Mire figyeljünk mei-tai, félcsatos, csatos hordozó vásárlásakor?

Sok szempontból írtunk már a fix derékpánttal rendelkező hordozóeszközök (mei-tai, félcsatos, csatos stb.) sokszínűségéről, kiválasztásának alapjairól, használatáról, most azonban igyekszünk röviden összefoglalni, mire is kell figyelni a vásárlás kapcsán.

(forrás: sweetberry.hu)

• a hordozóeszköz body-jának maximális magassága valamivel ugyanakkora, vagy kisebb legyen, mint a maximális szélessége
• lehetőség szerint legyen fokozatmentesen (tépőzárral) állítható a body szélessége, hogy minél hosszabb időintervallumban tudjuk használni a hordozót a combok térdhajlattól-térdhajlatig alátámasztása érdekében
• a szélesség-állítás legyen fixálható /ha ez nincs meg, hátraforgatáskor, illetve a baba mozgásának következtében is elmozdulhat a beállítás/
• a derékpántnak legyen tartása, jó, ha a közepén extra támaszték is van benne
• a vállpántok párnázottak legyenek, ennek hossza ne legyen túl hosszú, ne nyomjon hónaljban
• jó, ha a hordozóeszköz magassága is állítható a body teljes szélességében (pl. derékpánt-átfűzés, cipzáros megoldások (a body két oldalán lévő behúzó csak finomhangolásra alkalmas))
• ne vászonszövésű legyen a body, vállpántok, derékpánt alapanyaga
• a hordozó body része legyen megerősített, hogy hosszú távon ne öblösödjön ki a baba súlyától
• ugyanakkor ne legyen a body vastagon (pl. flízzel) bélelt
• legyen alvócsuklyája
• a varratok erősek és hibátlanok, a vállpántok X-box-szal megerősítettek legyenek - ezek a biztonság miatt elengedhetetlenek
• ne legyen túl olcsó, álljon mögötte vállalkozás és legyen rá garancia

Próba-próba-próba!
A legtöbb esetben azt javasoljuk, hogy a család vásárlás előtt lehetőség szerint szakszerű, márkafüggetlen segítséggel próbáljon, vagy kölcsönözzön hordozóklubtól, hordozási tanácsadótól, hogy végül a számukra a legmegfelelőbb hordozóeszközt tudják megvenni.

Ha kikölcsönöz a család egy hordozóeszközt, több napon át ismerkedhet a használatával, az eszköz nyújtotta lehetőségekkel a különböző, rájuk jellemző élethelyzetekben. Mindezt anélkül, hogy akár több tízezer forintot rászánna egy ki nem próbált, ismeretlen hordozó túl korai megvételére, így spórolnak is.

Számos hordozóklub vagy hordozási tanácsadó szívesen véleményezi akár fotó alapján, online is a kötést, érdemes élni ezzel a lehetőséggel.

Méretválasztás
Alapelvárások egy fix derékpántos hordozóeszköztől:
- a baba combjai támassza alá térdhajlattól-térdhajlatig
- ha a babának a body-ban vannak a karjai, érjen a tarkójáig
- ha a babának a body-n kívül vannak a karjai, legalább hónalj vonalig, lapockáig érjen fel a body magassága

- mindezeket úgy, hogy a derékpánt a hordozó személy derekán (nem csípőjén!) van, s arra teljes szélességében és magasságában felfekszik, nem áll el!

A gyári, varrott hordozók többsége sajnos nem állítható, így csak egy szűk időintervallumban passzolnak egy adott babára - s így sok eszköz túlzottan magas egy-egy kisbabának (értsd: a tarkója fölé ér feszesre húzott állapotban), vagy keskeny a szélessége (értsd: nem támaszt térdhajlattól térdhajlatig). Ezen problémák megoldásaként egyre több állítható hordozóeszközzel találkozhatunk.

A babát tekintve a gyártók általában konfekcióméret alapján ajánlanak “tól-ig” választási lehetőséget a készített különböző méretű (pl. standard/toddler, S-XL stb.) hordozóeszközeik kapcsán. Ezek a méretajánlások azonban minden esetben csak tájékoztató jellegűek, hiszen minden testalkat más és más.

Érdemes számolni azzal is, hogy az adott hordozóeszközt használóknak esetlegesen eltérhet a testalkata, s így a baba és az őt hordozó személyek egymáshoz viszonyított testaránya is.

Az is kérdés lehet, hogy meddig szeretné a család használni a hordozót. Ha sokáig, akkor érdemes lehet egyből nagyobb méretet venni, ám ebben az esetben a szélesség-szűkítés nagyobb mértékű lesz a kisebb gyermek combjai alatt. Ám ha kistestvért is terveznek és nála minél előbb szeretnék használni az adott eszközt, a kisebbre eshet a választás, ám nem lehet előre látni egyik gyermek növekedési ütemét, későbbi testalkatát sem.

Másként fogalmazva a kisebb babát (esetleges kistesó) a szűkítést illetően a kisebb méretű hordozóban kisebb kompromisszummal lehet hordozni, ugyanígy a kisebbet a nagyobb baba hamarabb kinövi.
Ugyanakkor a kisméretű hordozók kapcsán hosszú távon váltásra lesz szükség a teljes térdhajlattól térdhajlatig való alátámasztás érdekében.

Vásárlási döntés előtt vegyük figyelembe, hogy a kölcsönzött hordozók paraméterei sok esetben eltérhetnek a piacon megtalálható, azonos márkájú és típusú, újonnan készült hordozóktól. A gyártók általában tudnak segíteni ezen kérdések pontosításában.

A piacon friss gyártmány esetén járjunk utána a készítőnek (milyen szakmai tapasztalata van, ért-e a hordozáshoz, mire alapszik az ajánlása, biztonságosság stb.), ne csak maga a gyártó hirdetéseire, illetve a forgalmazó ajánlására hagyatkozzunk (kizárólagos forgalmazás esetén az ajánlás igazodhat az érdekeltséghez is)!

Tartsuk szem előtt azt is, hogy a hordozókészítés egy dinamikusan fejlődő terület, gyakran eltérés lehet az azonos márkájú és típusú eszközök között, valamint egy-egy gyártmánynak rejtett hibái is lehetnek, melyekre csak évek múltán derül fény. Ilyen esetben, ha tudjuk, keressük meg a gyártót!

Használt hordozóeszköz vásárlása esetén érdemes megtudakolni a hordozó korábbi életútját, esetleges javításait! Figyelembe kell venni, hogy sok esetben nem visszakövethető a kinézett eszköz útja, használódása, s azt sem tudjuk, hogy csak állásukban is mennyit amortizálódnak a hordozók, illetve azok varrása, csatjai, hevederjei stb. Nem tudhatjuk biztosra azt sem, hogy a korábbi tulajdonosok hogy bántak a hordozóeszközzel. Az eladónk értékesítési múltjáról, megbízhatóságáról feedback csoportokban tájékozódhatunk.

Szerencsésebb esetben megvan a számla, és a garancia is él még a használt hordozóra.

Lehetőség szerint még vásárlás előtt személyesen vizsgáljuk meg a hordozót (méret, folt, szakadás, szálkihúzódás, csatok, hevederek, tartozékok stb.)!

Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a kinézett használt hordozó eredeti-e vagy hamisítvány (nagynevű gyártók esetében előfordul a kínai másolat), valamint kevésbé ismert márkanevekkel, termékekkel kapcsolatban, illetve javítással kapcsolatban itt lehet kérdéseket feltenni, segítséget kérni.

Az eszköz és beállításainak (szülők eltérő testalkata, különböző élethelyzetek, öltözetek stb.) alapos megismerése és használatának megtanulása mellett a baba biztonságos felvételét, levételét is javasolt elsajátítani.

