókkal magasságot nem lehet állítani, csak finomhangolni, ölelősebbre tudjuk igazítani a hordozót!

A fentiek fényében érdemes elgondolkodni az egyes gyártók a baba korának túl széles időintervallumán használható eszközajánlásain (pl. 3 hónapos kortól 3 éves korig).

Nem utolsósorban a body-ra varrott, body-n átvezető szélesség-magasság állítási lehetőségek, esetlegesen akár díszek, minták, zsebek varratai az arra érzékeny babák bőrét zavarhatja, így kényelmetlenné téve a hordozást számukra.
Vizsgálandó, hogy egy-egy variálható eszköz (pl. onbu-csatos) valójában mennyire állja meg a helyét az egyes felhasználási módjaiban: engedi-e egyik-másik tulajdonsága (párnázottságok, hevederek hossza-lefutása), hogy ténylegesen és kényelmesen kiszolgálja a családot.

Ha a baba sokkal kisebb ahhoz, hogy a body részen túlérjenek a lábai, az újszülött-szűkítővel bele kellene állítani vagy guggoltatni a hordozóeszközbe. Ez a testhelyzet nem támogatja az optimális csípő- és gerincfejlődést, ugyanakkor megterhelő a baba boka- és térdízületének, amellett, hogy a talpat is nyomja, így ennek használatát nem ajánljuk.

Párnázás
A váll- és derékpánt párnázottságai (hossz-szélesség, keménység-puhaság, esetleges plusz merevítések) is eltérőek az egyes gyártmányokon, nyomhatnak vagy vághatnak különböző testalkatokat, illetve nem fekszenek fel a hordozó személyre, elállnak. A pántok szélessége sem mindegy: ha a derékpánt magasabb, mint a hordozó személy legalsó bordaíve, valamint csípőlapátjának távolsága, nem fekszik fel a derékra, így megtörhet; egy túl vaskos vállpánt viszony lecsúszik a keskenyebb vagy kerekebb vállakról.

Vékonyabb anyukákon a túl hosszan párnázott derékpánt teljesen körbeér a derékon, így nem húzható maradéktalanul feszesre, ugyanígy csatos eszközöknél a vállpánt párnázottságának hossza is fontos, hogy azt megfelelően a hordozó személyre lehessen igazítani (ne legyen túl laza, ne nyomjon hónaljban a párnázás vagy ne vágjon a heveder).

A túl keskeny, vagy puha derékpánt kevésbé tudja a baba súlyát a hordozó személyre átvezetni és eloszlatni.

A fenti szempontokat a babát hordozni kívánó összes személynél érdemes megvizsgálni - a derékpántok-vállpántok íveinek (kialakítás, párnázottság) is fel kell feküdnie a szülő vonalaira, más-más lehet a feszesre húzás határa is, valamint a gyermek súlyának kényelmes elosztása a különböző testalkatokon. Pl. a vállpánt hevedereinek body-ba kapcsolódásának iránya másképp mutat egy alacsony édesanyán, mint egy vállas, magas édesapán - utóbbit akár vághatja is hónaljban.

Alapanyagok
A fix derékpántos hordozók készülhetnek erős vászonszövött vagy sávoly anyagból, akár pamutvászon dekorral, ám a legnépszerűbbek mégis a szövött kendőből készült, úgynevezett kendős eszközök.

A hordozókendő használatával ellentétben a formázott hordozóeszközöknél nem valósul meg a sávonkénti meghúzás, illetve szabott, vagyis gyengített elemekből varrják, s emellett a terhelés is ugyanott lép fel minden alkalommal, így fontos, hogy strapabíró anyagot válasszunk. Ezenkívül egyéb erőhatásoknak is meg kell felelni, tehát nem elegendő csupán a kendő, mint alapanyag használata.

Béleltség
Hogy nagyobb súlyt hosszabb távon bírjon a kendős hordozó, szükségessé válik a sávolykötésű anyaggal történő megerősítés közbeiktatása, illetve az erősen igénybe vett, dörzshatásnak kitett felületek (pl. pántbelsők) sávollyal, erős keresztsávollyal helyettesítése. Varratás előtt mindenképpen konzultáljunk és pontosítsunk a gyártóval a felhasználni kívánt kendő típusáról, összetételéről, szövésmódjáról, előéletéről stb.!

Ha nincs bélelve a hordozó, azaz nincs sávolyerősítés a két kendőréteg közt a body-ban, nagyobb súlynál a baba popsija alatt kiöblösödhet az anyag. Ezzel a gyermek medencéje lejjebb kerülhet, így dupla nyújtóerőnek kitéve a csípőízületet: nem csak kifelé a széles terpesztésből adódóan, hanem felfelé is.

Fontos megemlíteni, hogy vannak olyan hordozók, melyek a fenti sávolykötésű anyaggal való megerősítésen túl plusz bélést kapnak - akár a teljes body felületét tekintve, akár csak a body szélén, mely akár egy vastagabb flíz anyagot is jelenthet. Ez a vatelin anyag télen melegen tart, ám nyáron melegíti a babát!

Alvócsuklya
A fent említett kiegyenesedő gerinc, valamint a törzs pontról pontra való megtámasztásának hiánya okozza a fix derékpántos, s így csatos eszközökben elalvó gyermek fejének hátrabicsaklását.

Emiatt a formázott hordozók döntő többségén alvócsuklyát is elhelyez a gyártó, melyet bevarrással, gombokkal/patentokkal, megköthető zsinórokkal rögzít a body-ra, melyet a hordozó személy rövidebb-hosszabb pántokkal tud rögzíteni a hordozó vállpántján, ha elaludt a baba.

Alvócsuklya típusok:
- lapcsuklya: négyzet/téglalap alakú, fixálja a baba fejét
- manócsuklya: csúcsos, az alvó baba fejének, elhelyezkedésének, esetleges alvás közbeni mozgásának több teret enged.

Mellkaspánt
A mellkaspánt fontos kiegészítő lehet a csatos hordozón, de fontos megemlíteni, hogy a biztonságot önmagában nem garantálja! Elöl- és hátonhordozáskor annak összecsatolásával rögzíthetők a vállpántok a megfelelő helyen a vállunkon, így megelőzve azok lecsúszását, de a hordozó feszesre húzását nem pótolja!

Egyéb kiegészítők
Érdemes megvizsgálni azt is, hogy milyen plusz praktikus kiegészítők vannak a hordozón, legyen az akasztó, gumik az épp nem használt hevedereknek, a vállpánt párnázottságának kényelmes elhelyezését biztosító állítási lehetőség (létracsat a vállpánt felső body-ba kapcsolódásánál).

 
(forrás: ZBK)

Tanúsítvány
Felmerülhet még, hogy egy-egy gyártmány rendelkezik-e bevizsgálási tanúsítvánnyal. Ez a kérdés több tényezőből állhat: az alapanyagoknak (textil, heveder, csat stb.) vagy magának a kész hordozónak van-e minősítése. Előbbiről általában a gyártók a beszállítóiktól kérnek igazolást (GOTS, Oeko-text, TÜV stb.). Utóbbinál viszont kérdés, hogy milyen szervezet, milyen szempontok szerint vizsgálta, ha vizsgálta-e egyáltalán, nem csak egy megvásárolható elismerés, mely mögött nem áll valódi ellenőrzés, illetve szakmai tartalom. Erre általában csak a nagyobb tőkével rendelkező - általában külföldi - gyártóknak van fedezete.

Hordozási módok
Csatos hordozóban általában elöl és háton hordozunk.
Egyes csatosokat lehetséges csípőn is használni - ekkor a vállpántok body-ba való kapcsolódása általában csattal valósul meg, így keresztbe csatolással a babát a szülő az oldalán is hordozhatja. Ekkor a vállpánt a hordozó személy nyakának-vállának találkozásánál fut, érdemes erre figyelni!

Amennyiben adott a vállpánt kicsatolási lehetősége, elölhordozáskor a vállpántokat keresztezhetjük a hordozó személy hátán.

(forrás: Pinterest)

Látható, hogy a család számára megfelelő fix derékpántos hordozóeszköz kiválasztásánál rengeteg szempontra oda kell figyelni. Sokszor nem egyszerűbb a használatuk, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában - a lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszközök sajnos számtalanszor jelentik a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.

Itt szeretném felhívni ismét a figyelmet arra, hogy a baba anatómiai szempontjai szerint semmiképpen, de sok esetben a szülők számára sem feltétlenül a csatos hordozó a legkényelmesebb megoldás - még kirándulás esetén sem.

Az eszköz kiválasztása kapcsán, annak és beállítási lehetőségeinek alapos megismerése mellett a baba biztonságos, önálló felvételét, levételét is szükséges elsajátítani.
Érdemes elmenni hordozós klubba vagy hordozási tanácsadótól személyes, személyre szabott, teljes körű tanácsadást kérni, kipróbálni a hordozóeszközöket.

A következő részben alaposabban foglalkozom a csatosok beállítási lehetőségeivel.

Szerző: Török Ági, Zuglói Babahordozó Klub

2022. február 24., csütörtök

A kompetens kisbaba

Az újszülött más emlősállatokkal összehasonlítva biológiailag sokkal éretlenebbül jön a világra, jóval hosszabb ideig szorul szerető gondoskodásra. Mégis fontos tény, hogy a korábbi szemléletmóddal ellentétben, a kisbaba nem csupán egy magatehetetlen, passzív befogadóként van jelen a megszületése után, a méhen kívüli életében.

A kompetens szó azt jelenti, hogy valaki valamiben illetékes, szakértő vagy jogosult valamire.

Miben kompetens egy csecsemő? Miben illetékes, mire jogosult, miben szakértő a kisbaba?

Járjuk körbe a témát!

Az újszülött a megszületése pillanatától aktívan felveszi a szüleivel a kapcsolatot: rájuk néz, grimaszol, érzi az illatukat. Megtalálja illat, szín és forma alapján az anyamellet, szopizni kezd. 

- Az újszülött lát. Legélesebben kb. 20 cm-re levő dolgokat látja. Színeket lát. A távolságot is érzékeli. Kedveli az emberi arcokat, illetve a kontrasztos mintákat.
- Az újszülött hall: az édesanyja hangja a legédesebb a világon! Meg tudja különböztetni az emberi hangot, a gépi hangtól. Megismeri a pocakban hallott meséket, énekeket.
- Az újszülött érzi az ízeket, illatokat. Az ízlelőbimbók a magzati élet 15. hetében alakulnak ki. A magzat sok magzatvizet nyel, a mama által elfogyasztott táplálék ízét érzi, bizonyos ízeket jobban preferál, mint másokat, és az édes ízeket részesíti előnyben. Megszületésük után a babák megtudják különböztetni az édesanyjuk tejét, más anya tejétől. Az édes ízeket előnyben részesítik. A magzat már az anyaméhben kezd szagolni. A magzatvíznek nemcsak íze, hanem illata is van, az anya által elfogyasztott táplálék illatát és ízét hordozza. A baba a magzatvizet belélegzi és lenyeli, melynek illata nagyon hasonló az anyatejhez.
- A csecsemők képesek a keresztmodális észlelésre: ez egy olyan folyamat, ahol a különböző észleléseket egymással kapcsolatba tudja hozni a baba. A látás, hallás, tapintás útján származó észleléseket koordinálni is tudja.
- Az újszülött érzelmeiben differenciált: képes az érzelmei kifejezésére: érdeklődik, kíváncsi, csodálkozik, sőt viszolygást is mutathat. Egy hónaposan már örülni is képes, kicsit később már szomorú, akár dühös is tud lenni.

Az újszülöttet, pici csecsemőt a reflexei is segítik:
  • Moro reflex (átkaroló reflex): a reflex jelenléte az egészséges idegrendszeri fejlődés része. Gyakran ébreszti vele a babát, ezzel védi a hirtelen csecsemőhalál kockázatának kialakulása ellen, illetve a gyarapodását, a gyakori szopást/evést támogatja
  • markoló-szopó reflex: ha a baba tenyerét lágyan megnyomkodjuk, akkor a fejét elfordítva kinyitja a száját és szopó mozdulatokat végez
  • szopó és szívó reflexek: a nyelés-szívás-légzés koordinációja
  • fogó reflex: ha a csecsemő tenyerére az ujjunkkal nyomást gyakorlunk, akkor ő erősen megszorítja azt
  • kereső reflex: ha megérintjük a baba száját, arcát akkor az inger felé fordítja fejét, kinyitja a száját és szopó mozgásokat végez
  • nyelv és nyelés reflexek (pl. nyelés, öklendezés, nyelv kilökése, harapás)
  • mosoly: a magzat már az anyaméhben mosolyog, bár ezek még reflexmosolygások, korántsem szándékosak, később válik csak tudatossá, a kommunikációja részévé
Most nézzük meg, hogy milyen kommunikációs eszközöket használ a kisbaba!

- sír: a babasírás teljesen természetes jelenség. Kommunikációjuk e típusával jelzik, ha valami nem stimmel, ha valami fáj, ha segítségre szorulnak. A kisbabák sírásának rengeteg oka lehet: éhesek, szomjasak, fáznak vagy melegük van, fáj valamilyük, álmosak vagy mert magányosak és ölelésre vágynak stb. A sírás kommunikáció, nem manipuláció! A kisbaba nem tud hisztizni!

- használja a kezeit: a taktilis érzékelés a bőrfelületünkkel történő ingerfelvételt és ismeretszerzést jelenti (érintés, fájdalom, hőmérséklet, illat stb.). A kisbaba hallása, látása még nem elég fejlett, számára nagy jelentőségű az érintés, a testkontaktus. A bőr az egyik legérzékenyebb szervünk. Minden négyzetcentiméterén rengeteg idegvégződés található, amelyek segítségével fontos információk jutnak el az agyba a környezetünkről, az érintésről, a hőmérsékletről és magunkról is. A kezecskéit használva jelezheti az éhséget, de azt is, hogy már jóllakott. Szopizásnál a kezeivel segít megtalálni a mellet: felméri a távolságot, majd segíti a mellet a szájába vezetni. Szopás közben nyomogatja a mellet, evvel segítve stimulálja azt, elősegítve a tejleadó reflex kiváltását. Öklét, ujjait a szájába veszi, szopogatja: így tanulja megnyugtatni magát, ismerkedik a testével, majd a tárgyakkal.