Szerző: Török Ági, Zuglói Babahordozó Klub

Tévhitek 4. - Hordozóeszköz-választás

“Nem szeretnék kendőt, szerintem nem biztonságos, nem stabil, túl félelmetes a megkötése!”
A hordozás alapvetően nem veszélyes a babára nézve. A hordozási tanácsadók felkészültek, biztonságos eszközhasználatot tanítanak, a velük való kötéstanulással, majd a szoros utánkövetéssel való kitartó gyakorlással megelőzhetőek a használatból fakadó esetleges balesetek.
A szövött kendő speciális szövéséből kifolyólag nem hasad, ugyanakkor képes egy felnőtt súlyát is megtartani.
Hordozókendő megkötéséhez nem feltétlenül szükségesek a finom, apró mozdulatok.
Érdemes a kendők, hordozóeszközök használatát is gyakorolni: minél többször kötjük a kendőt, minél többször gyakoroljuk a kötéseket, annál szebb, feszesebb, pontosabb lesz az eredményünk is. Ha az alapkötéseket begyakoroljuk, akkor akár a bonyolultabb kötésekkel is lehet próbálkozni. A formázott hordozók használata sokszor nem egyszerűbb, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát is gyakorolni, tanulni kell.
Mélyebb eredetű lelki félelmek esetén célszerű feltárni ezek okait és ha szükséges, megkeresni a megoldást.

“Hordozási tanácsadáson már voltunk egy bababoltban…”
A bababoltban a szakképzett eladók általában nem hordozási tanácsadók, így nem ismerik a kisbaba anatómiai sajátosságait, a hordozóeszközök tulajdonságait és ezek babára gyakorolt hatásait.
Sok esetben a termékbemutatókat nevezik a szervezők hordozási tanácsadásnak, holott utóbbi személyre szabott, szélesebb körű és márkafüggetlen.

“Van egy márkás kendőm, de mégsem tudok vele kötni. Pedig annyira drága volt, sokan dicsérik!”
A szövött kendők mintájára, színére, összetételére, gyártójára vonatkozóan ma már elképesztően sok lehetőség közül választhatunk, csak a pénztárcánk szab határt a választáskor. Értelemszerűen a speciális összetételű vagy mintájú, drágább kendőnél a különleges alapanyagot fizetjük meg, nem pedig azt, hogy a kötés alapos megtanulása nélkül könnyebben bánunk majd vele.

“A kendővel sosem boldogultam, viszont a csatos hordozót már jól ismerem, ez áll hozzám a legközelebb, így ezt választom a 2 hónapos babámnak.”
Hordozóeszköz-választás, illetve -használat előtt érdemes informálódni a kisbaba anatómiai sajátosságait, a hordozóeszközök tulajdonságait, valamint ezek babára gyakorolt hatásait illetően.
Minél kisebb a baba, minél éretlenebb a csípője, annál inkább szeretnénk számára a tehermentes, élettani testtartást biztosítani hordozáskor. A kellő információ birtokában a szülő kompetens döntést tud hozni, hogy milyen hordozeszközben fogja gyermekét hordozni.
A kendőkön, illetve a csatos hordozókon kívül több eszköz is a család rendelkezésére állhat. Érdemes ezeket a lehetőségeket körbejárni és többféle hordozóeszközt kipróbálni.

“Ha elölre nem tudok jól kötni, hátra sem fogok tudni!”
Az összes hordozóeszköz használata esetén nagyon fontos a tanulás után a kitartó gyakorlás. Ha azt érezzük, hogy mégsem haladunk, érdemes (újra) hordozási tanácsadó segítségét igénybe venni akár személyesen, akár hordozóklubok alkalmain, akár online (videochat, fotók küldése stb.).

“A rugalmast kinőttük, de úgy hallottam, a csatost csak járni tudástól lehet használni. Akkor várok addig!”
A család számára megfelelő hordozóeszköz kiválasztása több tényezőtől függ: a kisbaba pszichés igényei (pl. testközelség iránti szükséglet), a számára optimális pozíció a hordozóeszközben, a család anyagi- és élethelyzete, hogy mire, milyen élethelyzetekben fogják használni a hordozást.
A kendőkön, illetve a csatos hordozókon kívül több eszköz is a család rendelkezésére állhat. Érdemes ezeket a lehetőségeket körbejárni és többféle hordozóeszközt kipróbálni.

“Videó alapján gyakoroltam, mégsem megy a kendőzés!”
Sajnos nagyon sok rossz hordozóeszköz-használati videó található az interneten, melyek nem a jó gyakorlatot mutatják be, illetve akár kifejezetten veszélyesek is lehetnek a babára nézve!
A hordozóeszköz-használati videókról sajnos lehetetlen ellesni az apró trükköket, illetve érezni a megfelelő feszességet.
Egy-egy szövött kendős kötés alapos megtanulásához a személyes, személyre szabott, teljes körű hordozási tanácsadás igénybevételét szoktuk javasolni, illetve formázott hordozó használatát a hordozós klubokban el lehet sajátítani.
Érdemes a kendők, hordozóeszközök használatát is gyakorolni: minél többször kötjük a kendőt, minél többször gyakoroljuk a kötéseket, annál szebb, feszesebb, pontosabb lesz az eredményünk is.

“Apa nem tud kendőt kötni.”
Az apák aktívan részt vehetnek a hordozási tanácsadáson is, mind az elméleti, mind a gyakorlati részben. A férfiak agya általában könnyebben dolgozza fel a térben megfigyelt információkat, sőt, gyakran mozgáskoordinációjuk is jobb, így sok esetben jobban átlátják a kötések térbeli futását, dinamikáját, így érdemes lehet legalább kipróbálni a kendőzést is.
Azt javasoljuk, hogy minden szülő kezelje önállóan a hordozóeszközt, akár elöl-, akár csípőn- vagy háton, hiszen így kényelmesebb, pontosabb és mindenekelőtt biztonságosabb is lesz a végeredmény.
A férfiakra jellemző magas és széles hát meghatározzák, hogy kinek melyik hordozóeszköz lesz megfelelő, illetve egy-egy eszköz másképp viselkedhet az eltérő testalkatoktól függően. Fix derékpántos hordozóeszközöknél fontos a vállpánt párnázottságának a hossza, a párnázás elhelyezkedésének állíthatósága, s a vállpánt body-ba kapcsolódásának magassága, hiszen a hevederek vághatnak hónaljban. Ezek figyelembevételével mindenképpen ajánljuk a próbát vásárlás előtt.
S ne feledkezzünk meg megemlíteni a kifejezetten férfiaknak megálmodott kendők szövésmintáit és színeket, melyek megjelennek a hordozóeszközök széles palettáján, nem beszélve a hordozós öltözékekről, melyeket egyenesen az apukáknak gyártanak!

“Létezik baby méretű mei-tai is, így korábban kezdhetjük a formázottak használatát!”
Valóban léteznek kisméretű mei-tai/félcsatos-ok, ám a baba bennük felvett pozíciója, vagyis az optimálisnál szélesebb terpesztés, s ennél fogva homorodó gerinc (mely csak önálló üléskor kerülne ebbe a helyzetbe) adott lesz. Kisméretű hordozóeszköz esetén fel szoktuk hívni a figyelmet arra is, hogy a babák hamar kinövik (értsd: nem támasztja térdhajlattól térdhajlatig a hordozó a babacombokat, illetve magasságában sem ér fel a tarkójáig, esetleg vékony, megerősítés nélküli a body, tehát nagyobb súly alatt kiöblösödhet), így új hordozó beszerzésére lehet szükség rövid távon. Állítható hordozóeszközben viszont a nagy méretű hordozó szűkítése nem feltétlenül ad megfelelő alátámasztást.
Érdemes lehet a fentieket megfontolni, s a baba igényeit (enyhe terpesztés, s így tehermentes gerinc) ezekkel együtt szem előtt tartani.
A szövött kendő és a karikás kendő egyébként hordozós kor végéig használhatók, nem szükséges váltani formázottra.

mei-tai, illetve karikás kendő használat közben
(forrás: hoppediz.de)

“Fáj a vállam a hordozástól, gyenge vagyok, puhább kendőt, vagy szélesebb csatos vállpánttal rendelkező hordozót keresek!”
Ha a hordozástól bármilyen testrészben fájdalmat érzünk, célszerű megvizsgálni a hordozás gyakorlatát: hordozóeszköz választás, annak beállítása, használata, feszesre húzása megfelelő-e. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a hordozó személynek van-e bármilyen fennálló, hordozást befolyásoló mozgásszervi problémája (diagnózis) és ennek kapcsán terápiában részesül-e.
A várandósság, a szülés és a kisgyermekes lét erősen igénybe veszik a női szervezetet, ezért javasolt, akár már a terhesség alatt is, de a gyermekágyas időszak letelte után valamilyen testmozgással kondícióban tartani a testünket.
A hordozóeszközök tulajdonságainál fontosabb a pontos, precíz kötés kivitelezése. Vásárlás előtt célszerű szakszerű segítséget kérni és próbálni.