- mosolyog: magzatként az anyaméhben már mosolyog, megszületése után ez még nem szándékos. A tudatos mosolygáshoz a látás, az agy, az idegrendszer összehangolt működése szükséges. Rájön, hogy a mosolygást a szüleivel való kapcsolatfelvételre is tudja használni. Később tudatossá válik, rájön arra is, hogy az érzelmei kimutatásával közvetlen hatást tud gyakorolni a szüleire.


A fentiekből láthatjuk, hogy a csecsemő szakértő a saját szükségletei jelzéseiben, illetékes abban, hogy a saját igényeit megmutassa és érvényre juttassa, jogosult, hogy a szülei ezekre figyeljenek és ezeket minél hamarabb kielégítsék.

Figyeljünk a babára, jelzéseiben teljes szívvel bízzunk és mindig vegyük nagyon komolyan őket!

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

2021. november 12., péntek

Bizalom vs. biztonság

Jártamban-keltemben, illetve facebook csoportokban nagyon sokszor látok olyan hordozott babákat, kisgyermekeket, akik a hordozóeszközből hátrahajolva, lógva alszanak a szüleik hátán. Pedig ez számukra nem optimális.

/A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!
A fotó közléséhez a család engedélyt adott./

Nézzük, meg részletesebben, hogy miért nem ideális és hogyan tudjuk akár előbb, akár utólag korrigálva jó pozícióba helyezni a gyermeket!

Anatómiai szempontok

A csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny. A gerinc melletti és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki gerincében a görbületek és erősödnek a gerinc melletti izmai is. A gerinc csigolyákból és porckorongokból áll. Utóbbiak folyadékkal vannak telve, fiatal felnőttkorig pedig érhálózattal teleszőve. Napközben (a mozgás következtében) a porckorongok veszítenek nedvességtartalmukból, mert a csigolyák mozgásukkal kinyomják a nedvességet belőlük. Éjjel, nyugalmi helyzetben viszont feltöltődnek (reggel és este mérve a magasságunkat, lehet 1-2 cm-es eltérés is). A porckorongok feladata az, hogy felfogják, tompítsák a gerincet érő hatásokat, hogy a mozgás által keltett rezgéseket elnyeljék (ne a csont a csonton koccanjon).

A fix derékpántos hordozóeszközök (pl. mei-tai, félcsatos és csatos eszközök) esetében az eszközök felépítéséből adódóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben van: szélesebb terpesztés, egyenes vagy homorú gerinc.

Tehát, ha a gyermek hátradőlve helyezkedik el a hordozóeszközben vagy így alszik el benne, akkor ezeket az érhálózattal teliszőtt porckorongokat nyomhatják a határos csigolyák, emiatt a gerinc számára nem lesz tehermentes helyzet hordozáskor.

Kényelem

Ha facebookon látunk ilyen bejegyzést, ne gondoljuk, hogy ez biztonságos vagy kényelmes a babának vagy a hordozó személynek! A baba gerince természetellenes pózban, a csigolyák terhelt állapotban vannak. Mivel nem azonos a gyermek és a szülő súlypontja, ez a hordozási mód nagy erőkifejtést igényel. Ennek a távolságnak egyensúly-kompenzálás a következménye, ami hosszú távon derék- és vállfájdalmat okozhat a szülő számára. Ha a kicsi elalszik a hordozóban, testsúlyának instabilitása még nagyobb ellensúlyozást kíván, valamint az alvási pozíció megtámasztás nélküli, kényelmetlen, főként a gyermek fejét tekintve, akárcsak a vázas hordozók esetében.

Hordozáskor nagyon fontos, hogy a baba és az őt hordozó személy súlypontja azonos legyen, együtt mozduljanak!

Felelősség

Ezen képek üzenete más szülők számára az lehet, hogy ez a helyzet cuki vagy akár vicces is. Viszont hatalmas a felelősség, hiszen nem tudhatjuk, hogy ugyanebben a helyzetben egy másik baba mit csinálna, az adott anyának, illetve babának mekkora a hordozós rutinja, mekkora a baba, hol tart a mozgásfejlődésben, milyen volt az éjszakája stb. Továbbá tisztában van-e a hordozó személy azzal, hogy mi a biztonságos és kényelmes hordozás, hogyan zajlik a kötés pontos kivitelezése, vagy a formázott eszköz beállítása, használata.

Bizalom vs. biztonság

A baba biztonságos hordozása a legalapvetőbb elvárás hordozáskor, ezt tartsuk az első helyen!

A gyermek biztonságos hordozása nem csak attól függ, hogy bízik-e a szüleiben. Az alvó baba nem kapaszkodik; amennyiben háton hordozunk, elkapni sincs túl sok esélyünk bármilyen rossz mozdulat esetén. Ilyen esetben nem troll a gyermek, nem játékról, nem huncutkodásról van szó, nem a szülő-gyermek bizalmi kapcsolata van előtérben, hanem egy lehetséges veszélyes hordozási helyzetről beszélünk.

A fent leírt anatómiai ismeretek fényében az ilyen képek láttán a hordozáshoz értők - tanácsadók vagy anyák - joggal fejezik ki aggodalmukat.

Megoldás


Ha azt tapasztaljuk, hogy a baba kidől valamely irányba a hordozóeszközből, akkor:
  • húzzuk feszesebbre a hordozóeszközt, mert az feltételezhetően laza;
  • ha alszik a baba, karjait tegyük be a body-ba, ezzel a törzsét fixálni tudjuk;
  • a fej megtámasztása érdekében helyezzük fel az alvócsuklyát
Az alvócsuklya használatával megfelelően meg lehet támasztani az alvó gyermek fejét és hátának felső részét. A lapcsuklyát egyszerűen csak rá kell hajtani a babára, s a vállpántokon rögzíteni annak zsinórjait, ezzel fixálva a kisgyermek helyzetét. A manócsuklya csúcsos kialakítása a fejnek, a baba elhelyezkedésének, valamint esetleges alvás közbeni mozgásának több teret enged.

Ha szükséges, hordozási tanácsadó segítségével nézzük meg a kötés lépéseit, a hordozóeszközünk beállítását, használatának lépéseit!

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

2021. augusztus 12., csütörtök

Vázas háti hordozók

A túrázni vágyók sokszor keresik a csővázas háti babahordozókat, melynek praktikus rekeszei és a váz stabilitása igen vonzónak tűnik. Ám a legtöbb esetben azon túl, hogy ezek plusz terhet jelentenek (önsúlyuk 2,3-3,5 kg között mozog, míg a legnagyobb méretű hagyományos csatos babahordozók súlya 0,6-1,5 kg közt van), a megannyi hasznosnak látszó alkatrész, heveder, csúszó és csat sok esetben bonyolulttá teheti a vázas túracsatos használatát.