“A barátnőmnek nagyon bejött az a hordozó, a kislánya is szerette. Nekem mégis nagyon kényelmetlen, hogy lehet ez?”
A különböző testalkatok, és főként különböző babák (méret, növekedés üteme, mozgásfejlődési szint, ritmus), különböző igények stb. mind mások és mások az egyes családoknál.
Fix derékpántos hordozóeszköz kiválasztásánál alapvetően is rengeteg szempontra oda kell figyelni. Az egyes gyártmányok méretei, arányai, alapanyagai, a váll- és derékpántok párnázottsága (hossz, keménység-puhaság) eltérőek, nyomhatnak vagy vághatnak különböző testalkatokat, illetve nem fekszenek fel a hordozó személyre, elállnak. A sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Az eszköz alapos megismerése és használatának megtanulása mellett a baba biztonságos felvételét, levételét is javasolt elsajátítani.
Eltérő testalkatú szülőpárosnál pedig minden esetben testre kell szabni (kiengedni, behúzni a hevedereket) a hordozót.
A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszközök sajnos számtalanszor jelentik a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.

“A klubban a tanácsadó kötötte a párom hátára a babánkat és hordozós edzésen is voltunk már így. Otthon mégsem sikerül jól a kendőzés, pedig tudunk segíteni egymásnak.”
Próbahordozáskor a hordozási tanácsadó, esetleg a hordozós sport instruktora a szülőkre köti a a kiválasztott hordozóeszközben a saját gyermeküket, hogy megtapasztalják, milyen érzés a testükön hordozni a babát. A kötések lépéseit, aprólékos mozzanatait, a megfelelő feszességet, az apró praktikákat ekkor nincs lehetőség megtanítani, elmondani, sőt, a valódi kötéstanulástól ez nagyon messze áll.
Egy-egy szövött kendős kötés alapos megtanulásához a személyes, személyre szabott, teljes körű hordozási tanácsadás igénybevételét szoktuk javasolni, illetve formázott hordozó használatát a hordozós klubokban el lehet sajátítani. Minden esetben elengedhetetlen azonban a kitartó gyakorlás.
A hiányos elméleti és gyakorlati tudás miatt bekövetkező balesetekért hordozási tanácsadó nem vállal felelősséget.

"Már nagy a babám, nem kezdünk el a hordozni, Ő is nehéz, kinőttük már!"
A kisgyermek életkora és súlya nem befolyásolja a hordozás elkezdésének lehetőségét. Érdemes megvizsgálni a család élethelyzetét, a gyermek igényeit, a szülő szándékait, mire szeretnék használni a hordozást.
Kirándulás, városnézés, tömegközlekedés stb. esetén mérlegelendő, hogy könnyebb és praktikusabb hordozóeszközben utazni a gyermekkel, akár biztonságosabb is, mint kézben vinni, s így a baba súlya is jobban eloszlik a szülő testén.

"Már 3 éves elmúlt a gyermekem, ilyenkor ugye már hordozhatom bárhogy, bármilyen hordozóban?"
A fix derékpántos eszközökben (mei-tai, félcsatos, csatos) a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg - ez kompromisszumot jelent, akkor is, ha már önállóan felült, vagy elindult a gyermek.
Kényelmetlen lehet, elzsibbadhat a gyermek lába, ha a hordozó szélessége már nem támasztja alá gyermek combjait teljes hosszában egyenletesen, de hosszú távú negatív hatás nem ismert.

“Meddig tart egy formázott hordozó élettartama?”
A minőségi hordozók élettartama az anyag (pl. kendőanyag, hevederek) elöregedéséig tart. Sávoly hordozóknál ez normál használat mellett több év. Az élettartam függ a hordozóeszköz használatának gyakoriságától, s annak megfelelő technikájától (a lazán viselt hordozó nyúlhat, kophat, a túlfeszülő hevederek a varrást rongálhatják), valamint a hordozóval való alapvető bánásmódtól (ld. mosás, illetve garancia).
A kendős vállpántok a babafogacskák esetleges rágcsálásától, de az alapvető használattól is kophatnak, a derékpánt megtörhet a terhelés alatt. Utóbbinál érdemes figyelni arra, hogy a babapopsi alatt lehetőség szerint meg legyen erősítve, illetve a hordozó személy derekára teljes magasságában feküdjön fel.
A használaton kívüli hordozót biztonságos, száraz, kisgyermek, kisállat elől elzárt helyen tároljuk, napfénytől óvjuk.
Érdemes lehet egy váltóeszközt tartani (jó esetben a cipőből sem csak egy pár van használatban).

“Mennyire öltöztessem be a babám, ha hűvös van? Kell az eggyel több réteg?”
Minél kisebb a gyermek, annál inkább ajánlott közös kabát alá bújni, ha beköszönt az ősz, és így melegíteni egymást hordozáskor. Ekkor a babát nem kell túlöltöztetni, elég rá benti, szobai ruházat. A közös kabát alatt, a baba és a hordozó személy közt minél kevesebb ruharéteg legyen. A lábakat plusz zoknival, a fejet, fület, homlokot sapkával védjük. Kiegészítő ruházat lehet a közös pulóver, poncsó, hordozós takaró, esőköpeny vagy akár egy polár takaró is.
Amikor ősszel megérkezik az első hideg szél, akkor érdemes körbenézni, és átgondolni, milyen ruhadarabokat szerezzünk be, amelyek melegen tartják a hordozó személyt és a babát téltől egészen tavaszig. Sokféle típus, forma és gyártó közül válogathatunk, a hordozásra kitalált ruhafélékből széles a kínálat.

Mit jelent a feszesre húzás?

Mit jelent a hordozóeszközök feszesre húzása? Mennyire érdemes feszesre húzni, mikor jó? Lehet-e túlhúzni? Ha nekem kényelmes, akkor a babának is az?

A szövött hordozókendők kereszt-, gyémántsávoly vagy zsákárd szövéssel készülnek. E szövésmódok lehetővé teszik, hogy az anyagukat sávonként feszesre lehessen húzni, ez pedig a gerinc csigolyáról csigolyára való alátámasztását biztosítja. A diagonális feszesre húzás annyit jelent, hogy a kendő keresztben és hosszában stabil, átlós irányban viszont rugalmas, így a gyermek testén meghúzva felveszi az ő formáját, miközben erős tartást biztosít.

Ahhoz, hogy a baba gerince csigolyáról csigolyára, illetve a törzse pontról pontra való támasztása meg tudjon valósulni, a hordozókendőt érdemes kb. 3 cm-ként, a baba gerincére merőlegesen feszesre húzni.

A szövött kendők egyrétegű kötéseivel kivitelezhető ez a tökéletes támasztás.

belülzsebes kötés feszesre húzása

 

karikás kendős kötés feszesre húzása

A feszesre húzást azért is ajánlott minden hordozóeszköz esetében elkészíteni, mert hordozáskor nagyon fontos, hogy a baba és az őt hordozó személy súlypontja azonos legyen, tehát együtt mozduljanak, a baba teste ne távolodjon el a hordozó személy testétől, akkor sem, ha az bármerre mozdul!

Gubancolások
Ha a kötés többrétegű, ha a vállpánt alá van bújtatva rögzítés előtt a kendőszár, ha hurkolás van a kötésben, ha nem szimmetrikusan fut a kendő, a sávonkénti feszesre húzás nem lehetséges teljes mértékben. Ha a kötés már fixálva van, utólagosan szintén kivitelezhetetlen a megfelelő feszesség elérése, hiszen a csomó után már túlnyomóan beazonosíthatlan, melyik a laza kendősáv. Ha a kendő csapásával van rögzítve a kötés, a csomó nem tudja fixálni a teljes kendő szélességen a feszességet, a végeredmény laza marad.