Deuter Kid Comfort Pro
(forrás: decathlon.hu)
/A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!/

A vázas hordozókat szinte kivétel nélkül csak egy évesnél nagyobb, önmagát stabilan tartó, együttműködő gyermekkel ajánlják a gyártók használni. Ez elengedhetetlen, hiszen a baba nincs az eszközben stabilan, illetve a gyermek törzsét nem támasztja meg a hordozó, valamint a szülő törzse. Ez azt is jelenti, hogy nincs a hordozó személlyel folyamatos testkontaktusban, így eltávolodik annak súlypontjától, ezért ez a hordozási mód nagy erőkifejtést igényel. Ennek a távolságnak egyensúly-kompenzálás a következménye, ami hosszú távon derék- és vállfájdalmat okozhat a szülő számára. Ha a kicsi elalszik a hordozóban, testsúlyának instabilitása még nagyobb ellensúlyozást kíván, valamint az alvási pozíció megtámasztás nélküli, kényelmetlen, főként a gyermek fejét tekintve.

A baba elhelyezkedése a vázas hordozóban közel azonos a kenguruban felvett testhelyzethez, hiszen törzse nincs pontról pontra egyenletesen körbeölelve, combjai nincsenek teljes hosszukban alátámasztva, így típustól függően a gyermek súlya az ágyékára nehezedik, valamint kivitelezhetetlen az optimális, terpesztett guggoló lábtartás (ezen a beépített lábtartó kengyel sem segít, hiszen az sem mindig fix).

/A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!/

A vázas babahordozó előnyének tűnik az, hogy a hordozó személy, valamint a baba teste nem érnek össze, így nem izzadnak össze. Az izzadás nem feltétlenül jelent hátrányt, ha a hordozás egészét nézzük, hiszen az izzadással a babát hűti is a hordozó személy. Sőt, hordozáskor nagyon fontos, hogy a baba és az őt hordozó személy súlypontja azonos legyen, együtt mozduljanak!

Mindenképpen ajánljuk, hogy vásárlás előtt próbálj testközeli(bb) hordozókat is, mivel a baba számára tehermentesebb pozíciót biztosítanak, súlyeloszlatásuk optimálisabb, valamint teherbírásuk is azonos, vagy túlmutat a túrahordozókén (18-22 kg). Tartsuk szem előtt, hogy a fix derékpántos eszközök kiválasztása, használata sokszor nem egyszerűbb, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder, csúszó és csat megannyi beállítási lehetőséget rejt magában, melyek alkalmazását mind tanulni, gyakorolni szükséges. Számos formázott hordozó állítható szélességben-magasságban, azaz együtt nő a babával.

(forrás: Török Ági)

Érdemes megfontolni pár szempontot a hordozva kirándulás kapcsán:
  • ajánlott már jóval a kirándulás előtt ismerkedni mind a szülőknek (apukáknak sem feltétlen csak a csatos lehet a megoldás!), mind a gyermeknek a hordozóeszközzel, annak állítási lehetőségeivel, valamint magával a (háti) hordozással!
  • lehetőség szerint olyan hordozót válassz túrázáshoz, mely a szülő két vállára, valamint a hátára terhel
  • a terep biztonságosabb feltérképezéséhez, valamint az optimális súlyelosztás miatt válaszd a háton hordozást!
  • ha attól tartasz, hogy a kendő szárai, vagy a kendőszáras hordozó pántjai leérnek a földre és koszosak lesznek, köss hurkot a végükre vagy gyűrd a zsebedbe őket (ezek nem érnek hozzá amúgy sem a babához)!
  • ha a baba elalszik a hordozóban, húzzuk feszesre a hordozót, valamint támasszuk meg a fejét!
  • az öltözéketeket illetően is találhattok már praktikus kiegészítőket a túrához (közös esőkabát, közös pulóver, babylegs stb.), de ne feledjétek a már megszokott babaápolási készítményeket pl. a napégés ellen!
  • ha pedig a magunkkal vivendő felszerelés elhelyezése miatt aggódnánk, nézzünk körül a többrekeszes, nagy kapacitású övtáskák egyre szélesedő piacán (túraövtáskák, Pikk Pakk övtáskák), melyek megoldják ezt a problémát.
Keresd kérdéseiddel bátran a hordozós-túrázós oldalt és csoportot! Érdemes elmenni hordozós klubba vagy hordozási tanácsadótól személyes, személyre szabott, teljes körű tanácsadást kérni, kipróbálni a hordozást, a hordozóeszközöket.

2021. június 8., kedd

Suttogjunk-e vagy sem?

A könyvesboltok polcain megtalálhatóak Melinda Blau - Tracy Hogg által írt Suttogó I-II., a Suttogó minden megold, illetve a Suttogó titkai című könyvei. A sikerlisták élén állnak, nagyon sok kisbabás család otthonában fellelhetőek. 


Hasznosak ezek a könyvek? Bizonyára sok anya, sok család talál bennük hasznos tippket. De valójában miről is van szó ezekben a kötetekben? Az első kiadvány a csecsemőkorról, a második pedig a kisgyermekek neveléséról szól. Nézzünk bele egy kicsit az első könyvbe: ki írta, kiket szólít meg, miről is szól a mű. De előtte szögezzünk le két alapvető dolgot: 
- Minden szülő szereti a gyermekét, mind a lehető legjobbat szeretné neki biztosítani. 
- Az összes nevelési módszer szülői kompetencia alá esik, tehát ezen döntés a szülő saját választása és felelőssége.

· Az írónőről
A könyv szerzője Tracy Hogg, angol dada, ápolónő. Két gyermekét hátrahagyva Amerikába utazott gazdag szülők gyerekeire vigyázni.

· Kinek írta a könyvet?

A szabadság - ez a legfontosabb dolog az Amerikai Egyesült Államokban.
Amerikában a szülés után csak nagyon kevés szülési szabadság jár az édesanyának, a könyv ezen szülőknek íródott. Tracy nagyon sok, a szórakoztató iparban dolgozó sztárnak dolgozott, tehát az ő életvitelükhöz (esti díjátadók, házibulik stb.) kellett a babáknak, kisgyermekek alkalmazkodniuk.
Ezzel szemben Magyarországon az édesanya vagy az édesapa akár 3 évig is otthon maradhat a gyermekével.

· A Suttogó valóban mindent IS megold?

Az evolúciós összeférhetetlenség elve azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy több ezer évvel ezelőtt vagy napjainkban, az afrikai dzsungel legmélyén vagy Európa egyik luxuskórházában jön világra egy kisbaba, ugyanolyan szükségletei vannak.
Tehát a kisbaba élettani szükségletei a világ minden pontján és minden korban ugyanazok.

Melyek ezek a szükségletek, mire van szüksége egy csecsemőnek?

· testkontaktusra, érintésre
· igény szerinti szoptatásra (pici baba gyomor, gyorsan emésztődő anyatej)
· válaszkész gondoskodásra
· tiszta ruhára, tiszta pelenkára
· melegítésre (fejletlen a hőszabályozása)
· társaságra (az ember társas lény)
· a szeretve levés érzésére

A Suttogó című könyvsorozat a 4É módszert javasolja.

4É módszer: Étkezés, Ébrenlét, Édes álom, Én

Ennek a módszernek az a lényege, hogy ugyanazokat az "programpontokat" ismétli meg bizonyos időközönként a csecsemők és a családok életében.