(A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!

forrás: flickr)

(A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!

forrás: nytimes.com)

  

(A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!
forrás: ZBK)

Tart vs. támaszt
Nem mindegy, hogy a hordozóeszköz csak tartja vagy támasztja a baba törzsét. Ha csak tartja, nem engedi leesni. Ha támasztja, akkor átvezeti súlyát máshova, ezzel tehermentesíti. Előbbi több teret engedhet, utóbbinál elvárás a kellő feszesség, hogy ténylegesen alátámassza a baba combjait, minél nagyobb felületen, egyenletesen körbeölelje a törzsét. Így a baba még nem kellőképp megerősödött, illetve ellazult (pl. alvás közben) izomzatáról el tudja vezetni a terhelést.

A formázott hordozók (mei-tai, félcsatos, csatos) vállpántjait és body-ját a fentiek fényében nem lehet sávonként feszesre húzni, hiszen ebben az esetben a darabok (vállpánt-body) illesztése megtöri a meghúzás erővonalát, valamint annak iránya nem merőleges a baba gerincére.

(forrás: wrappingrachel)

Akkor sem használható a ‘sávonként feszesre húzás’ kifejezés, ha a kötős vállpántok a body-ba 45 fokos szögben vannak bevarrva, illetve nem párnázottak, hanem végig kendősek. Ekkor ugyanis az általában félkendőszéles anyag (kb. 30-35 cm) a body paneljei közé mélyen, jó esetben X-box varrásával van beengedve, valamint egymásra hajtogatva vannak levarrva, vagyis ha lennének is sávok, egymást fednék, sőt, a varrattal rögzítve is lennének. A csatos hordozó vállpántjait is minden esetben húzzuk feszesre felvételt követően a hevederek segítségével, ugyanígy levételhez engedjük ki őket.

Fontos, hogy jól válasszuk meg és babánk méreteire állítsuk be a hordozóeszközünket: kisbabának lehetőség szerint még tarkóig érjen a hordozó body része, de nagyobbak hátát is minimum hónalj vonalig támassza.

Némely nézet szerint bugyrosítással elérhető a baba optimális testhelyzete (enyhe terpesz, térdek köldökmagasságig felhúzva) a csatos hordozókban is. Nézzük meg ezt közelebbről!

A “bugyrosítás” kifejezés fix derékpántos hordozók esetén nem helytálló, hiszen bugyrot csak a szövött kendő U alakban futó kötései (kengurukötés, csípőkenguru, batyu, ill. karikás kendő) tudnak nyújtani, ezzel biztosítva a baba enyhe terpesztését és a köldökig felhúzott térdek helyzetét. A bugyrosítást a baba csípőjének bebillentése gyanánt javasolják, ám a közhiedemmel ellentétben a medencét lehet billenteni, a csípőízületet nem.

Medencebillentéskor a baba combjait a fix derékpántos hordozóban felfelé-befelé mozgatják és így igazítják a testhelyzetét a hordozóeszközben. A gyermek térdei a saját köldökének magasságába kerülnek és a terpesztése látszólag mérséklődik.

A “bugyrosítás” lazára hagyott eszközt feltételez, hiszen bőven tudjuk mozgatni a baba combjait felfelé, ám ez a gerinc számára nem kedvező. A baba belerogy a hordozóba, a csigolyák összenyomják az érhálózattal teli porckorongot.

Ha a hordozóeszköz nincs megfelelően feszesre húzva, akkor a baba és a hordozó személy testének súlypontja eltávolodik egymástól. Minél nagyobb ez a távolság, annál nagyobb mértékben kell ezt a szülő testének kompenzálnia - hiszen teste a szimmetriára törekszik a gyermek hordozása közben is. Tehát vagy előre vagy hátra fog dőlni a felnőtt vállöve vagy törzse. A laza eszköz húzza a hordozó személy vállát is (“a hordozás fáj”), s a fentiek alapján derékfájást is eredményezhet. A lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszköz használata sajnos számtalanszor jelenti a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.

A medence billentésénél nem fixálja semmi a baba testhelyzetét, illetve combjainak pozícióját. A derékpánt továbbra is vízszintes marad, illetve a gravitáció is lefelé húzza a lábakat, tehát bizonyos időközönként újra meg kell ismételni a combok forgatását, azaz a billentést. Lássuk be, ez nem igazán praktikus!

Milyen a kellő feszesség?

• biztonságos: a baba törzse, feje nem rogy bele az eszközbe, illetve
• nem dől el semelyik oldalra, a hordozóban szimmetrikusan helyezkedik el, gerince függőleges
• szabadok a gyermek légutai, mely feltételezi azt is, hogy a hordozóeszköz body része nem túl magas a gyermek termetéhez
• azonos a hordozó személy és a gyermek súlypontja
• a vállpántokat nem lehet elemelni a hordozó személy vállától, nem is kell kézzel tartani azokat, tehát nem lazák, valamint
• nem is húzzák a szülő vállát, nincs túlfeszítve, vagyis
• a kötésmód egyenes tartást biztosít a hordozó személynek,
• s így semmilyen rendellenes testtartással (vállak előre- vagy hátrahúzása, a felsőtest előre- ill. hátradőlése) nem szükséges kompenzálnia a baba súlyát
• a hordozóeszköz egy rétegben, ráncmentesen, anyagfelesleg nélkül támasztja a baba törzsét
• fix derékpántos hordozóeszközben a baba popsija nem lóg rá a derékpántra, a gyermek combjai annak felső, vízsszintes vonalához igazodnak

(forrás: sweetberry.hu)

A hordozó feszesre húzását minden hordozóeszköz esetében, minden alkalommal, felvétel után, a hordozó személynek önállóan, saját magán célszerű elvégezni.

Lehet túlhúzni?
Hordozókendő esetén a túlhúzás esélye igen csekély, viszont előfordulhat egyenetlen feszesre húzás, mely azt jelenti, hogy egyes sávok lazábbak, más sávok (pl. szegés) pedig az ideálisnál szorosabbak.
Formázott hordozóknál előfordul a pántok-hevederek túlhúzása, ennek legtöbbször az anya-baba páros alkatához, állapotához (pl. izomtónus eltérés) nem megfelelő típus- és méretválasztás, a pontatlan beállítás vagy helytelen felvétel az oka.
Lehetséges, hogy a formázott hordozó derékpántjának szélessége, párnázottsága, hossza nem lett megfelelően kiválasztva, ezért nyomja vagy vágja a hordozó személy törzsét, esetlegesen nem húzható maradéktalanul feszesre. Érdemes ezért vásárlás előtt különféle élethelyzetekben minél többféle hordozót kipróbálni.

De így nem túl szoros a babának? Kap levegőt?
A baba törzsének megfelelő megtámasztásához nélkülözhetetlen, hogy a hordozó kellően feszesre legyen húzva, s így a hordozó személlyel azonos legyen a súlypontja, vagyis ne távolodjon el a testük egymástól, a gyermek ne rogyjon bele a hordozóeszközbe. Ez elengedhetetlen a hordozás biztonságosságához.
Mindig ellenőrizzük le, hogy a baba légutai szabadok-e, arca látható-e!

(forrás: ZBK)

Ha nekem kényelmes, akkor a babának is az?
Eszközválasztás előtt kulcsfontosságú informálódni a hordozás anatómiai szempontjairól, a hordozóeszközök tulajdonságairól, illetve ezek babára gyakorolt hatásairól!
Fontos, hogy a baba hol tart a mozgásfejlődésben, mekkora a törzse, illetve a combcsontjának a hossza.
Ezen szempontokat szem előtt tartva érdemes kipróbálni a baba számára legideálisabb hordozóeszközöket és hordozási módokat.

Sokszor nem egyszerűbb a fix derékpántos hordozóeszközök használata, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában - a lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszközök sajnos számtalanszor jelentik a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését. Ezek használatát is tanulni, gyakorolni kell.

Szerző: Mátyus Évi, Török Ági, Zuglói Babahordozó Klub

Csatos hordozók 1. rész: Alapok

Kétrészes bejegyzésemben igyekszem választ adni a gyakori, csatos hordozók különbözőségeinek kapcsán felmerülő kérdésekre. Elsőként az alapfogalmakkal, másodjára a beállítási módokkal, lehetőségekkel, esetleges felmerülő problémákkal foglalkozom.

Csatos hordozónak (SSC - Soft Structured Carrier) nevezzük azokat az eszközöket, melyek body részből, valamint csatolható váll- és derékpántokból állnak. 