- étkezés után hosszan kell böfizetni a babát, ha bealszik a szopásba, nem szabad őt lerakni aludni (20-45p)
- a hosszú böfiztetés után a baba éber lesz, nézelődni és önállóan (!) játszani fog (tessék? egy újszülött?). (45p)
- édes álom: most kell eldönteni, hogy milyen módszerrel altatunk, mert a baba a későbbiekben ehhez ragaszkodni fog és ha másképp történik valami, akkor sírni fog (15-20p altatással, 0,5-1-1,5 óra alvással)
- én: a baba alvása után érkezik el az anya én-ideje (a baba alvásának 1 órája)

Tracy Hogg a könyvében kiemeli a napirend fontosságát is. Illetve kiemeli, hogy mivel a babák nem tudnak maguktól elaludni, erre meg kell őket tanítani.

Ez a módszer azonban nem támogatja a babák, kisgyermekek valódi, természetes szükségleteinek a kielégítésére való törekvést!

· Nézzük ezt meg kicsit közelebbről!
1. Napirend: a gyermek napjainak óráról órára való tudatos megszervezése. Egy csecsemőnek még nincs időérzéke, lényegében mindig a jelen pillanatban él. A gyomra kicsi, az anyatej pedig nagyon gyorsan emésztődik és ürül ki a pocakjából. A kisbaba fejlődése során állandóan változik (növekedési ugrások, fogzás, mozgásfejlődés, szeparációs szorongás stb.), nem képes alkalmazkodni egy szigorú, órához kötött napirendhez. Bőven elég, ha van a napnak egy ritmusa, ha vannak rituálék, ezek biztonságot nyújthatnak a kicsi életében. A változásokhoz rugalmasan tudunk mi is alkalmazkodni.

2. Igény szerinti szoptatás: a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik (nem órához vagy könyvhöz), a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy mikor szopott utoljára (komfortszoptatás is!) Addig marad a mellen, ameddig ő szeretne. A kizárólagos szoptatás azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, nem adnak neki vizet, teát, tápszert. A szoptatás multifunkcionális tevékenység: rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására! Az anyatejben megnyugtató, ellazító, fájdalomcsillapító anyagok is vannak, a tápanyagok mindig a baba szükségleteihez igazodnak, így összetétele a kisbaba növekedésével, de akár napszakonként is változhat, illetve maga a szopómozgás is megnyugtatóan hat a babára.

3. Alvás: a kisbabák szervezete nem a szülőtől távol, a hosszú és mély alvásra adaptálódott. Az alvás egy érési fejlődési folyamat: idegrendszer, alvásciklus érése szükséges ahhoz, hogy képesek legyenek segítség nélkül elaludni, aludni. A babák többször ébrednek éjszaka, szopizni szeretnének, anyukához bújni. A gyakori ébredés, a gyakori szopizás egyrészt a gyarapodásukra, az anyatej termelődésre jótékony hatású, de még védi is a babát a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) kialakulásától.

4. Testkontaktus: élettani szükséglet. Az érintésnek, a simogatásnak rengeteg pozitív hatása van: szabályozza a légzést, a szívritmust, a testhőt, ugyanakkor a lelki fejlődést is jótékonyan támogatja.

5. Sírás: a kisbabák sírásának, nehezebb elalvásának rengeteg oka lehet. Lehetnek túl álmosak, esetleg éhesek, szomjasak, fáznak vagy melegük van. Sírhatnak azért is, mert fáj a hasuk, vagy mert magányosak és ölelésre vágynak. Többet sírhatnak növekedési ugrások idején is. A bennük felgyülemlett feszültséget (anyaméhben történt hatások, születés-élmény, napközben átélt események, mozgásfejlődés, rosszálmok) is sírással tudják levezetni, de sokszor ok nélkül is lehetnek bánatosak, ahogy mi, felnőttek is. Mindegyik ok ugyanolyan fontos.

A fentiekből látjuk, hogy a kisbaba akkor szopizik, ha erre igénye van: ha éhes, ha szomjas, ha álmos, ha nyugtalan, ha fáj valamije és akkor alszik, ha elálmosodott, ha túl sok inger érte. És a kettő együtt jár, elválaszthatatlanok egymástól: a baba szopás közben alszik, alvás közben szopizik. Ha a babát nem hagyjuk annyit szopni, amennyire igénye van, ha nem alhat akkor és amennyit szeretne, ha nem részesülhet annyi érintésben, ölelésben, amennyire szüksége van, akkor a természetes, élettani folyamatokba avatkozunk bele mesterséges módon. Ráadásul emiatt a gyarapodásuk is veszélybe kerülhet, az anyatej mennyisége pedig csökkeni fog. A baba ugyanakkor sokkal többet fog sírni.

Síráskor stresszhormon termelődik (kortizol), ami károsan hat az idegsejtek fejlődésére, a baba bizalmát veszti és nagyon gyorsan reményét vesztve feladja. Nem sír többet, nem jelez többet, energiát spórol, miközben a kortizolszinje órákkal ezután is magas marad.

· Mit jelent a szoktatás, leszoktatás, rászoktatás?
A szoktatás eszközei arra szolgálnak, hogy akadályozzák a belső igények és ösztönök megélését és kielégítését. A babák viszont nem programozható gépek!

Tehát szoktassuk le a szopásról, szoktassuk le a babát, hogy velünk aludjon, hogy velünk legyen?

Pedig ezek a biológiai normák!

· Mi az az alvásterápia?
Módszeres, szándékos sírni hagyás. Ez bizonyítottan hosszú távon árt a babáknak, kisgyerekeknek, mivel síráskor stresszhormon termelődik (kortizol), ami károsan hat az idegsejtek fejlődésére.

A másik ok, amiért nem javasolt az alvástréning: a gyerekek, ha ébrednek és segítséget kérnek éjszaka, annak mindig oka van. A gyermek jelez nekünk: segíts! Ha erről sírni hagyással leszoktatjuk őt, akkor bizalmát veszti és nem jelez többé. Továbbra is fel fog ébredni éjszakánként az alvástréningen átesett baba is, ám csendben marad.

· A letesz-felvesz módszer minek számít?
A „felvesz-letesz" alvástréning módszerek lényege, hogy a baba megtanuljon magától a saját ágyában elaludni és ha felébred, visszaaludni. Csak következetesen lehet alkalmazni. A baba altatásának kezdetekor nem szabad teljesen elaltatni. Ha már félig alszik, akkor kell betenni a kiságyba, ha sír, akkor ki szabad venni megnyugtatni, ezután, ha ellazult, újra be kell tenni a kiságyba és így tovább, amíg el nem alszik, ami kezdetben akár 1-1,5 óra is lehet. 3-4 hónapos kor után javasolja Tracy ezt a technikát. A baba kortizol szintje ezekben az esetekben is órákkal az elalvás után is igen magas marad.

„Akkor is érdemes időt és energiát szánni rá, ha ötvenszer, százszor, sőt százötvenszer kell megcsinálni, hiszen cserébe a baba megtanul elaludni, Ön pedig visszakapja a szabadidejét.” /Tracy Hogg/

Természetesen vannak olyan babák, olyan anyák, családok, élethelyzetek, ahol működhetnek a Suttogó által javasolt módszerek. Ahol nem csökken az anyatej mennyisége és az anyuka hosszan szoptatja a babáját. Ahol nem zavar be a biztos kötődés menetébe. Az, hogy használjuk-e, természetesen szülői kompetencia alá esik.

Suttogó… kivel suttogó?

Ha vadlóval suttogó, akkor a ló betörése a cél, hogy kezelhető legyen.
Ha babáról? Akkor mi a cél? Hogy megtörjük az ellenállását, hogy kezelhető legyen?

Mi a betörés kelléke? Nyilván nem az ostor, mint a lovaknál. Kellék, ha nem vagyunk vele, amikor szüksége van ránk, és az is, ha sírni hagyjuk, ha nem szoptatjuk meg, ha egyszerűen nem veszünk tudomást a jelzéseiről, a sírásáról, ha megvonjuk saját magunkat tőle.

Megtehetjük ez vele, mert mi vagyunk a nagyok, a felnőttek, ő pedig csak egy pici magatehetetlen baba?

(forrás: ZBK)

Forrás:

További olvasnivalók:
Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

2021. január 1., péntek

Tévhitek 3. - Fix derékpántos eszközök

Tévhitek cikksorozatunkban a hordozással kapcsolatos gyakran felmerülő kérdéseket, kijelentéseket igyekszünk majd áttekinteni, körüljárni. Elsőként a kenguru volt a témánk, majd az eszközválasztás kapcsán felmerülő gyakran ismételt kérdésekkel foglalkoztunk, most folytatjuk a fix derékpántos hordozók körével.

“Nem tudok hátra kendőt kötni, biztos jobb lesz egy formázott, hiszen a rosszul megkötött batyuval csak ártok!”
Szövött kendővel, batyukötésben elérhető a baba élettani, tehermentes testtartása (enyhe terpesztés, felhúzott térdek, a gerinc C alakú görbületének helyzete). Ezt sem formázott, sem fix derékpántos eszközben nem lehet maradéktalanul elérni, tehát mindenképpen kompromisszumot kötünk, ha utóbbit választjuk. Érdemes alaposan körbejárni a témát, a lehetőségeket: mi az oka, hogy nem megy a batyu, nem megy a hátrakötés, hol akadtunk el. Célszerű hordozási tanácsadó segítségét kérni, ha bárhol akadályba ütközünk a kötés folyamatában, mert néha elég egy-egy apró mozdulat, praktikus javaslat a sikerhez. Továbbá ajánlott többféle hordozóeszközt kipróbálni: az elméleti optimumhoz képest milyen a baba testhelyzete az egyikben, milyen a másikban, valamint ezeket használva a mi testünkre hogy terhel a kisbabánk súlya.

“Háton hordozáskor milyen magasra kell kötni a babát, csak akkor jó, ha kilát a vállam felett?”
Nem, nem feltétlenül kell, hogy kilásson a baba a szülő válla felett. A kisbaba oldalírányba is tud nézelődni, de vannak olyan gyerekek is, akik igénylik, hogy többet lássanak a nagyvilágból. Általánosságban elmondható, hogy az az optimális, ha a baba térdei a hordozó személy alsó bordaívének magasságába - azaz a deréktájra - kerülnek, hiszen itt helyezkednek el a legteherbíróbb csigolyák. A kendőt, derékpántot lehetőség szerint derékra kössük, ne csípőre, hogy az vízszintesen fusson! Fix derékpántos eszközöknél szempont a gravitáció is, hiszen a magasra, mell alá kötött derékpántot lehúzza a baba súlya.
A hordozó személy hátának görbülete is szempont lehet, hogy az alvó kisbabának legyen helye lehajtania a fejét.
Fontos kérdés, hogy a hordozó személyt érinti-e bármilyen hordozást befolyásoló tényező (pl. mozgásszervi rendellenesség, gerincsérv), melyre hatással lehet a baba hordozóban felvett magassága, hogy a hordozás közbeni súlyeloszlás megfelelő legyen.
Természetesen figyeljük gyermekünk és testünk jelzéseit, s ennek megfelelően lejjebb vagy feljebb is kipróbálhatjuk a hordozó viselését.

"Mivel sose volt jó kézügyességem, így nem gondolkozok olyanban, amit nekem kell kötögetni."
Hordozókendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Érdemes a kendők, hordozóeszközök használatát is gyakorolni: minél többször kötjük a kendőt, minél többször gyakoroljuk a kötéseket, annál szebb, feszesebb, pontosabb lesz az eredményünk is. Ha az alapkötéseket begyakoroljuk, akkor akár a bonyolultabb kötésekkel is lehet próbálkozni.
Ha bizonytalanok vagyunk a kötésben, ha bárhol elakadunk, ha segítségre van szükségünk a hordozásban, érdemes hordozási tanácsadóval konzultálni (személyesen vagy online).
Sokszor nem egyszerűbb a fix derékpántos eszközök használata, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát is gyakorolni, tanulni kell.

“Rugalmas kendőbe próbáltam otthon felkötni, nem tetszett neki, biztos nem tetszik neki a hordozás! Inkább csatost választok!”
Annak, hogy a kisbaba sír, nyűgös kötés/csatolás közben vagy után, rengeteg oka lehet.
Érdemes ezeket lezongorázni: hol tart a kicsi a mozgásfejlődésben, milyen hordozóeszközt használunk, mi alapján használjuk azt, milyen ruha van a picin hordozás közben stb. Továbbá, hogy időre született-e vagy koraszülött, van-e esetleg csípőproblémája, izomtónus eltérése stb. De akár egyszerűen éhes is, álmos is lehet a kisbaba.
Rugalmas eszköz esetében szempont lehet a baba mozgásfejlődési szintje és a súlya is, izomtónus-, csípő rendellenesség fennáll-e, illetve a hordozó használt-e (ki van-e esetleg nyúlva), milyen feszesre van húzva a kendő, milyen ruha van a babán, mennyire izzadékony a baba (a rugalmas kendő háromrétegű kötései melegítenek).
Ezek könnyedén orvosolható problémák, nem jelentik azt, hogy a babának nem tetszik maga a hordozás! Érdemes hordozási tanácsadó segítségét kérni, ha bárhol akadályba ütközünk a kötés folyamatában, mert néha elég egy-egy apró mozdulat, praktikus javaslat a sikerhez.
Ajánlott többféle hordozóeszközt kipróbálni: az elméleti optimumhoz képes milyen a baba testhelyzete az egyikben, milyen a másikban, valamint ezeket használva a mi testünkre hogy terhel a kisbabánk súlya.

“Csatost vennénk, mert könnyebb megtanulni, mint kendőt kötni!”
Fix derékpántos hordozóeszköz kiválasztásánál rengeteg szempontra oda kell figyelni. Sokszor nem egyszerűbb a használatuk, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszközök sajnos számtalanszor jelentik a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.
Eltérő testalkatú szülőpárosnál pedig minden esetben testre kell szabni (kiengedni, behúzni a hevedereket) a hordozót.
Az eszköz alapos megismerése és használatának megtanulása mellett a baba biztonságos felvételét, levételét is javasolt elsajátítani.