A fix derékpántos eszközökben a derékpánt elhelyezkedéséből adódóan a hordozott gyermek combjai a vízszintesig vannak alátámasztva, a terpesztésének mértékét a szülő teste, törzse határozza meg. A széles terpesztés a keresztcsonti ízületen keresztül hat a gerincre, mely így homorításra kényszerül, ebből fakadóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben lesz. Emellett a fix derékpántos eszközökben a baba törzse nincs megtámasztva pontról pontra, mint egy szövött kendőben. Így ezeket az eszközöket csak önálló üléstől, de inkább totyogó kortól ajánljuk.

A különböző gyártmányok

• típusai (hagyományos, popópántos, hibrid stb.),
• méretei,
• lehetséges állítási megoldásai,
• párnázottsági módjai, s annak mértéke (mind hosszban-szélességben, mind tömörségben),
• alapanyaga, béleltsége,
• alvócsuklya formái

eltérőek, ezért minden esetben próbát ajánlunk vásárlás előtt.

Elsőként a típusok jelentését tisztázzuk!
- hagyományos csatos: a body oldalába kapcsolódnak be a vállpántok, a derékpánt csatos
- popópántos csatos: a vállpántok a derékrész középső részébe vannak bevarrva, a derékpánt csatos
- hibrid csatos: a vállpántok befűzhetők a derékpántba is, ill. a body oldalába is, a derékpánt csatos
- ring-tai: a body oldalába a vállpánt karikákon keresztül vezethető, ezáltal a hónaljat érő, hevederek okozta esetleges bevágás elkerülhető, a derékpánt csatos
- inverz félcsatos: a vállpántok általában a body oldalába csatolhatók, a derékpánt megköthető

A gyári, varrott hordozók többsége sajnos nem állítható, így csak egy szűk időintervallumban passzolnak egy adott babára - így sok eszköz túlzottan magas egy-egy kisbabának (értsd: a tarkója fölé ér feszesre húzott állapotban), vagy keskeny a szélessége (értsd: nem támaszt térdhajlattól térdhajlatig), vagy éppen túlzottan széles egy alacsonyabb, rövidebb combú gyermeknek. Ezen problémák megoldásaként egyre több állítható hordozóeszközzel találkozhatunk.

Állíthatósági lehetőségek:
- cipzáros magasságállítás: a body felső harmadában elhelyezett cipzár összehúzásával csökkenthető, szétnyitásával növelhető annak magassága

Maraya csatos

- átfűzős magasságállítás: a derékpánt alacsonyabb/magasabb állásba való átfűzésével növelhető/csökkenthető a body magassága (ha a felső állásba van fűzve a derékpánt, az alsó állás egy kis "szoknyaként" jelenik meg a hordozón)

Ringa csatos

- alvócsuklyával történő magasságnövelés: a bodyba varrt alvócsuklya vállpántra való rögzítésével növelhető a body magassága
- tépőzáras szélességállítás: a derékpántra, valamint a body aljába bevarrt tépőzár segítségével csökkenthető/növelhető a body szélessége, hogy a térdhajlattól-térdhajlatig való alátámasztást biztosíthassuk

(forrás: Pinterest)

- megkötős szélességállítás: a derékpántba, bodyba, azok oldalára bevezetett zsinór segítségével csökkenthető/növelhető a body szélessége
- hevederes szélességállítás: a derékpántba bevezetett, annak középén lerögzített hevederek szorítón való behúzásával csökkenthető a szélesség
- gombolós/kötős szélességállítás: a body két oldalán a derékpántba, varrt kiegészítők felgombolásával/felkötésével növelhető a body szélessége
- szélesség-bővítő (legtöbbször helytelenül "terpeszbővítő" néven található meg) kiegészítők: nem az eszköz állandó részei, de cipzárral, derékpántra való ráfűzéssel vagy más megoldással hozzáerősíthetők ahhoz, s így alakítják a derékpántot megfelelő szélességűre

Fontos megjegyezni, hogy bármely szélesség-magasságállítási lehetőség nem oldja meg a pontról pontra való támasztás problémáját, mindemellett sokszor így sem lehet pontosan a babára igazítani a body-t (ld. cipzározás esetén egyszerre 3-7 centiméterenként, átfűzésnél 9-10 centiméterenként állítható a magasság). A különböző állítási lehetőségek máshogy hatnak a babára is!
Cipzáros magasságcsökkentés esetén az összehúzott anyag a body belső részén egy vízszintes sávban megvastagítja az anyagot, mely akár nyomhatja is a baba hátát.
A szélesség-szűkítés minden esetben összeráncolja az body-t, s így a combok alátámasztása nem teljes. Minél nagyobb a body mérete, s minél kisebb a gyermek, annál pontatlanabb a babacombok megtámasztása.
Szélesség-bővítéskor a kiegészítők felgombolása, cipzározása, kötése nem egyenletesen veszi fel a baba combjának-lábának súlyát, hiszen statikailag törik a hosszanti megtámasztás, a tartozék bővít, de nem támaszt.
Fontos figyelni arra, hogy a baba tarkójánál magasabb hordozó eltakarhatja a baba légutait, illetve a kilégzett levegő is meg tud rekedni!
A body két oldalán lévő behúzókkal magasságot nem lehet állítani, csak finomhangolni, ölelősebbre tudjuk igazítani a hordozót!

A fentiek fényében érdemes elgondolkodni az egyes gyártók a baba korának túl széles időintervallumán használható eszközajánlásain (pl. 3 hónapos kortól 3 éves korig).

Nem utolsósorban a body-ra varrott, body-n átvezető szélesség-magasság állítási lehetőségek, esetlegesen akár díszek, minták, zsebek, anyag-betétek varratai, illetve azok anyaga (pl. műszálas háló) az arra érzékeny babák bőrét zavarhatja, így kényelmetlenné téve a hordozást számukra.
Vizsgálandó, hogy egy-egy variálható eszköz (pl. onbu-csatos) valójában mennyire állja meg a helyét az egyes felhasználási módjaiban: engedi-e egyik-másik tulajdonsága (párnázottságok, hevederek hossza-lefutása), hogy ténylegesen és kényelmesen kiszolgálja a családot.

Ha a baba sokkal kisebb ahhoz, hogy a body részen túlérjenek a lábai, az újszülött-szűkítővel bele kellene állítani vagy guggoltatni a hordozóeszközbe. Ez a testhelyzet nem támogatja az optimális csípő- és gerincfejlődést, ugyanakkor megterhelő a baba boka- és térdízületének, amellett, hogy a talpat is nyomja, így ennek használatát nem ajánljuk.

Párnázás

A váll- és derékpánt párnázottságai (hossz-szélesség, keménység-puhaság, esetleges plusz merevítések) is eltérőek az egyes gyártmányokon, nyomhatnak vagy vághatnak különböző testalkatokat, illetve nem fekszenek fel a hordozó személyre, elállnak. A pántok szélessége sem mindegy: ha a derékpánt magasabb, mint a hordozó személy legalsó bordaíve, valamint csípőlapátjának távolsága, nem fekszik fel a derékra, így megtörhet; egy túl vaskos vállpánt viszony lecsúszik a keskenyebb vagy kerekebb vállakról.

Vékonyabb anyukákon a túl hosszan párnázott derékpánt teljesen körbeér a derékon, így nem húzható maradéktalanul feszesre, ugyanígy csatos eszközöknél a vállpánt párnázottságának hossza is fontos, hogy azt megfelelően a hordozó személyre lehessen igazítani (ne legyen túl laza, ne nyomjon hónaljban a párnázás vagy ne vágjon a heveder).

A túl keskeny, vagy puha derékpánt kevésbé tudja a baba súlyát a hordozó személyre átvezetni és eloszlatni.

A fenti szempontokat a babát hordozni kívánó összes személynél érdemes megvizsgálni - a derékpántok-vállpántok íveinek (kialakítás, párnázottság) is fel kell feküdnie a szülő vonalaira, más-más lehet a feszesre húzás határa is, valamint a gyermek súlyának kényelmes elosztása a különböző testalkatokon. Pl. a vállpánt hevedereinek body-ba kapcsolódásának iránya másképp mutat egy alacsony édesanyán, mint egy vállas, magas édesapán - utóbbit akár vághatja is hónaljban.