(forrás: ZBK)

“Az újszülött-szűkítővel már a pici babát is hordozhatom benne!”
Mivel a baba sokkal kisebb ahhoz, hogy a body részen túlérjenek a lábai, az újszülött-szűkítővel bele kellene állítani vagy guggoltatni a hordozóeszközbe. Ez a testhelyzet nem támogatja az optimális csípő- és gerincfejlődést, ugyanakkor megterhelő a baba boka- és térdízületének, amellett, hogy a talpat is nyomja.

“Már 3 hónapos kortól használható a csatos hordozó, és hordozós kor végéig jó!”
A fix derékpántos eszközökben a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz. Emellett a fix derékpántos eszközökben a baba törzse nincs megtámasztva pontról pontról, mint egy szövött kendőben.
A hordozóeszköz méretei is meghatározzák, hogy mely időintervallumban passzolnak a hordozott gyermekre, hiszen a térdhajlattól-térdhajlatig való alátámasztást, illetve a hát tartását biztosítaniuk kell. Ezt szolgálják a magasság-, ill. szélességállítási lehetőségek, ám tartsuk szem előtt, hogy sokszor így sem lehet pontosan a babára igazítani a body-t.
Logikus, hogy a fix kialakítású hordozók a baba növekedése miatt nem fedik le a hordozós kort.

“Mekkora a hordozó terpesze?”
A baba terpesztésének a mértékét fokban mérjük (60-90 fok az optimális a csípőfejlődés szempontjából). A hordozóeszköznek szélessége van, amit viszont centiméterben lehet megállapítani. Ez akkor megfelelő, ha térdhajlattól térdhajlatig támasztja alá a baba combjait. A hordozóeszköz mérete csak egy tényező a sok-sok használati paraméter közül (pl. a szülőn, illetve a babán lévő ruha vastagsága is), melyet próbával érdemes megismerni vásárlás előtt.

“Nem baj, ha kinőtte a hordozó szélességét, hiszen a babám már tud járni!”
Kényelmetlen lehet, elzsibbadhat a gyermek lába, ha nincsenek combjai teljes hosszában, egyenletesen alátámasztva, de hosszú távú negatív hatás nem ismert.

(forrás: sweetberry.hu)

“Az ortopédián az orvos is szétnyomta a babám térdeit a vizsgálaton, és azt mondta, hogy hordozhatom őt csatos hordozóban, mert a túlterpesztés nem gond!”
Tény, hogy a csípőfejlődést az enyhe terpesztés és a köldökig felhúzott térdek tudják optimális módon támogatni. Fix derékpántos hordozóban a gyermekek terpesze (lényegesen) nagyobb lehet az ideálisnál, hiszen a hordozó személy törzse szélesre nyitja a baba combjait, így kibillentve a medencét hátrafelé. Ez nem tehermentes pozíció a csípőízület számára.

“Mindegy, hogy hova teszem a derékpántot, ez mindenkinél egyedi!”
A derékpánt középső részét, mely felett a baba medencéjében található súlypontja helyezkedik el, érdemes a hordozó személy azon gerincszakaszára tenni, ahol a legvaskosabb, legteherbíróbb csigolyák vannak, így a terhelés erre a tájékra koncentrálódik. Ezek az ágyéki, ún. deréktáji csigolyáink, melyek bordaíveink alatt, ám medencénk felett helyezkednek el. Ha csípőre tesszük a derékpántot, a baba súlypontja is lejjebb kerül, s a feje is a hátunk közepéig ér csak fel majd, valamint a kiegyensúlyozatlan terhelés az alhasi szerveinkre, medencealapi izmainkra is negatív hatással lehet.
A derékpánt pontos elhelyezését azonban természetesen ki kell tapasztalni, pár centis különbségek felfelé-lefelé egyénileg változók.

“Úgy tedd hátra, ahogy neked kényelmes!”
A biztonságos hátratételt az eszközzel együtt való hátraforgatás garantálja felegyenesedett testhelyzetben, hiszen így mindvégig a szülő vagy a hordozóeszköz támasztja a baba hátát, nem tudja magát ellökni, s ez a kötésmód biztosítja a gyermek pontos elhelyezkedését is. A mellkaspánt becsatolása nem pótolja a vállpántok feszesre húzását!

“Ha magasra van húzva a babám lába, akkor keskenyebb lesz a terpesz, csak be kell billenteni a medencéjét.”
Tény, hogy a csípőfejlődés szempontjából az az optimális lábtartás, ha a baba lábai enyhe terpeszben vannak (60-90 fok) és a térdei fel vannak húzva a saját köldöke magasságáig (110-120 fok). Fix derékpántos eszközben a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai csak vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A szélesebb terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerülhet, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz.
Medencebillentéskor a baba combjait felfelé-befelé mozgatják és így igazítják a testhelyzetét a hordozóeszközben. A gyermek térdei a saját köldökének magasságába kerülnek és a terpesztése látszólag mérséklődik.
Ez a megoldás lazábbra hagyott eszközt feltételez (bugyrosítás), emiatt a baba testhelyzete nem fix. Ez amellett, hogy nem biztonságos, illetve kényelmetlen lehet a hordozó személy számára, a baba gerince számára sem kedvező. A gyermek belerogy a hordozóba, a csigolyák összenyomják az érhálózattal teli porckorongot.

"Mi az a bugyrosítás?"
A “bugyrosítás” kifejezés fix derékpántos hordozók esetén nem helytálló, hiszen bugyrot csak a szövött kendő U alakban futó kötései tudnak nyújtani, ezzel biztosítva a baba enyhe terpesztését és a köldökig felhúzott térdek helyzetét.
A fix derékpántos hordozóeszköz “bugyrosításának” két típusát különböztetjük meg:
  • a fix derékpántos eszköz derékpánját kifordítva kötik a derékra, így a body alsó része öblös lesz, melybe a baba popsija kerül
  • a derékra már felcsatolt hordozóeszköz derékpántjának felső vonalánál lejjebb helyezik a baba medencéjét, s így felvétel után a vállpánt meghúzásával a baba saját köldökének magasságába kerülnek a térdei
Ha a fix derékpántos eszközöket “bugyrosítva” használjuk, a terpesztés ugyanúgy széles marad, de a baba feneke lejjebb csúszik, a térdei pedig feljebb kerülnek. Ez nem tehermentes helyzet a csípő számára, hiszen így dupla nyújtóerőnek van kitéve a csípőízület: nem csak kifelé a lehetséges túlzott terpesztésből adódóan, hanem felfelé is.