Alapanyagok
A fix derékpántos hordozók készülhetnek erős vászonszövött vagy sávoly anyagból, akár pamutvászon dekorral, ám a legnépszerűbbek mégis a szövött kendőből készült, úgynevezett kendős eszközök.

A hordozókendő használatával ellentétben a formázott hordozóeszközöknél nem valósul meg a sávonkénti meghúzás, illetve szabott, vagyis gyengített elemekből varrják, s emellett a terhelés is ugyanott lép fel minden alkalommal, így fontos, hogy strapabíró anyagot válasszunk. Ezenkívül egyéb erőhatásoknak is meg kell felelni, tehát nem elegendő csupán a kendő, mint alapanyag használata.

Béleltség
Hogy nagyobb súlyt hosszabb távon bírjon a kendős hordozó, szükségessé válik a sávolykötésű anyaggal történő megerősítés közbeiktatása, illetve az erősen igénybe vett, dörzshatásnak kitett felületek (pl. pántbelsők) sávollyal, erős keresztsávollyal helyettesítése. Varratás előtt mindenképpen konzultáljunk és pontosítsunk a gyártóval a felhasználni kívánt kendő típusáról, összetételéről, szövésmódjáról, előéletéről stb.!

Ha nincs bélelve a hordozó, azaz nincs sávolyerősítés a két kendőréteg közt a body-ban, nagyobb súlynál a baba popsija alatt kiöblösödhet az anyag. Ezzel a gyermek medencéje lejjebb kerülhet, így dupla nyújtóerőnek kitéve a csípőízületet: nem csak kifelé a széles terpesztésből adódóan, hanem felfelé is.

Fontos megemlíteni, hogy vannak olyan hordozók, melyek a fenti sávolykötésű anyaggal való megerősítésen túl plusz bélést kapnak - akár a teljes body felületét tekintve, akár csak a body szélén, mely akár egy vastagabb flíz anyagot is jelenthet. Ez a vatelin anyag télen melegen tart, ám nyáron melegíti a babát!

Alvócsuklya
A fent említett kiegyenesedő gerinc, valamint a törzs pontról pontra való megtámasztásának hiánya okozza a fix derékpántos, s így csatos eszközökben elalvó gyermek fejének hátrabicsaklását.

Emiatt a formázott hordozók döntő többségén alvócsuklyát is elhelyez a gyártó, melyet bevarrással, gombokkal/patentokkal, megköthető zsinórokkal rögzít a body-ra, melyet a hordozó személy rövidebb-hosszabb pántokkal tud rögzíteni a hordozó vállpántján, ha elaludt a baba.

Alvócsuklya típusok:
- lapcsuklya: négyzet/téglalap alakú, fixálja a baba fejét
- manócsuklya: csúcsos, az alvó baba fejének, elhelyezkedésének, esetleges alvás közbeni mozgásának több teret enged.

Mellkaspánt
A mellkaspánt fontos kiegészítő lehet a csatos hordozón, de fontos megemlíteni, hogy a biztonságot önmagában nem garantálja! Elöl- és hátonhordozáskor annak összecsatolásával rögzíthetők a vállpántok a megfelelő helyen a vállunkon, így megelőzve azok lecsúszását, de a hordozó feszesre húzását nem pótolja!

Egyéb kiegészítők
Érdemes megvizsgálni azt is, hogy milyen plusz praktikus kiegészítők vannak a hordozón, legyen az akasztó, gumik az épp nem használt hevedereknek, a vállpánt párnázottságának kényelmes elhelyezését biztosító állítási lehetőség (létracsat a vállpánt felső body-ba kapcsolódásánál).

 

(forrás: ZBK)

Tanúsítvány
Felmerülhet még, hogy egy-egy gyártmány rendelkezik-e bevizsgálási tanúsítvánnyal. Ez a kérdés több tényezőből állhat: az alapanyagoknak (textil, heveder, csat stb.) vagy magának a kész hordozónak van-e minősítése. Előbbiről általában a gyártók a beszállítóiktól kérnek igazolást (GOTS, Oeko-text, TÜV stb.). Utóbbinál viszont kérdés, hogy milyen szervezet, milyen szempontok szerint vizsgálta, ha vizsgálta-e egyáltalán, nem csak egy megvásárolható elismerés, mely mögött nem áll valódi ellenőrzés, illetve szakmai tartalom. Erre általában csak a nagyobb tőkével rendelkező - általában külföldi - gyártóknak van fedezete.

Hordozási módok
Csatos hordozóban általában elöl és háton hordozunk.
Egyes csatosokat lehetséges csípőn is használni - ekkor a vállpántok body-ba való kapcsolódása általában csattal valósul meg, így keresztbe csatolással a babát a szülő az oldalán is hordozhatja. Ekkor a vállpánt a hordozó személy nyakának-vállának találkozásánál fut, érdemes erre figyelni!

Amennyiben adott a vállpánt kicsatolási lehetősége, elölhordozáskor a vállpántokat keresztezhetjük a hordozó személy hátán.

(forrás: Pinterest)

Látható, hogy a család számára megfelelő fix derékpántos hordozóeszköz kiválasztásánál rengeteg szempontra oda kell figyelni. Sokszor nem egyszerűbb a használatuk, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában - a lazán viselt, nem megfelelő testtájakra terhelő eszközök sajnos számtalanszor jelentik a hordozás végét a fájdalom, kényelmetlenség miatt, a túlfeszülő hevederek pedig rongálhatják a hordozó felépítését.

Itt szeretném felhívni ismét a figyelmet arra, hogy a baba anatómiai szempontjai szerint semmiképpen, de sok esetben a szülők számára sem feltétlenül a csatos hordozó a legkényelmesebb megoldás - még kirándulás esetén sem.

Próba
A legtöbb esetben azt javasoljuk, hogy a család vásárlás előtt lehetőség szerint szakszerű segítséggel próbáljon, vagy kölcsönözzön, hogy végül a számukra a legmegfelelőbb hordozóeszközt tudják megvenni.
Ha kikölcsönöz a család egy hordozóeszközt, több napon át ismerkedhet a használatával, az eszköz nyújtotta lehetőségekkel a különböző, rájuk jellemző élethelyzetekben. Mindezt anélkül, hogy akár több tízezer forintot rászánna egy ki nem próbált, ismeretlen hordozó túl korai megvételére, így spórolnak is.
Vásárlási döntés előtt vegyük figyelembe, hogy a kölcsönzött hordozók paraméterei sok esetben eltérhetnek a piacon megtalálható, azonos márkájú és típusú, újonnan készült hordozóktól, hiszen a babahordozás, illetve hordozókészítés egy dinamikusan fejlődő terület!

Vándor
A gyártók, számos facebook-os csoport vagy hordozási tanácsadó foglalkozik a standard hordozók mellett akár egyedi, ritka eszközök vándoroltatásával, hogy minél többen - értelemszerűen különösen azok, akik nem jutnak el valamiért hordozóklubba - megismerhessék az egyes típusok előnyeit-hátrányait. A klubok is gyakran csatlakoznak teszteléshez, esetlegesen a gyártók csak számukra állítanak össze bemutató csomagot. Érdemes keresni ezeket a lehetőségeket!

Az eszköz kiválasztása kapcsán, annak és beállítási lehetőségeinek alapos megismerése mellett a baba biztonságos, önálló, helyes felvételét, levételét is szükséges elsajátítani.
Érdemes elmenni hordozós klubba vagy hordozási tanácsadótól személyes, személyre szabott, teljes körű tanácsadást kérni, kipróbálni a hordozóeszközöket.

A következő részben alaposabban foglalkozom a csatosok közötti méretválasztással, felvételi- és beállítási lehetőségeivel.

Szerző: Török Ági, Zuglói Babahordozó Klub

A kompetens kisbaba

Az újszülött más emlősállatokkal összehasonlítva biológiailag sokkal éretlenebbül jön a világra, jóval hosszabb ideig szorul szerető gondoskodásra. Mégis fontos tény, hogy a korábbi szemléletmóddal ellentétben, a kisbaba nem csupán egy magatehetetlen, passzív befogadóként van jelen a megszületése után, a méhen kívüli életében.

A kompetens szó azt jelenti, hogy valaki valamiben illetékes, szakértő vagy jogosult valamire.

Miben kompetens egy csecsemő? Miben illetékes, mire jogosult, miben szakértő a kisbaba?

Járjuk körbe a témát!

Az újszülött a megszületése pillanatától aktívan felveszi a szüleivel a kapcsolatot: rájuk néz, grimaszol, érzi az illatukat. Megtalálja illat, szín és forma alapján az anyamellet, szopizni kezd. 

- Az újszülött lát. Legélesebben kb. 20 cm-re levő dolgokat látja. Színeket lát. A távolságot is érzékeli. Kedveli az emberi arcokat, illetve a kontrasztos mintákat.
- Az újszülött hall: az édesanyja hangja a legédesebb a világon! Meg tudja különböztetni az emberi hangot, a gépi hangtól. Megismeri a pocakban hallott meséket, énekeket.
- Az újszülött érzi az ízeket, illatokat. Az ízlelőbimbók a magzati élet 15. hetében alakulnak ki. A magzat sok magzatvizet nyel, a mama által elfogyasztott táplálék ízét érzi, bizonyos ízeket jobban preferál, mint másokat, és az édes ízeket részesíti előnyben. Megszületésük után a babák megtudják különböztetni az édesanyjuk tejét, más anya tejétől. Az édes ízeket előnyben részesítik. A magzat már az anyaméhben kezd szagolni. A magzatvíznek nemcsak íze, hanem illata is van, az anya által elfogyasztott táplálék illatát és ízét hordozza. A baba a magzatvizet belélegzi és lenyeli, melynek illata nagyon hasonló az anyatejhez.
- A csecsemők képesek a keresztmodális észlelésre: ez egy olyan folyamat, ahol a különböző észleléseket egymással kapcsolatba tudja hozni a baba. A látás, hallás, tapintás útján származó észleléseket koordinálni is tudja.
- Az újszülött érzelmeiben differenciált: képes az érzelmei kifejezésére: érdeklődik, kíváncsi, csodálkozik, sőt viszolygást is mutathat. Egy hónaposan már örülni is képes, kicsit később már szomorú, akár dühös is tud lenni.

Az újszülöttet, pici csecsemőt a reflexei is segítik:

• Moro reflex (átkaroló reflex): a reflex jelenléte az egészséges idegrendszeri fejlődés része. Gyakran ébreszti vele a babát, ezzel védi a hirtelen csecsemőhalál kockázatának kialakulása ellen, illetve a gyarapodását, a gyakori szopást/evést támogatja
• markoló-szopó reflex: ha a baba tenyerét lágyan megnyomkodjuk, akkor a fejét elfordítva kinyitja a száját és szopó mozdulatokat végez
• szopó és szívó reflexek: a nyelés-szívás-légzés koordinációja
• fogó reflex: ha a csecsemő tenyerére az ujjunkkal nyomást gyakorlunk, akkor ő erősen megszorítja azt
• kereső reflex: ha megérintjük a baba száját, arcát akkor az inger felé fordítja fejét, kinyitja a száját és szopó mozgásokat végez
• nyelv és nyelés reflexek (pl. nyelés, öklendezés, nyelv kilökése, harapás)
• mosoly: a magzat már az anyaméhben mosolyog, bár ezek még reflexmosolygások, korántsem szándékosak, később válik csak tudatossá, a kommunikációja részévé

Most nézzük meg, hogy milyen kommunikációs eszközöket használ a kisbaba!

- sír: a babasírás teljesen természetes jelenség. Kommunikációjuk e típusával jelzik, ha valami nem stimmel, ha valami fáj, ha segítségre szorulnak. A kisbabák sírásának rengeteg oka lehet: éhesek, szomjasak, fáznak vagy melegük van, fáj valamilyük, álmosak vagy mert magányosak és ölelésre vágynak stb. A sírás kommunikáció, nem manipuláció! A kisbaba nem tud hisztizni!

- használja a kezeit: a taktilis érzékelés a bőrfelületünkkel történő ingerfelvételt és ismeretszerzést jelenti (érintés, fájdalom, hőmérséklet, illat stb.). A kisbaba hallása, látása még nem elég fejlett, számára nagy jelentőségű az érintés, a testkontaktus. A bőr az egyik legérzékenyebb szervünk. Minden négyzetcentiméterén rengeteg idegvégződés található, amelyek segítségével fontos információk jutnak el az agyba a környezetünkről, az érintésről, a hőmérsékletről és magunkról is. A kezecskéit használva jelezheti az éhséget, de azt is, hogy már jóllakott. Szopizásnál a kezeivel segít megtalálni a mellet: felméri a távolságot, majd segíti a mellet a szájába vezetni. Szopás közben nyomogatja a mellet, evvel segítve stimulálja azt, elősegítve a tejleadó reflex kiváltását. Öklét, ujjait a szájába veszi, szopogatja: így tanulja megnyugtatni magát, ismerkedik a testével, majd a tárgyakkal.

- mosolyog: magzatként az anyaméhben már mosolyog, megszületése után ez még nem szándékos. A tudatos mosolygáshoz a látás, az agy, az idegrendszer összehangolt működése szükséges. Rájön, hogy a mosolygást a szüleivel való kapcsolatfelvételre is tudja használni. Később tudatossá válik, rájön arra is, hogy az érzelmei kimutatásával közvetlen hatást tud gyakorolni a szüleire.

A fentiekből láthatjuk, hogy a csecsemő szakértő a saját szükségletei jelzéseiben, illetékes abban, hogy a saját igényeit megmutassa és érvényre juttassa, jogosult, hogy a szülei ezekre figyeljenek és ezeket minél hamarabb kielégítsék.

Figyeljünk a babára, jelzéseiben teljes szívvel bízzunk és mindig vegyük nagyon komolyan őket!

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

Bizalom vs. biztonság

Jártamban-keltemben, illetve facebook csoportokban nagyon sokszor látok olyan hordozott babákat, kisgyermekeket, akik a hordozóeszközből hátrahajolva, lógva alszanak a szüleik hátán. Pedig ez számukra nem optimális.

/A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!
A fotó közléséhez a család engedélyt adott./

Nézzük, meg részletesebben, hogy miért nem ideális és hogyan tudjuk akár előbb, akár utólag korrigálva jó pozícióba helyezni a gyermeket!

Anatómiai szempontok

A csecsemő fejlődésben lévő gerince nagyon érzékeny. A gerinc melletti és a hát többi izma fejletlen. A mozgásfejlődés (fej emelgetése, felülés, felállás, járás) következtében fentről lefelé haladva alakulnak ki gerincében a görbületek és erősödnek a gerinc melletti izmai is. A gerinc csigolyákból és porckorongokból áll. Utóbbiak folyadékkal vannak telve, fiatal felnőttkorig pedig érhálózattal teleszőve. Napközben (a mozgás következtében) a porckorongok veszítenek nedvességtartalmukból, mert a csigolyák mozgásukkal kinyomják a nedvességet belőlük. Éjjel, nyugalmi helyzetben viszont feltöltődnek (reggel és este mérve a magasságunkat, lehet 1-2 cm-es eltérés is). A porckorongok feladata az, hogy felfogják, tompítsák a gerincet érő hatásokat, hogy a mozgás által keltett rezgéseket elnyeljék (ne a csont a csonton koccanjon).

A fix derékpántos hordozóeszközök (pl. mei-tai, félcsatos és csatos eszközök) esetében az eszközök felépítéséből adódóan a baba az élettanitól eltérő testhelyzetben van: szélesebb terpesztés, egyenes vagy homorú gerinc.

Tehát, ha a gyermek hátradőlve helyezkedik el a hordozóeszközben vagy így alszik el benne, akkor ezeket az érhálózattal teliszőtt porckorongokat nyomhatják a határos csigolyák, emiatt a gerinc számára nem lesz tehermentes helyzet hordozáskor.

Kényelem

Ha facebookon látunk ilyen bejegyzést, ne gondoljuk, hogy ez biztonságos vagy kényelmes a babának vagy a hordozó személynek! A baba gerince természetellenes pózban, a csigolyák terhelt állapotban vannak. Mivel nem azonos a gyermek és a szülő súlypontja, ez a hordozási mód nagy erőkifejtést igényel. Ennek a távolságnak egyensúly-kompenzálás a következménye, ami hosszú távon derék- és vállfájdalmat okozhat a szülő számára. Ha a kicsi elalszik a hordozóban, testsúlyának instabilitása még nagyobb ellensúlyozást kíván, valamint az alvási pozíció megtámasztás nélküli, kényelmetlen, főként a gyermek fejét tekintve, akárcsak a vázas hordozók esetében.

Hordozáskor nagyon fontos, hogy a baba és az őt hordozó személy súlypontja azonos legyen, együtt mozduljanak!

Felelősség

Ezen képek üzenete más szülők számára az lehet, hogy ez a helyzet cuki vagy akár vicces is. Viszont hatalmas a felelősség, hiszen nem tudhatjuk, hogy ugyanebben a helyzetben egy másik baba mit csinálna, az adott anyának, illetve babának mekkora a hordozós rutinja, mekkora a baba, hol tart a mozgásfejlődésben, milyen volt az éjszakája stb. Továbbá tisztában van-e a hordozó személy azzal, hogy mi a biztonságos és kényelmes hordozás, hogyan zajlik a kötés pontos kivitelezése, vagy a formázott eszköz beállítása, használata.

Bizalom vs. biztonság

A baba biztonságos hordozása a legalapvetőbb elvárás hordozáskor, ezt tartsuk az első helyen!

A gyermek biztonságos hordozása nem csak attól függ, hogy bízik-e a szüleiben. Az alvó baba nem kapaszkodik; amennyiben háton hordozunk, elkapni sincs túl sok esélyünk bármilyen rossz mozdulat esetén. Ilyen esetben nem troll a gyermek, nem játékról, nem huncutkodásról van szó, nem a szülő-gyermek bizalmi kapcsolata van előtérben, hanem egy lehetséges veszélyes hordozási helyzetről beszélünk.

A fent leírt anatómiai ismeretek fényében az ilyen képek láttán a hordozáshoz értők - tanácsadók vagy anyák - joggal fejezik ki aggodalmukat.

Megoldás

Ha azt tapasztaljuk, hogy a baba kidől valamely irányba a hordozóeszközből, akkor:

• húzzuk feszesebbre a hordozóeszközt, mert az feltételezhetően laza;
• ha alszik a baba, karjait tegyük be a body-ba, ezzel a törzsét fixálni tudjuk;
• a fej megtámasztása érdekében helyezzük fel az alvócsuklyát

Az alvócsuklya használatával megfelelően meg lehet támasztani az alvó gyermek fejét és hátának felső részét. A lapcsuklyát egyszerűen csak rá kell hajtani a babára, s a vállpántokon rögzíteni annak zsinórjait, ezzel fixálva a kisgyermek helyzetét. A manócsuklya csúcsos kialakítása a fejnek, a baba elhelyezkedésének, valamint esetleges alvás közbeni mozgásának több teret enged.

Ha szükséges, hordozási tanácsadó segítségével nézzük meg a kötés lépéseit, a hordozóeszközünk beállítását, használatának lépéseit!

Szerző: Mátyus Évi, Zuglói Babahordozó Klub

Vázas háti hordozók

A túrázni vágyók sokszor keresik a csővázas háti babahordozókat, melynek praktikus rekeszei és a váz stabilitása igen vonzónak tűnik. Ám a legtöbb esetben azon túl, hogy ezek plusz terhet jelentenek (önsúlyuk 2,3-3,5 kg között mozog, míg a legnagyobb méretű hagyományos csatos babahordozók súlya 0,6-1,5 kg közt van), a megannyi hasznosnak látszó alkatrész, heveder, csúszó és csat sok esetben bonyolulttá teheti a vázas túracsatos használatát.

Deuter Kid Comfort Pro
(forrás: decathlon.hu)
/A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!/

A vázas hordozókat szinte kivétel nélkül csak egy évesnél nagyobb, önmagát stabilan tartó, együttműködő gyermekkel ajánlják a gyártók használni. Ez elengedhetetlen, hiszen a baba nincs az eszközben stabilan, illetve a gyermek törzsét nem támasztja meg a hordozó, valamint a szülő törzse. Ez azt is jelenti, hogy nincs a hordozó személlyel folyamatos testkontaktusban, így eltávolodik annak súlypontjától, ezért ez a hordozási mód nagy erőkifejtést igényel. Ennek a távolságnak egyensúly-kompenzálás a következménye, ami hosszú távon derék- és vállfájdalmat okozhat a szülő számára. Ha a kicsi elalszik a hordozóban, testsúlyának instabilitása még nagyobb ellensúlyozást kíván, valamint az alvási pozíció megtámasztás nélküli, kényelmetlen, főként a gyermek fejét tekintve.

A baba elhelyezkedése a vázas hordozóban közel azonos a kenguruban felvett testhelyzethez, hiszen törzse nincs pontról pontra egyenletesen körbeölelve, combjai nincsenek teljes hosszukban alátámasztva, így típustól függően a gyermek súlya az ágyékára nehezedik, valamint kivitelezhetetlen az optimális, terpesztett guggoló lábtartás (ezen a beépített lábtartó kengyel sem segít, hiszen az sem mindig fix).

/A kép figyelemfelkeltő! Az ilyen jellegű hordozást nem ajánljuk!/

A vázas babahordozó előnyének tűnik az, hogy a hordozó személy, valamint a baba teste nem érnek össze, így nem izzadnak össze. Az izzadás nem feltétlenül jelent hátrányt, ha a hordozás egészét nézzük, hiszen az izzadással a babát hűti is a hordozó személy. Sőt, hordozáskor nagyon fontos, hogy a baba és az őt hordozó személy súlypontja azonos legyen, együtt mozduljanak!

Mindenképpen ajánljuk, hogy vásárlás előtt próbálj testközeli(bb) hordozókat is, mivel a baba számára tehermentesebb pozíciót biztosítanak, súlyeloszlatásuk optimálisabb, valamint teherbírásuk is azonos, vagy túlmutat a túrahordozókén (18-22 kg). Tartsuk szem előtt, hogy a fix derékpántos eszközök kiválasztása, használata sokszor nem egyszerűbb, mint a szövött kendőké, hiszen a sok-sok heveder, csúszó és csat megannyi beállítási lehetőséget rejt magában, melyek alkalmazását mind tanulni, gyakorolni szükséges. Számos formázott hordozó állítható szélességben-magasságban, azaz együtt nő a babával.

(forrás: Török Ági)

Érdemes megfontolni pár szempontot a hordozva kirándulás kapcsán:

• ajánlott már jóval a kirándulás előtt ismerkedni mind a szülőknek (apukáknak sem feltétlen csak a csatos lehet a megoldás!), mind a gyermeknek a hordozóeszközzel, annak állítási lehetőségeivel, valamint magával a (háti) hordozással!
• lehetőség szerint olyan hordozót válassz túrázáshoz, mely a szülő két vállára, valamint a hátára terhel
• a terep biztonságosabb feltérképezéséhez, valamint az optimális súlyelosztás miatt válaszd a háton hordozást!
• ha attól tartasz, hogy a kendő szárai, vagy a kendőszáras hordozó pántjai leérnek a földre és koszosak lesznek, köss hurkot a végükre vagy gyűrd a zsebedbe őket (ezek nem érnek hozzá amúgy sem a babához)!
• ha a baba elalszik a hordozóban, húzzuk feszesre a hordozót, valamint támasszuk meg a fejét!
• az öltözéketeket illetően is találhattok már praktikus kiegészítőket a túrához (közös esőkabát, közös pulóver, babylegs stb.), de ne feledjétek a már megszokott babaápolási készítményeket pl. a napégés ellen!
• ha pedig a magunkkal vivendő felszerelés elhelyezése miatt aggódnánk, nézzünk körül a többrekeszes, nagy kapacitású övtáskák egyre szélesedő piacán (túraövtáskák, Pikk Pakk övtáskák), melyek megoldják ezt a problémát.

Keresd kérdéseiddel bátran a hordozós-túrázós oldalt és csoportot! Érdemes elmenni hordozós klubba vagy hordozási tanácsadótól személyes, személyre szabott, teljes körű tanácsadást kérni, kipróbálni a hordozást, a hordozóeszközöket.