“Olcsó csatost szeretnék”
Sokszor érezhetik a családok borsosnak az egyes hordozóeszközök árát, így érdemes közelebbről megvizsgálni, milyen tényezők adják ki az említett összeget.
A fix derékpántos eszközök szabása és összeállítása (s az ezt megelőző kísérleti-tesztelési időszak) mind kézi munkafolyamatot igényel, a rajtuk található csatok, húzókák, cipzárak biztonságossága nyilvánvalóan szintén emeli az árat az alapanyagként szolgáló kifogástalan minőségű szöveteken és cérnán kívül. Az újonnan vásárolt termék mellé számla jár, ez feltételezi az adót és járulékokat, melyet a készítő befizet, de ne feledkezzünk meg a munkadíjáról sem!
Vásárlás előtt mindig érdemes megfontolni, hogy mi alapján, milyen célra és kinek szeretnénk hordozót választani. A hordozóklubokban szakszerű segítséget kérhetünk, s kipróbálhatjuk a kinézett hordozókat, ezzel elkerülhetjük a látatlanban hozott döntés okozta csalódásokat, valamint a halmozást és az esetleges kapcsolódó postaköltségeket is.
Amennyiben nem tudunk sokat rászánni egy hordozó beszerzésére, használtan is vásárolhatunk eszközt, például ebben vagy ebben a facebook-os csoportban, illetve létezik egy facebook-os csoport, mely biztonságos, sok esetben gyári, rendszeresen ellenőrzött hordozóeszközöket kölcsönöz ingyenesen hosszú távra rászoruló családoknak, érdemes őket megkeresni.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy otthon nem tanácsos szakértelem nélkül hordozóeszköz-varrásba kezdeni!


2020. december 29., kedd

Ne anyázz!

A közösségi fórumokon az édesanyák olykor személyeskedő, sőt, bántó jelzőkkel illetik egymást (pl. „szaranya”, „ősanya”), vagy magukat.

Nos, „szaranya” szinte bárki lehet. Az, aki természetes úton szült és az is, aki császárral. Az, aki szoptat és az, aki nem. Az, aki hordoz és az is, aki nem. Az is, aki együtt alszik a babájával és az is, aki nem. Az, aki eldobható pelenkát használ, és az is, aki moshatót. Az is, aki beadatja az összes oltást és az is, aki nem. Az is, aki otthonszülést választja, és az is, aki a kórházat érzi biztonságosnak. És sajnos folytathatnánk a sort a végtelenségig.
Viszont az nagyon fontos, hogy senki sem „szaranya”, hiszen a saját anyukája minden kisbabának a legjobb, legszebb, legszerethetőbb ember a világon!

Szorosan kapcsolódik a fenti a témához az „ősanyázás” is. Azokra, akik testközelben hordozzák a babájukat, akik válaszkészen gondoskodnak a gyermekükről, akik szoptatják a kisbabájukat, könnyen ráhúzzák az ősanya címet.
Miért lenne “ősanya” az, aki hordozza, szoptatja vagy együtt alszik a gyermekével vagy aki együtt van folyamatosan, napközben is a babájával? Hiszen az a biológiai norma, hogy a babák testközelben legyenek, hogy az anyukájuk szoptatja őket, ha éhesek, ha sírnak vagy nyugtalanok, ha álmosak vagy ha fáj valamijük.
Ha elvonatkoztatunk ettől, és abból a szemszögből vizsgáljuk a kérdést: ha mi nem vagyunk ősanyák, akkor mi a helyzet a pici babával?

A kisbaba szükségleteit evolúciós szemszögből is vizsgálhatjuk. Az állatvilágban többféle utódgondozási típus létezik:
  • · fészeklakó (pl. énekesmadarak, kutya)
  • · fészekhagyó (pl. tehén, zsiráf, lófélék)
  • · hordozott (pl. erszényesek, főemlősök)
A törzsfejlődést vizsgálva nagyon sok jel mutat arra, hogy az ember hordozott élőlény (csípő-, gerincfejlődése, az újszülött sípcsontjának görbülete, reflexei, agyának felépítése, működése).

Az éretlenül született utód folyamatos gondoskodásra szorul, ezért az egyik szülő szünet nélkül mellette tartózkodik, gondoskodik róla: eteti, itatja, szárazon és melegen tartja, altatja, öleli, szeretgetni.

Ellentmondás van őseink környezete, amelyben genetikai állományunk létrejött, és aközött a környezet között, amelyben ma élünk. Ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy több ezer évvel ezelőtt vagy napjainkban, az afrikai dzsungel legmélyén vagy Európa egyik luxuskórházában jön világra egy kisbaba, ugyanolyan szükségletei vannak, természetesen a higiéniai normákat nem mellőzve. Ez az ún. evolúciós összeférhetetlenség elve.

Ezekből a tényekből az következik, hogy az embercsecsemő ŐSBABA, aki ős élettani szükségletekkel (érintés, táplálás, hőszabályozás, alvás, ürítés) születik.

Sokszor hallom anyukáktól, hogy “mi nem vagyunk hordozós család”. Pedig a kisbaba MINDEN ESETBEN az!

Mi is az a hordozás? Az, ha a baba a kezünkben van, ha öleljük, ringatjuk őt. Az is, ha a kicsit beletesszük egy autós hordozóba, táskába, bőröndbe stb. és így visszük magunkkal. (A hordozóeszközös hordozás is az, ez sok szempontból előnyösebb lehet a fenti megoldásoknál.)

Akkor miért “ősanya” az, aki hordozza, szoptatja vagy együtt alszik a gyermekével?

Fontos, hogy legyenek korszerű információink a kisbabánk szükségleteiről, és ezek kielégítésének lehetőségeiről, valamit a szoptatásról, testközeli gondoskodásról.
Alapvető, hogy hallgassunk a saját megérzéseinkre is (ne csak a rokonok, a szomszédnénik ellentmondásos tanácsait próbáljuk követni), viszont ne legyünk mártírok sem: saját testünk jelzéseire, a szükségleteinkre is figyeljünk oda! Legyünk önazonosak, öntudatosak, ismerjük fel a saját szülői kompetenciánkat és erősödjünk meg benne! Tanuljunk meg segítséget kérni, tanuljunk meg nemet mondani! 

Elengedhetetlen, hogy az anyák én-időt biztosítsanak maguknak (sport, meleg fürdő, egy bögre kávé, hobbi stb.), hogy a külsejükre (hajmosás, smink stb.) és párkapcsolatukra is tudjanak időt fordítani, mindezt úgy, hogy a babájuk szükségleteit egyensúlyban tartsák a sajátjaikkal.
Kulcsfontosságú lenne az is, hogy az anyák a csatározások helyett olyan fórumokon, anya-baba klubokban is találkozzanak, ahol tudnak egymással beszélni - természetesen nemcsak babás, gyermekneveléssel kapcsolatos témákban, sors-közösségükben megerősödni, egymás tapasztalatából is tanulni.

Gisele Bündchen modell szoptatja 12 hónapos kislányát, miközben szépítkezik
(forrás: https://www.instagram.com/gisele/)

Facebook csoportokban sok kommentet lehet olvasni, ahol az anyukák “csakanya”-ként szólnak hozzá a posztokhoz. De hiszen egyetlen édesanya sem “csakanya” a saját kisbabája számára, hanem az ő kis világa közepe, a mindene! Ti vagytok a legkompetensebbek a saját gyermeketeket érintő kérdésben.

Különbözőek vagyunk, különbözőképpen érzünk. Nem ismerhetjük a másik család élethelyzetét, előtörténetét, mentalitását. Másfélék az igényeink és lehetőségeink, ezért ne címkézzük, skatulyázzuk egymást, magunkat sem.

Édesanyák vagyunk, Anyák vagy Mamák, Mamik, Anyuk, Anyucik, Anyukák 😊 💖
Mind szeretjük a gyermekeinket, mind a lehető legjobbat szeretnénk nekik biztosítani.

Szóval, kérlek, ne anyázz! :)


Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub